Gyámoltalanul (GALÉRIA)

Győzni szeretett volna csapatunk a Vasas Akadémia otthonában, fontos is lett volna – ehhez képest szombat este beleszaladtunk egy demoralizáló pofonba. 35 pontos vereségbe...

Nem néztünk ki jól a meccs után. Az egyik játékosunknak itt fájt, a másiknak ott, a harmadik sántikált, a negyedik a parketten feküdt... Tényleg, mint egy vert sereg. Azok is voltunk. Csúnyán kikaptunk Pasaréten. Nehéz ilyenkor a krónikás dolga, hisz nem semlegesként maga is drukkol, pláne, ha még a lányát is elviszi a meccsre, hogy egy jó sportélménnyel gazdagítsa, de ez nem volt az. Fizikailag felőrült bennünket a Vasas, keményebben kosárlabdázott, és ha ezt engedik a szabályok betartatására odaküldöttek, akkor ehhez bizony muszáj alkalmazkodni, és ez megint nem sikerült, akárcsak a piros-kékek elleni „odavágón”. Akkor november végén a mi hazai pályánkon 22 ponttal győztek le bennünket, most idegenben 35-tel. Nem néznek ki jól ezek a számok sem.

Nem nézett ki jól maga a mérkőzés sem. Még az eleje csak-csak, amikor Süle Krisztina tripláival tartottuk a lépést, sőt 7–8-as állásnál vezettünk is – mint később kiderült, utoljára –, de amikor még tapadhattunk volna az ellenfélre, fontos büntetőket rontottunk. Szám szerint ebben az időszakban hármat, és négy pont volt a hátrány tíz játékperc után. Aggasztó volt az is, hogy legponterősebb bedobónk távoli találatain kívül más helyzetekből alig esett MTK-kosár, miként az sem jött jól, hogy a Vasas legveszélyesebb embere, Dombai Réka már a legelső percben bevágott egy hármast, az első dobásából, sőt az első labdaérintéséből. Márpedig ha valamit jó lett volna elkerülni a legelején, akkor éppen azt, hogy az ellenfél kulcsembere önbizalmat szerezzen.

De ekkor még nem tűnt reménytelennek a helyzet, ám borzasztó negyed következett, az első öt percét 12–2-re veszítettük el, majd miután megállítva ezt a hazai rohanást, sikerült közbeszúrnunk két duplát, 30–20 után tíz pontot kaptunk sorozatban, és nem nehéz kiszámolni, hogy a különbség elérte a lélektani határnak számító húsz egységet. Már a mérkőzés 18. percében – miközben mi nyerni szerettünk volna. Konkrétan dupla annyi pontja volt ekkor az ellenfélnek, nagyon rossz volt az eredményjelzőre nézni, de a játéktérre még rosszabb, ahol egymást követték játékosaink részéről a rossz megoldások. Rengeteg eladott labda, vagy amikor végre sikerült helyzetbe kerülni, gyámoltalan dobás, és ennyi hibára már nem lehetett magyarázat, hogy nem ízlett a Vasas stílusa.

A második félidő? Annak már az addig történtek után nem volt sok jelentősége, de a koreográfiája hasonló volt az elsőhöz: egy elfogadható és egy katasztrofális negyed. Bár a 26. percben, amikor sikerült felzárkózni 45–33-ra, még ahhoz is volt labdánk, hogy közelítsünk tíz pontra, eladtuk, és itt végképp elment a hajó. A maradék 14 percet 35–12-re buktuk el, a végső dudaszó után pedig olyan adatokat mutat a statisztika, amik – kicsit az orvosi szaknyelvet idecitálva – a győzelemmel nem összeegyeztethetőek: 27 százalékos dobóteljesítménnyel lehetetlen ezen a szinten meccset nyerni, akárcsak 26 eladott labdával. És amit nem mutat a statisztika, a negyedik negyedre sajnos teljesen feladtuk azt a mérkőzést, amelyet – még egyszer hangsúlyozandó – meg akartunk nyerni...

Nagy Dóra: – Semmilyen pozitívumot nem tudok felsorolni se támadásban, se védekezésben. Az utolsó két mérkőzésünkben nagyon sok pozitívum volt, most semmi. Gratulálok a Vasasnak.

Végeredmény:

Vasas Akadémia–MTK Budapest 80–45 (18–14, 24–11, 16–12, 22–8)

Statisztika

Vasas Akadémia-MTK Budapest

Ezt olvastad már?