Motivációból sosincs hiány (LAPSZEMLE)

Bár az előző szezonja nem alakult felhőtlenül, a Brüll Alfréd akadémista újult lendülettel vágott a 2018/19-es idénynek. A 18 esztendős Pöltz Anna a hétvégén Szófiában remekelt, vezeti a korosztályos ranglistát, miközben első egyetemi félévén is nagyrészt túl van.

– Úgy hallottam, épp vizsgáról tartasz hazafelé?

– Igazából tegnap volt. Politikatudomány. Nagyon érdekel a diplomácia világa, ebbe az irányba készülök, bár azt még pontosan nem tudom, hogy melyik részterülettel szeretnék majd foglalkozni.

– No és hogy sikerült a vizsga?

– Remélem, hogy jól.

– Ami biztos, hogy a szófiai világkupa-állomáson a vívás jól sikerült. Te mennyire vagy elégedett a nyolcadik hellyel?

– Rég éreztem azt, hogy annyira jól menne, mint ezen a hétvégén. A csoportban kissé nehezen lendültem bele, de szombaton, a főtáblán már nagyon magabiztos asszóim voltak. Maradéktalanul elégedett sosem vagyok, ha csak nem nyerem meg a versenyt, de nem tudok igazán negatívumot sem mondani.

– Menjünk vissza kicsit az időben. Honnan jött számodra a vívás?

– A Vasasban kezdtem el sportolni. Eredetileg atletizáltam, de közvetlenül mellettünk volt a vívócsarnok. Nyolcévesen az egyik edzés után úgy gondoltam, megnézem, mit is csinálnak ott. Szerelem volt első látásra. Sokkal izgalmasabbnak tűnt, mint futni a köröket. A szüleim pedig támogattak a váltásban.

– Mikor derült ki számodra, hogy tőrözőként élsportoló is lehetsz?

– Szerencsére már kicsiként is jó eredményeket értem el a hazai versenyeken, így éreztem, ha odateszem magam, és keményen edzek, bennem lehet a sikerekhez szükséges tehetség. Kadétként aztán volt egy Európa-bajnoki hatodik helyem, ami még nagyobb lendületet adott. Azt hiszem, ez volt az egyik kulcspillanat.

– Sosem érezted azt, hogy nekem ennyi elég volt, nem akarok tovább vívni?

– Dehogynem. Kicsit minden vereség után ezt érzem a mai napig. De ezek a gondolatok ahogy keletkeznek, olyan gyorsan el is múlnak. Tavaly volt egy kicsit nehezebb évem. Ínhüvelygyulladásom volt, ami miatt nem tudtam rendesen edzeni, ráadásul érettségiztem is. A kettő együtt elég megterhelő volt, nem könnyen éltem meg, de ezen túl tudtam lendülni.

– Segíts nekem feloldani ezt a látszólagos ellentmondást: egy diplomata tőrvívó. Nem a fegyvermentes tárgyalás lenne a lényeg?

– Nincs ebben ellentmondás. A diplomácia a békés konfliktuskezelés. De azért sok mindenben hasonlít például a vívásra is. Kicsit talán a sakkhoz tudnám hasonlítani mind a kettőt. Hogyan érvényesíted az érdekeidet, ha kell erőlteted rá az akaratodat a másikra úgy, hogy annak már ne legyen válasza. A diplomácia esetében lehetőleg még azt is érezze, hogy nem járt rosszul, sőt. A vívás megtanít gyorsan gondolkodni, ez praktikus lehet a diplomáciában is.

– S ha másként nem megy, hagyományos módon, vívással le lehet rendezni a konfliktust…

– Nem hiszem, hogy ilyesmire sor kellene kerüljön.

– Komolyra fordítva a szót, melyik típusú sportolónak tartod magad: aki a sportkarrier után valami nagyon másba kezd, lásd diplomácia, vagy aki a sport közelében is szívesen megmarad, és edző vagy sportvezető lesz?

– Ezen még nem gondolkodtam túl sokat, de szerintem, ha lesz rá lehetőség a sport közelében maradnék. Azt viszont nem tudom, milyen szerepkörben. Azt gondolom, hogy a kettő jól kiegészíti egymást.

– Tekintsünk a közelebbi célokra, még van két éved a juniorok között, s már most ranglistaelső vagy a hazai mezőnyben. Mit vársz magadtól az idényben?

– Egy Eb- vagy vébééremnek nagyon örülnék. És a világkupa-sorozatban is jó lenne egy-két dobogós helyezés. De ilyen szempontból az Európa-bajnokság és a világbajnokság inkább a prioritás. Szerintem reális célkitűzés lehet, ha sikerül kihoznom magamból a maximumot. Igyekszem pozitívan állni a dolgokhoz.

– Az Eb-nél jóval közelebb van a felnőtt magyar bajnokság. Egész pontosan a jövő héten. Ott mik a terveid? Nemrég beszéltem Pásztor Flórával, aki tavaly még juniorkorúként nyert a fegyvernemben. Ő azt mondta, ha van junior, aki hasonlót elérhet idén, az te vagy…

– Kedves tőle. Egy érem ott is jó lenne. Vagy legalább eljutni a legjobb nyolcig. De onnan kezdve nagyon sűrű a mezőny, egy-két jobb akción is múlhat, hogy az ember nyer vagy nyolcadik. Kreiss Fanni most abszolút a mezőny legjobbjának számít. Szerintem ő a favorit. Vele jó lenne minél később találkoznom, de ha az ember már eljut a negyeddöntőig, senki sem könnyű ellenfél.

– Említetted a vébét, a felnőtt történetesen Budapesten lesz az idény végén.

– Nagyon nagy motivációt jelent ez, de nem csak számomra. Szerintem mindenki ott akar lenni, akinek a legkisebb esélye is van a válogatottba kerülésre. Nekem is ez a nem is annyira titkos vágyam a szezonban. De ha nem sikerül, akkor sem történik nagy baj. A legnagyobb álmom az olimpiai részvétel, felnőttként az a leghangsúlyosabb verseny. Igazából a nagybetűs verseny, amiről szerintem mindenki álmodozik, amikor elkezd sportolni. Szóval marad cél és motiváció Budapest utánra is.

(Forrás: utanpotlassport.hu)

Ezt olvastad már?