Vívás, tőr/párbajtőr: ilyen volt az edzőtábor

Párbajtőrözőnk, Somody Soma mátraházi beszámolója.

Az U23-as Európa-bajnokság után nem sok idő maradt a pihenésre, elkezdődött a nyári olimpiai felkészítő program. Az olimpia évében a nyár nem a pihenésről szól, hanem a kijutott csapattársak mentális és fizikai felkészítéséről. Az első tatai tábor ideje alatt a korosztályos Európa-bajnokságon voltam, ezért azt ki kellett hagynom. A felkészülés második állomása Mátraházán volt. A kitűzött cél a válogatott felnőtt Európa-bajnokságra való felkészítése. Összeszedtem a vívófelszerelésem, megcsináltattam a fegyvereket és kora reggel, nem a legmegfelelőbb időjárási körülmények között elindultam a több mint kétórás utamra. Három átszállás és már ott is voltam az alapvetően fizikai felkészítésre használt létesítménynél. Az edzőtábor különlegessége az, hogy két épületből áll, melyek pár perc sétatávolságra találhatóak meg egymástól. Általában a fenti épületben száll meg a sportolók nagy része és az étkezés is itt történik, míg az edzések a lenti részében kapnak helyet. Kevesebben voltunk, mint szoktunk lenni, férfi párbajtőrözők csak tízen jöttünk el, bár rendhagyó módon a női párbajtőrözők és a női és férfi tőr keret is együtt készült. A hiányzások egyik oka lehet az érettségi, vagy az egyetemi vizsgák, amiket sokszor nehéz az edzőtáborokhoz igazítani. Volt, aki az első két napra jött, valaki pedig egyáltalán nem tudott részt venni az edzőtáborban.

Első edzéseken mindig az átmozgatáson és egy kis fizikai munkán van a hangsúly, hogy megelőzzük a sérüléseket. Másnap rövidebb bemelegítés után szabadvívás volt, ami annyit jelent, hogy nincsen megszabva kivel és mennyit vívjunk. Általában a tizenöt tusos asszóknál szoktunk maradni, mert versenyeken is akkor kell jól vívni. Délutánonként csapatszimulációs gyakorlatok voltak, ilyen lehet például a pást végén vívott asszó, ahol az ellenfélnek egy percen belül fordítania kell. Negyedik nap a délelőtti edzés volt kinevezve fizikai foglalkozásnak. Másfél órás volt és nagyrészt saját testsúlyos és súlyzós gyakorlatok voltak, ami után jobban esett az ebéd, ami szerintem az edzőtáborok közül Mátraházán a legfinomabb. A délutáni edzésen közös csapatvívás volt a tőrözőkkel, mely eltért a hagyományostól, így kis színt vitt a programba. Egy párbajtőröző és egy tőröző alkotott egy kétfős csapatot és így kellett vívnunk egymással egy kört (azaz minden csapat minden csapattal). Az elején eldöntöttük, hogy a párbajtőröző vagy a tőröző kezdjen az öttusos asszóban, és ezzel együtt azt is, hogy ki fejezzen. Ez a csapatvívás jó hangulatban történt, jó kis csapatépítő edzés volt. Esténként szinte mindig elsétáltunk a közeli gofrishoz, ahol jókat ettünk és beszélgettünk.

Másnap vissza kellett mennem Budapestre egyetemi vizsgámra, de a többieknek volt még levezető edzésük. Összességében nagyon jó hangulatban és jó körülmények között zajlott le az edzőtábor. Nekem jó levezetés, a válogatottnak pedig jó felkészülés volt a közelgő versenyre. Egy héttel később pedig a magyar küldöttség az utóbbi évek legeredményesebb Európa-bajnokságát produkálta hét érmet szerezve. Folytatás a tatai edzőtáborban.

Somody Soma

Ezt olvastad már?