Kézilabda
Porobic Zoé
Nagy Fannival, az MTK Budapest női röplabdacsapatának liberójával értékeltük a 2015/16-os szezont.
– Ha valaki a szezon előtt azt mondja, hogy az ötödik helyen végeztek, aláírod?
– A bajnokság kezdete előtt – elsősorban a tavalyi kilencedik hely miatt – valószínűleg igen. De szezon közben megjött az étvágyunk, akkor már nem.
– Melyik meccsre emlékszel vissza a legszívesebben, és miért?
– Hát, lássuk csak! Mindenképpen szívesen emlékszem vissza a békéscsabaira, amikor loptunk tőlük egy pontot. A Jászberény elleni 3-0-s győzelem a rájátszásban is szép emlék. De mondhatnám akár a Gödöllő elleni szezonnyitót is, az nagyon jól sikerült mindenkinek.
– Ki volt szerinted a csapat legjobbja?
– Ez nagyon nehéz kérdés. Nem tudnék egy embert kiemelni, mindenkinek voltak jó meccsei, periódusai. Mi olyan csapat voltunk – ahogy Laci (Hollósy László vezetőedző – A szerk.) is mondta –, ahol nem egy ember vitte a hátán a többieket, hanem együtt, csapatként nyertünk, és néha veszítettünk.
– Mi volt számodra a szezon tanulsága? Mit viszel magaddal ebből az idényből?
– Bár nem jutottunk a legjobb négy közé, nekem a legsikeresebb évem volt. Laci bizalmat szavazott nekem, csere nélkül játszottam végig a bajnokságot. Az előző szezon után ez száznyolcvan fokos fordulatot jelentett, Laci sokat segített, bátorított.
– Mit vársz a csapattól a következő szezonban?
– Amennyiben így, együtt maradunk, és Lacival dolgozhatunk tovább – bár nem tudni még, hogy alakulnak jövőre az erőviszonyok –, reális lehet a legjobb négy közé kerülés, hiszen idén is épp csak egy hajszállal maradtunk le róla. Én mindenesetre nagyon szeretném, ha együtt maradna a csapat, és Lacival folytathatnánk.