Kézilabda: ez a csapat igazi kincs

Kézilabdaegyüttesünk játékosai a Török Bódog női Magyar Kupa négyes döntőn tapasztalt élményekről, érzésekről vallottak.

Klubunk életében nagy sikernek számít, hogy Vágó Attila alakulata kiharcolta a kupahétvégi szereplést. A lányok sok nehézséggel megküzdöttek a két nap alatt, nehéz mérkőzéseket játszottak, ráadásul a sérülések sem kerülték el a gárdát. Hét játékosunkat kértük meg, hogy mesélje el milyen érzésekkel gondol vissza a hétvégére, mi az, ami életre szóló élmény marad számára. Játékosaink élményei egy elemben megegyeznek, mégpedig abban, hogy nagyon értékes, egymásért küzdő csapatot alkotnak ők együtt.

Mazák-Németh Csilla: ‒ Nagyon tartalmas hétvége volt, majdnem mindent megéltünk alatta. A szombati nap nagyon nem úgy sikerült ahogy terveztük, bár utólag tudjuk, hogy a címvédőtől kaptunk ki az elődöntőben. Aznap este összeültünk, kicsit kitisztítottuk a fejeket, és eredménytől függetlenül mondhatom, hogy vasárnap már az igazi arcunkat mutattuk. Hihetetlenül büszke vagyok a csapatra, sokszor mondom is nekik, hogy ritka kincs az ilyen csapat, aki így tud küzdeni, harcolni egymásért!

Juhász Eszter: ‒ Hatalmas élmény volt részt venni a Magyar Kupa négyes döntőjén. A csapat százszázalékban megérdemelten volt jelen. Az egészéves kemény munka ellenértéke volt a szereplésünk. Sajnos a sok sérülés kicsit beárnyékolta a hétvégét, de a csapat a bronzmeccsen ‒ kevés cserelehetőség ellenére is ‒ hatalmasat játszott. Örök élmény marad mindenkinek az itt szerezett negyedik hely.

Sallai Nikolett: ‒ Nem volt zökkenőmentes a négyes döntő számunkra, de a második meccsen megmutattuk, milyen a mi igazi arcunk, annak ellenére is, hogy kevesen voltunk és a győzelem sem jött össze. Büszke vagyok a csapatra, már most megszépült ez a negyedik helyezés. Már az is nagy dolog, hogy ide eljutottunk, később pedig még szebben fog csillogni ez az érem és jó érzésekkel fogok visszaemlékezni erre a hétvégére.

Suba Sára: ‒ Mindenképpen nagy élmény volt a hétvége, még ha kicsit csalódottak is vagyunk a két vesztes meccs miatt. Győzelem nélkül is megmutattuk, hogy küzdeni nagyon tudunk. Meghatározó élmény számomra, ahogyan az első meccs után összegyűltünk a hotelszobában és átbeszéltük a történteket, ahol volt sírás és nevetés is.

Grosch Vivien: ‒ Vegyesek az érzéseim, egyrészről csalódott vagyok, mert sokkal több lehetett volna bennünk, másrészről iszonyatosan büszke vagyok a csapatra, hogy idáig eljutottunk és részesei lehettünk ennek az eseménynek. A második mérkőzésen ‒ a körülményekhez képest ‒ küzdésben és akaratban is erőn felül teljesítettünk, így remélem mindenki csak erre fog emlékezni az idő múlásával.

Pelczéder Orsolya: ‒ Két ellentétes napot sikerült zárnunk, a szombatot nagyon sajnálom, mert nem azt mutattuk, amire mi képesek vagyunk, viszont biztos voltam benne, hogy másnap ez másképp lesz. Kőkeményen belementünk a bronzmeccsbe, hittük, hogy a sérülések dacára is képesek lehetünk győzni vasárnap. Az eredménytől függetlenül is örömmel gondolok vissza a hétvégére. A szezon egyik legfontosabb napjai voltak ezek a csapat életében. Az egyik legjobb pillanat számomra az volt, amikor percekig védekeztünk a Debrecen ellen passzív jelzésnél, igazi csapatként, együtt a kispaddal és a szurkolókkal. Elképzelhetetlen volt, hogy abból a támadásból gólt kapjunk.

Szabó Kitti: ‒ Nekem már csak azért is életre szóló élmény ez a hétvége, mert a pályafutásom során most volt alkalmam először a négyes döntőben pályára lépni. Amit pedig mindenképp kiemelnék, hogy azért a legjobb ennek a csapatnak a tagjának lenni, mert a nehézségek ellenére is megmutattuk együtt, egymásért küzdve, hogy mire vagyunk képesek. 

Ezt olvastad már?