Kifizetődött a télen elvégzett munka

Dakos Noémivel, az MTK Budapest női kézilabdacsapatának válogatott beállósával értékeltük a kék-fehérek idei szereplését.

– A kilencedik helyen végeztetek, csakúgy, mint tavaly, igaz, ezúttal 14 csapatos volt a mezőny. Hogy értékeled ezt a helyezést, így pár nappal a bajnokság vége után?

– Ha valaki a téli szünetben felajánlotta volna a kilencedik helyet, aláírom. De ilyen tavasz után meg lehetett volna akár a hetedik hely is, ha például a Kisvárda vagy a Debrecen ellen pontot, pontokat tudunk szerezni. Az utolsó meccsen meg is volt erre az esélyünk, úgy érzem, igazságtalan eredmény született, de nincs mit tenni.

– Az idei szezont nagyjából három részre lehet osztani: a balul sikerült őszre, a nagy tavaszi menetelésre, és az utolsó öt meccsre. Haladjunk kronológiai sorrendben: mi hiányzott az ősszel?

– Egyrészt sok játékos érkezett a nyáron, és bizony időbe telt, hogy összeszokjon a csapat – ugyanígy volt egy évvel korábban is. Másrészt sajnos a kapusteljesítmény is elmaradt az elvárttól, persze nyilván ez összefügg a csapat védekezésével is.

– A téli szünetet követően mintha egy másik MTK tért volna vissza a pályára. Mi változott meg?

– Mindenki tisztában volt vele, hogy változtatni kell: tudtuk, hogy ha így folytatjuk, kiesünk. Léna (Jelena Abramovics – A szerk.) és Rita érkezése is nagy lökést adott a csapatnak, illetve a Fradival való együttműködés is eredményesnek bizonyult. Örültünk a lehetőségnek, éltünk is vele, és ezúton is köszönjük a segítséget.

– Melyik meccsre emlékszel vissza a legszívesebben?

– A Siófok legyőzése vízválasztónak bizonyult, de mégis a DVSC elleni hazai mérkőzést mondanám. A papírforma nem mellettünk szólt, mi azonban esélyt sem adtunk a Debrecennek: nekünk minden bejött azon a meccsen, nekik szinte semmi. Ott látszódott a télen befektetett munka.

– Az utolsó öt meccsre elfáradni látszott a csapat, egyik meccsén sem tudott pontot szerezni. Mi történt?

– Fizikailag és mentálisan is kimerültünk, mivel az azt megelőző 13 mérkőzésen mindent beleadtunk. Ekkorra már eldőlt a bennmaradás, tudat alatt mindenkiben benne volt, hogy most már kicsit megnyugodhatunk. Ez sajnos meg is látszott a pályán: sok technikai hibát vétettünk, sok eladott labdánk volt, amit az ellenfelek kíméletlenül meg is büntettek. A Debrecen elleni meccsre végül összekaptuk magunkat, ott más okokból nem jártunk sikerrel.

– Neked személy szerint hogy sikerült a szezon?

– Nem mondanám, hogy jól, főleg a tavalyi után. Most kevesebbet játszottam, és amikor lehetőséget is kaptam, nem ment igazán jól a játék. Kellett kis idő, hogy összeszokjunk az újakkal: a beállós poszton az ember ki van szolgáltatva a társaknak, ha nem kap labdát, nem tud kapura lőni. Idén kicsit jobban éreztem magam védekezésben, pedig világ életemben a támadás volt az erősségem.

– Idén nem lesz nagy népvándorlás, egyben marad a csapat gerince. Mit remélsz, mire lehettek képesek a következő szezonban?

– Nehéz megmondani, mivel ez nagyban függ a többi csapat nyári erősítéseitől. Az mindenképpen pozitívum, hogy nálunk nem lesznek nagy változások, de persze a hiányposztokra azért igazolunk – Karnik Szabina érkezése például mindenképp jó hír. A kapuskérdés is döntőnek bizonyulhat: ha ott is jól erősítünk, akkor lehet esélyünk legalább egy hellyel előrébb végezni.

Ezt olvastad már?