Taekwondo
Patakfalvy Luca
Ritmusban maradtunk (GALÉRIA)
Vezettünk tíz ponttal is, aztán ez átfordult tizenhárom pontos hátrányba, végül mindössze négy ponttal kaptunk ki a BEAC-tól, amelynek jelenleg erősebb a kerete a miénknél.
Hát, ehhez nem sok hiányzott...
Mármint a BEAC bravúros legyőzéséhez – mert ez most számunkra bravúrszámba megy, az újbudaiak kerete két, idény közben megszerzett kulcsemberükkel, a válogatott Laklóth Anna és az elképesztő statisztikai mutatókat (20.3 pontos és 8.7 lepattanós átlag az első hét mérkőzésén) produkáló Stephanie Kostowicz csatlakozásával nagyon megerősödött, véleményünk szerint ha most kezdődne a pontvadászat, legutóbbi ellenfelünk ezzel az állománnyal középcsapat lenne. Ezt támasztja alá az is, hogy szombat este immár a hatodik győzelmét szerezte meg sorozatban. A BEAC bentmaradása már rég – épp az ellenünk lejátszott első alsóházi rájátszásbeli mérkőzés megnyerésével – eldőlt, Balogh Judit csapata most a playout első helyének, vagyis a bajnokság kilencedik helyének a legfőbb várományosa.
Ehhez képest nagyon sokáig vezettünk ellene, az első félidő nagyobbik részében, a végén már nyolc ponttal. Hoztuk, amit tudunk, szépen, kulturáltan kosárlabdáztunk, erre bizonyíték az is, hogy a pontjaink több mint háromnegyede gólpasszból született, tehát nem talált kosarakkal operáltunk. Ám el kell ismerni, az MTK elhúzásában szerepet játszott az is, hogy ellenfelünk edzője kezdettől fogva nagy rotációt alkalmazott, sőt a lehető legnagyobbat: mind a tizenkét játékosa pályára került már a térfélcsere előtt, a két kulcsember közül pedig Laklóth és Kostowicz is mindössze hét-hét percet játszott az első húszból. Na de aztán... A harmadik játékrészben bekeményítettek a vendégek minden téren, példának okáért Laklóth és Kostowicz is végig fent volt, és bár Koch Dóra hárompontosával még sikerült növelni az előnyt a fordulás után, ez a negyed balul sült el.
A 25. perctől, 37–30 után 7–0-s sorozatot produkált a BEAC, 39–37 után pedig 11–0-sat, összességében tehát 18–2-es rohanásnak lettünk áldozatai kevesebb mint öt perc alatt. A 16 pont különbség, amit a harmadik negyedben ránk vertek vendégeink, ilyen rövid idő alatt alakult ki – és ez el is döntötte a mérkőzést, hiába nyertük meg az összes többi negyedet kettő, hat, illetve négy ponttal. Az sem jött jól, hogy e sorsdöntő időszakban rendre rosszul jöttünk ki a kétes helyzetek megítéléséből: nem kenyerünk a bírózás, ritkán hozzuk szóba a játékvezetőket ezen a felületen, de hogy a harmadik negyed tíz játékperce alatt egyetlen személyi hibát se ítéljenek vendégeink ellen, a mi játékosainkra viszont nyolc faultot is ráfújjanak, enyhén szólva is túlzás. Azért a végére egy utolsó rohammal sikerült tizenhárom pontos hátrányból feljönnünk négyre.
Ez lett a vége, négy ponttal maradtunk alul, ami azt jelenti, ez volt a legszorosabb meccsünk ebben az idényben a BEAC ellen. Mondhatni sikerült jól helytállni ezen az estén, és talán furcsa lesz, amit most írni fogunk, de ezzel tulajdonképpen teljesítettük is a célt. Ez ugyanis az előzőhöz hasonlóan számunkra tét nélküli mérkőzés volt – azzal a bizonyos előzővel ellentétben azonban jó szájízzel jöhettünk le a pályáról, kiadva magunkból mindent, ráadásul szaknyelven szólva ritmusban maradtunk, és nem szenvedett senki olyan sérülést, amit ne heverne ki péntekig, a következő, egyben utolsó mérkőzésig, amelyen eldől a pályán a bentmaradás. Talán így, hogy ezúttal nem elégült ki, még nagyobb lesz részünkről az éhség a sikerélményre, a győzelemre.
Nagy Dóra: – Szerintem ez volt ebben az idényben az első BEAC-meccsünk, amikor igazán jól játszottunk, kivétel a harmadik negyed. Három negyedet megnyertünk, a harmadikban tizenhat pontot ránk vertek, ott én azt gondolom, hogy elfáradtunk kicsit, a támadójátékunk nagyon lelassult, és a végén már olyan rádobásaink voltak, amik nem voltak pontra válthatók.
Végeredmény:
MTK Budapest–ELTE BEAC Újbuda 63–67 (17–15, 13–7, 12–28, 21–17)
MTK Budapest-BEAC Újbuda
