Négyből három: semmi (GALÉRIA)

A cím sajnos nem egy kivonási feladat rossz megoldásáról tanúskodik, hanem arról, hogy ezúttal négyből három negyedet is meg tudtunk nyerni a Vasas ellen, magát a mérkőzést viszont így sem.

Ez a meccs már nem nézett ki rosszul – más kérdés, hogy igazán sokra nem mentünk vele, mert ennek is vereség lett a vége, az idényben immár 21. alkalommal. De épp azt taglaltuk az erre a találkozóra írt beharangozónkban, hogy a Vasas Akadémiával szemben a szombati mérkőzésig egyetlen negyedet tudtunk csupán megnyerni a 2018/19-es bajnokság keretében eddig lejátszott nyolcból, most azonban hármat is. Azt azért már nyugodtan írhatjuk a balszerencse számlájára is, hogy a számunkra oly fontos győzelem ezzel együtt sem jött össze.

A fő oka, hogy nem jött össze, a második negyedben keresendő, ebben mindenki egyetértett, akit csak megkérdeztünk a végső dudaszó után, bármelyik oldal képviseletében is nyilatkozott az illető. Persze nehéz is lenne nem belemenni a matematikába egy tízpontos vereség kapcsán úgy, hogy az ellenfél ebben az időszakban produkált egy 15–0-s sorozatot. Na ezért volt kár, azért a pár percért, a későbbiekben annak ittuk a levét, még ha sikerült is visszakapaszkodni 19 pontos hátrányból hétre.

De az ide vezető út, a visszakapaszkodás „bányászmunkája” előtt le a kalappal a csapat előtt!

Sokszor előfordult már, hogy a korán összeszedett nagy hátrány tudatában összeroppantak a mieink, most viszont a hosszas félidei megbeszélés meghozta eredményét, a harmadik negyedben Pusztai Sára kosaraival a nyomába eredtünk kőkeményen kosárlabdázó vendégünknek, a negyedik játékrészben pedig meg is szorongattuk – ha 55–62-es állásnál nem engedjük Böröndy Viviennek, hogy rontott dobása után visszaszerezze és visszategye a támadólepattanóját, még tovább nyújthattuk volna 9–0-s sorozatunkat. Ezzel a mozzanattal azonban a Vasas rendezte sorait.

Végezetül még pár szót erről a bizonyos kőkemény kosárlabdáról: erre szokták még azt a kitételt használni a sajtóban előszeretettel, hogy az adott csapat úgymond „faulthatáron” védekezett. Nos, ez az állítólagos faulthatáron való védekezés az esetek nagy többségében azt jelenti, hogy a sportági szabálykönyv passzusai szerint bőven átlépi a védekező fél ezt a határt, csak ez valamiért nincs kellő eréllyel szankcionálva. Most sem volt, mert az is egy ilyenkor szokásos típushiba, hogy a játékvezetők egyszer csak megijednek, ha már túl sok faultot ítéltek a keménykedő csapat ellen, és a személyi hibák arányának kikozmetikázása végett gyorsan keresnek a másik oldalon is némi lefújni valót – és hirtelen, a semmiből már a legkisebb testi érintkezésre megszólal a síp.

Az utóbbi bekezdésünkben leírtak viszonylag pontosan lefedik, mi is történt a negyedik negyedben.

Nagy Dóra: – Kár a második negyedért. Utána mind a kettőt megnyertük, de fizikailag felőrölt minket, hogy ez egész pályás, kőkemény védekezéssel sikerült.

Végeredmény:

MTK Budapest–Vasas Akadémia 69–79 (24–23, 9–27, 18–12, 18–17)

Statisztika

MTK Budapest-Vasas Akadémia 69-79

Ezt olvastad már?