Keresés

Ökölvívás

Alig öt évvel az MTK megalakulása után néhány, utcai verekedésekben szerfelett járatos környékbeli nehézfiú kopogtatott az egyesület ajtaján, azzal a határozott szándékkal, hogy eddigi kedvtelésüket ezentúl sportszerű kereteken belül, kék-fehér színekben szeretnék művelni. Túlzás lenne állítani, hogy kirobbanó lelkesedés fogadta őket. Azonban nem lettek elküldve, sőt, lehetőséget teremtettek nekik, hogy egy sötét tornaterem szegletében, a birkózók és az atléták mellet edzhessenek. Bánó Manó, Strausz Ernő és társaik éltek is ezzel, rendszeres munkába kezdtek, és ez a ténykedésük egyben az MTK ökölvívó-szakosztályának létrejöttét is jelentette.
Már rögtön az első jelentkezés kisebbfajta szenzációt tartogatott, lévén hogy néhány hónapos gyakorlás után az 1893. szeptember 24-én rendezett országos viadalon Handler György remek teljesítménnyel, minden ellenfelét legyőzve az első helyen végzett. Két év múlva már kifejezetten klasszis versenyzője is volt a gárdának. A BTC viadalán parádés öklözéssel diadalmaskodó Beck Artúrt, a korabeli leírások alapján, alighanem méltán lehet tekinteni a jóval később Adler Zsigmond által iskolává fejlesztett vívó-stílus első hazai előfutárának.
A szakosztály egyre nőtt, erősödött, s a kilencszázas évek elején már házibajnokságokat is rendezhettek súlycsoportonként. Az egy-egy ilyen bajnokságon lezajlott Strausz – Zwack nehézsúlyú döntő például országos eseménynek számított, a sportág egyik nagy, évtizedeken át élő és ható legendája lett.

