Mindent megtesznek, hogy tizedszer is megnyerjék a Magyar Kupát (2. rész)

A nyári világkupa, az MTK Kupa és a stuttgarti világbajnokság után és a Magyar Kupa előtt, Deutsch-Lazsányi Erikával, a szakosztály elnökével, edzőjével beszélgettünk.

– Mennyit fejlődtek a lányok tavaly óta?

– 2014 márciusában volt a debreceni világkupa és az MTK Kupa. Visszanéztem a nyilatkozataimat, és akkor azt mondtam, hogy ha szerenkénti döntőbe jut magyar, akkor madarat lehet velem fogatni. Ott, Kis Alexandrának sikerült három szeren döntőznie. Ez annyit javult egy év alatt, hogy idén nem volt kérdés, hogy magyar van a fináléban. Nemcsak úgy volt, mint egy éve, hogy a hetedik-nyolcadik helyre becsúszunk, és akkor tornázott az élmezőny 15, vagy 16 pontot, mi meg akkor 13 tetejével, 14 elejével – hetediknek – kegyesen bemehettünk, hanem ellenfelei voltunk a nagyhatalmaknak.

– Milyen mezőny jött össze?

– Rengeteg orosz induló volt, de a komplett ukrán, román élvonal is itt volt, sőt még a beloruszoktól is a legjobbak jöttek, tehát az a mezőny volt, ami ebben a korosztályban a legerősebb. Ez a fokú elismertség az, hogy hatodik hely volt a legrosszabb a döntőben úgy, hogy nem csináltak a lányok hibátlan gyakorlatot. Az eredménnyel és a megítélésünkkel elégedett vagyok. Az, hogy az egész nyarat a tornateremben töltöttük, és ehhez képest Váray Míra tudott mindössze egy karikagyakorlatot hibátlanul megcsinálni, mert az összes többiben valamit „ügyködtek”, az azért probléma. Mondtam nekik, hogy rendben, akkor még többet fogunk edzeni.

– Mi a helyzet a felnőttekkel?

– Velük kapcsolatban, az MTK Kupán fontos dolgunk volt. Az, hogy eldöntsük, a két MTK-s közül, (Borsányi Patrícia és Margaritisz Lili. A szerk.) ki legyen a világbajnokságon tartalék. Ekkor már tudtuk, hogy Kécza Daniella – aki szintén MTK-s – nem tud indulni Stuttgartban, térdsérülése miatt. Ebből a versengésből Margaritisz Lili került ki a győztesen, így ő utazott. Érdemes volt azt a hihetetlen mennyiségű munkát beletenni az MTK Kupába, mert minden versenyzőnk azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát és nagyon hálás volt a lehetőségért. Az egyesületi nagy gáláról nem is beszélve, ott elolvadtam a büszkeségtől. Az a produkció, amit a szakosztály letett, nemzetközi szintű volt. Az MTK Kupa maradéktalanul pozitív emlék. Kimondhatatlanul nagy hála, hogy ez az egész így létre tudott jönni.

– A két eseményt Margaritisz Lili személye köti össze. Az ő szereplése a világbajnokságon mennyire váltotta valóra a reményeket, bár nyilván nem úgy indítottad útnak, hogy dobogón lesz.

– Az egész év arról szólt, hogy Kécza Daniellát próbáltuk fizikálisan és mentálisan a legjobb állapotba hozni, hogy ezen a vb-n jól szerepeljen, de két héttel előtte világossá vált, hogy bármennyire felemelt fejjel, élsportolóként kezelte a sérülést és próbált talpra állni, ez nem fog sikerülni, és Lilinek mindenképpen be kell ugrania.

– Hogy fogadta a hírt Lili?

– Nagyon kedves volt. Amikor megtudta, éppen pihenőjét töltötte az MTK Kupa után, és telefonon értesítettük, hogy a pihenőnek vége, nem utazol sehová, jössz vissza a terembe. Ő csak annyit mondott, hogy ,,Persze, holnap ott vagyok.” Jött, és olyan feladat elé állítottuk, amiről fogalma sem volt.

