Lehetetlenek nem léteznek (GALÉRIA)

Publikálva: 2014.12.29 Frissítve: 2015.01.02 Ritmikus gimnasztika

Birtokba vehette új otthonát a ritmikus gimnasztika szakosztály. A Városmajorban gyémántokat csiszolnak, és úgy készülnek a következő idényre, hogy folytatni tudják a megkezdett, sikeres munkát. A szakosztály elnökével, Deutsch-Lazsányi Erikával beszélgettünk.

– Milyen tervekkel vágtatok neki a 2014-es évnek, és ezekből mi valósult meg?

– Amire nagyon vágytunk, hogy a szakosztályunk saját otthonba költözhessen, és méltóképpen tudjunk készülni a versenyekre. Amikor csatlakoztunk az MTK-hoz, akkor azt az ígéretet kaptuk, hogy eljön majd a pillanat, amikor nem kell szőnyeget tekerni, hogy lesz termünk, ahol nem repkednek focilabdák a levegőben, ahol tükör van a falon, és ki tudom javítani a tartáshibákat, de a gyermek önmagát is korrigálhatja, nem törik el a balett rúd. Teljesült, és ez óriási dolog.

– Ezek szerint pozitív az összkép?

– Úgy fogalmaznék, hogy 2014 a „lehetetlenek nem léteznek” éve volt. Korábban lehetetlennek tartottuk, hogy a szakosztálynak lesz csarnoka, ráadásul a város szívében, jó tömegközlekedéssel, park közepén, óvodához, iskolához közel. Most mégis kész, benne dolgozunk, így értelmet kapott a korábbi évek kanosszajárása.

– Hogy alakultak az eredmények?

– Az már nem újdonság, hogy a Magyar Kupát megnyertük és a bajnokságot sikerrel zártuk. Én már nem is agyalok azon, hogy a dobogós helyezések közül melyiket szerezzük meg, hiszen a válogatókon és a válogatottban dől el, hogy mennyire minőségi a munka, melyet elvégzünk – mondja Lazsányi Erika, majd mosolygósra vált: – Az idei év nem várt sikere, Kis Alexandra Európa-bajnoki szereplése. Tavaly decemberben tudtuk meg, hogy tagja lesz a junior-válogatottnak, a felkészülést januárban kezdtük, és őszintén mondom, hogy nagyon reménykedtünk abban, hogy júniusban, az Eb-n jól szerepel, de igazán kevesen hittek benne. Talán olyan két-három százaléknyi esélyt adtak a szakemberek arra, hogy bekerülhet a legjobb nyolc közé, de Szandi végig hitt magában, és ez meghozta az eredményt, nyolcadik lett.

– Ha valakinek megtetszik a sportág, tud még jelentkezni?

– Én soha nem fogom kitenni a csarnokra a „Megtelt” táblát. Aki ma ritmikus gimnasztikázni szeretne az MTK-ban, annak az ajtó nyitva áll. Megkapja a lehetőséget, hogy Magyarországon a legjobb körülmények között készüljön. Képezzük, és kezében a kulcs, hogy ő is olyan eredményeket érjen el, mint a szakosztály többi versenyzője. Bekerülni tehát könnyű, mert csak jelentkezni kell, de hogy miként érvényesül a legerősebb egyesületben, hogyan vívja ki a pozícióit, hogy versenyeken indulhasson, válogatott legyen, az már más kérdés. Aki gyengének érzi magár ahhoz, hogy már házon belül megküzdjön a helyért, annak nem biztos, hogy az MTK a legjobb megoldás. Tény, hogy például a magyar kajak-kenu azért tud sikereket elérni, mert minden nap olimpiai- és világbajnokokkal kell megküzdeni annak, aki be akar kerülni a válogatottba, és ez komoly motiváció. A mi sportágunkban eddig ez nem volt jellemző, de ma már ebben a szakosztályban előfordul, hogy magyar bajnokok egymás ellen versenyeznek, klubon belül. Ezt kell végiggondolni annak, aki beül az autóba és elhozza a leányát a XII. kerületi Szamos utca 2/C –be.

– Mit kívánsz magatoknak 2015-re?

– Junior és felnőtt Európa-bajnokságunk lesz, felnőtt világbajnokságon és a magyar bajnokságban vagyunk érdekeltek, mégis a Magyar Kupa, ami foglalkoztat. Kilenc éve nyerjük folyamatosan, jövőre lehetne a jubileum. Számunkra tehát a júniusi Magyar Kupa és annak októberi folytatása kiemelkedik a versenyprogramból. Ez lenne az első alkalom, amikor elmondhatnánk, hogy tíz éve azonos műhelyé ez a sportági elismerés, trófea. Ez nemcsak ritmikus gimnasztikában, de bármely sportágban megsüvegelendő teljesítmény lenne. Ha jövőre úgy állnak a csillagok, hogy az MTK esélyes lesz a finálé végén a győzelemre, akkor nagyon komoly áldozatokra is hajlandó leszek azért, hogy akár nálunk a Városmajorban, akár MTK szervezésben, átvállalva a szövetségtől rendezzük meg a Magyar Kupa döntőjét.