<!-- title -->

A tízes évek elején megszűnt a szakosztály. Egy korábbi krónikás ezt is a világháború számlájára írta. Vélhető azonban, hogy a harcok miatti létszámmegcsappanás csak az egyik tényező lehetett; a megszűnésben közrejátszhattak bizonyos sportágon és egyesületen belüli civódások is. Mindez azonban nem az első és nem is az utolsó furcsaság, rejtélyesség a szakosztály históriájában.
Amilyen váratlanul szűnt meg a tízes évek derekán a szakosztály, csaknem olyan meglepő módon született újjá a húszas évek elején, gyakorlatilag a semmiből. A döntő különbség, hogy az utóbbinak nagyon egyértelműen és pontosan körülhatárolható magyarázata van Pillitz Nándor személyében, aki kivételes egyéniség volt. Nyelvzseninek tartották, a fényes értelmiségi karrier lehetősége szinte tálcán kínálkozott előtte. Rendkívüli képességeivel azonban javarészt a sportot szolgálta. Felbecsülhetetlen szerepe volt abban, hogy az ökölvívás, leválva a birkózásról, önálló sportággá váljon, és megindulhasson a világra szóló sikerek felé vezető úton. Az igazi nagy szerelmet azonban az MTK jelentette számára, így nem meglepő, hogy tevékenységéhez fűződik a húszas években a kék-fehér szakosztály újjáalakítása. A reneszánszt viharos fejlődés követte. Úttörőnek Fás Imre számított, aki 1925-ben 12 rangos hazai és nemzetközi versenyt nyert egyhuzamban. 1927-ben a magyar bajnokságon már három MTK-s bokszoló állhatott a dobogó felső fokára. Könnyűsúlyban Erdős László (ő később nehézsúlyig végigversenyzett minden súlycsoportot), középsúlyban a korszak egyik legnagyobb magyar ökölvívója Micsicsák Gyula, nehézsúlyban pedig Grósz Gyula. Ezekben az időkben úgy tűnt, hogy eddig szinte nem is remélt perspektívák nyílnak meg a szakosztály előtt. A többi könnyen kikövetkeztethető; a gárda röviddel később ismét feloszlott…
Feloszlott a fénykorában, hogy aztán sok év múltán a legnehezebb időkben alakuljon ismét újjá. A szörnyű háborús pusztulásokat követően, közvetlenül a felszabadulás után. Az indulás ezúttal némiképpen nehezebb volt. Említést érdemlő esemény az 1951-es év krónikájából, hogy ekkor jött a szakosztályhoz egy már akkor nem túl fiatal versenyző, akinek további eredményei alátámasztották, hogy leigazolása nem volt felesleges tintapocsékolás. Neve még ma, halála után is jól cseng az ökölvívóberkekben. A jövevényt úgy hívták: Papp László. Igen, minden idők egyik legnagyobb amatőr ökölvívója, a pályája delén már nemzeti mítosszá vált Papp Laci a Bástya öklözőjeként lépett szorítóba a Helsinki olimpián, és nyerte élete talán legnagyobb formájában második olimpiai aranyát. Négy évvel később a harmadik olimpiai győzelmét már a Vasasban érte el, majd profiként jutott egyedülálló pályájának csúcsára Európa-bajnoki győzelmével és a világranglistán elfoglalt első helyével. A Hungária körúton töltött éveket legszebb emlékei közé sorolta. Az MTK-ról a klub százéves centenáriumán így beszélt: „Számomra az ott eltöltött évek felejthetetlenek voltak. Nagyon jól éreztem magam ott, és amikor ma beszélünk sportról, ökölvívásról, akkor ugyanannyira tartom magamat MTK-snak, mint Vasas versenyzőnek!”
A korszak másik kimagasló egyénisége a rendkívül szívós, kemény, minden ellenfelét felőrlő, elnyűvő Horváth István, aki 1953 és 1956 között pehelysúlyban négy magyar bajnoki aranyérmet nyert.
Az 1956-os események után nagyon hamar talpra állt a szakosztály. Ebben döntő szerepe volt az edzői pályája elején álló későbbi világhírű mesternek, Énekes Árpádnak. Énekes személyében hallatlanul koncepciózus, céltudatos, energikus szakember vette kézbe a szakosztály irányítását, és ez rövidesen nagyszerű sikereket eredményezett. Ragyogó csapat kovácsolódott itt azokban az években olyan kiválóságokkal, mint az Eb bronzérmes Szénási Ernő. A magyar bajnok Fekete Pál, Vona József, Holló Antal, Marosi Andor és persze a Papp utáni idők legnagyobb hazai klasszisa Török Gyula. Szertelen volt, fékezhetetlen, zabolátlan a szorítóban és szorítón kívül egyaránt. Ezért volt zseniális öklöző és problematikus ember egy személyben, s ez jelentette nagyságát és korlátait. Ez eredményezte és okozta karrierjének különös históriáját is: 1959-ben Eb ezüstéremmel robbant a nemzetközi élvonalba, egy évvel később Rómában frenetikus öklözéssel nyert aranyérmet, s lett olimpiai bajnok. Aztán kallódó évek következtek, már-már úgy tűnt, végleg elvész a sportág számára, amikor váratlanul visszatért, és a tokiói olimpián ismét csúcsformában öklözött. Az első összecsapáson nyerő állásnál megsérült, és emiatt búcsúra kényszerült. Így zárult egy ragyogóan dicső, tragikus, mégis felemelő és egyedülálló pályafutás.
Az ígéretes bontakozás közepette megtorpanást jelentett, hogy Énekes Árpád elkerült a szakosztálytól, és a válogatott edzője lett. Az évtized derekától azonban Fogarasi Mihály személyében ismét rendkívül szuggesztív, energikus szakember kezébe került irányítás. A hatalmas ütőerejű Kovács Pál, az ugyancsak betonkemény Patkór és Gula László fémjelezte a gárdát. Gula ragyogó öklözéssel nyert bronzérmet az 1967-es római Európa-bajnokságon. Legnevezetesebb fegyverténye azonban egy budapesti viadal volt. A zsúfolásig teli sportcsarnok közönségének fergeteges biztatása közepette, szikrázó csatában győzte le Baranyikovot, aki korábban egy szabálytalan ütéssel Kajdit fosztotta meg az olimpiai bajnoki cím lehetőségétől Tokióban. Ez a kilenc perc a mérkőzés másnapjától a sportág egyik nagy, eleven legendája lett. A teljesen esélytelen Gula szenzációs győzelme világhírű ellenfelével szemben azóta is él, hat, színeződik és növekszik. Szívvel, küzdeni tudással, keménységgel alighanem példázat marad minden korok esélytelenül szorítóba lépő magyar öklözője számára.
Az egyesület tagjai 36 magyar bajnoki címet vívtak ki történetük során.