– Mit kell tudnunk róla?

– Lili nagyon kicsi kora óta tornázik, több egyesületet megjárt, és nagy álma volt, hogy – magyar válogatottként – egyszer az országot képviselje. Erre készült. Azzal a céllal igazolt hozzánk, hogy ez az utolsó utáni esélye, és ez az egyesület fel fogja készíteni, hogy az álom valóra váljon. Nem is gondolta volna, hogy ilyen hamar teljesül, úgyhogy ő nagyon kis céltudatosan mondta, hogy ,,Nem izgulok, semmi probléma.” Nagyon pozitív volt végig. Több tornásszal volt szerencsém világversenyre készülni, és az érkezés pillanatától, a pódium edzésekig hihetetlen céltudatosságot és nyugodtságot mutatott. Először a verseny előtti este éreztük, hogy akkor esett le neki, hogy mi is történik körülötte. Főleg úgy, hogy világklasszis tornászok roppantak össze a világbajnokság terhe alatt. Lili nagyon szépen dolgozott hátul, de amikor ki kellett vonulnia azon a pink szőnyegen, akkor azért eltörpült abban a nagy csarnokban. Pontatlanságokat vétett, de ezek levonás tekintetében súlyos hibák voltak. A labdagyakorlatában háromszor mutatott be szertechnikai ejtést, ami az egyik legsúlyosabb hiba. Minden itthoni baráttal, kollégával telefonos, chates kapcsolatban voltam, és kérdezték tőlem, hogy milyen volt Lili gyakorlata. Azt írtam nekik, hogy 13.3. Ejtéssel, ha ennyit kapunk, akkor nagyon korrekt a bírói gárda, és abban a pillanatban villogott, hogy 13.366. Ennyit csináltunk. Egy fokkal jobb volt buzogány, ott egy ejtésünk volt, majd a szalagos napon is ejtett szertechnikai hibát. Mind a három gyakorlatában kiesett a szer a kezéből. Azokat a pontszámokat kapta, amiket a gyakorlata az ejtésekkel együtt ért. Előtte, amikor leültünk, azt mondtam, hogy hibátlan gyakorlatok esetén 14 és 14.5 a teteje. AHa majd a lihegőben ül, a „Kiss and cry” zónában, és 14.5-ös vagy 14.6-os pontszámot lát, elégedetten mehet haza. Mivel ezt nem élhettük meg, mivel nem csinált hibátlan gyakorlatokat, azt gondolom, hogy neki már van annyi intelligenciája, meg ritmikus gimnasztika tudása, hogy ezt tudja, vissza tud számolni a pontjaiból. Neki pozitív élmény volt, nekünk vele dolgozni szintén, így reméljük lesz még rá lehetőség, hogy hibátlan gyakorlatokat mutasson be!

– Legutóbb, amikor beszéltünk szó volt arról, hogy amennyiben úgy alakulnak a pontszámok, illetve a körülmények, akkor az MTK megpróbálja megnyerni a jubileumi Magyar Kupáját és abban az esetben, ha ez így lesz, akkor a szervezésbe is megpróbáltok becszállni. Hogy állunk ebben a kérdésben?

– Abszolút cél a Magyar Kupa elnyerése és az, hogy a tízedik évben valahogy ennek nagyobb súlyt adjunk, ezt megünnepeljük. Azon hogy magát a szervezést magunkra vállaljuk, nagyon komolyan gondolkodtunk, de a világkupa olyan nem várt többlet terhet adott az egyesület vezetésének, ami után nem méltányos újra olyan kérvényekkel odaállnom, hogy még további plusz forrásokat szabadítsanak fel arra, hogy mi ünnepeljünk. A lányok érdeméből nem vesz el semmit, ha másik sportcsarnokban nyerjük meg a Magyar Kupát. Az akkor is a tizedik lesz. Arra koncentrálunk, hogy bárhol is rendezik, odamegyünk, a legjobb teljesítményünket nyújtjuk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lányok ezt a jubileumi győzelmet magukénak tudhassák. 

Ezt olvastad már?