 

Aktuális célok, tervek:

Szakosztályunk céljai rövid, közép és hosszú távra kerülnek meghatározásra.

Rövid távú céljaink:

  • Kispesten elérni, hogy korszerű, a versenyeztetésre megfelelő edzőtermet hozzunk létre.
  • Versenyzőink létszámának növelése, hogy nagyobb merítésből, könnyebben találjuk meg a kimagasló tehetségeket, illetve, hogy a nagyobb létszám okán a pontversenyben minél magasabb eredményt tudjunk elérni.
  • A kiépült kapcsolat erősítése az önkormányzattal, a helyi roma szervezetekkel, iskolákkal, családsegítő szolgálatokkal.
  • Új szponzorok megnyerése.
  • Sikeres szereplés a versenynaptárban szereplő versenyeken.
  • Erősíteni a sportdiplomáciai kapcsolatrendszerünket.
  • A hobbisportolás rendszerének felépítése, és eredményes működtetése.
  • Szakmai stáb szélesítése.
  • Minden versenyünkről elfogadható minőségű felvételek készüljenek és kerüljenek publikálásra.

Közép távú céljaink:

  • Minél több versenyzőnk kerüljön be a nemzeti válogatottba
  • Legalább egy, vagy két versenyzőnk olimpiai kerettaggá váljon.
  • Régiós kupa szervezési jogának elnyerése.
  • Olyan versenyzők megvásárlása, akik befektetésnek tekinthetőek.
  • Elérni azt, hogy az MTK a ranglistában az első ötbe kerüljön be.
  • Elérni a 100 fő sportolói létszámot
  • Minden sportolónk versenyéről profi minőségű felvételek készüljenek, és profi, részletes értékelések is.
  • Integrációs program bázisává válás, és hazai, valamint nemzetközi szinten elismeréseket elérni ezen a területen, konferenciákon részt venni, konferenciákat szervezni ebben a témában.
  • Erősíteni a felnőtt korú versenyzők számát.
  • Befejezni a gyerekek PR felépítését, és folyamatosan fejleszteni annak rendszerét.
  • Több nemzetközi versenyre legyen lehetőségünk kijutni.

Hosszú távú céljaink:

  • Minden korosztályban válogatott versenyzőket adni a nemzeti válogatott számára.
  • Elérni, hogy a rangsorban az MTK az első három hely egyikén szerepeljen.
  • Nagyobb edzőterembe átkerülni, olyan helyre, ahol nagyobb önálló versenyek megszervezésére is lehetőségünk nyílik.
  • Budapest több pontján is legyen saját edzőtermünk, és mindenhol erős kapcsolatunk legyen az önkormányzatokkal, iskolákkal, családsegítő szolgálatokkal, kisebbségi civilszervezetekkel.
  • Több versenyzőnk biztos induló legyen az olimpián, és tudjunk versenyzőket adni az összes nemzetközi nagyobb versenyre is.
  • Az edzőtermeink mind önfenntartóak legyenek.
  • Jelentős mennyiségű szponzor álljon úgy a szakosztály, mint egyénileg a gyerekeink mellé.
  • Saját havilap indítása.
  • Nemzetközi együttműködési rendszer felépítése, és azon belül dominálás a külföldi szakosztályokkal szemben.

Céljaink mind vázlatosak, a teljesség igénye nélkül készültek el, hiszen az elképzeléseink részletes kifejtése hosszú oldalakat tölthetne meg, de az irányok ezeken a felsorolásokon keresztül is úgy véljük, világosan láthatóak. Céljaink megvalósítását az MTK rendszerén belül képzeljük el, az MTK vezetésével és szakmai stábjával szoros együttműködésben. Céljaink megvalósításában kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a sporton túl is képviseljük az MTK, illetve Brüll Alfréd által meghatározott szellemiséget. Szakosztályunkat az MTK család nagyon aktív és szerves részének tekintjük.

Facebook oldal

MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!