Cselgáncs: Tóth Krisztiánnak fájt, hogy nem sikerült győznie Bakuban, de a legfontosabb, hogy Párizsban jól szerepeljen

Bakuban megszerezte idei első Grand Slam-érmét Tóth Krisztián (-90 kg), aki remek teljesítménnyel végül a második helyen végzett az azeri fővárosban. Olimpiai bronzérmes klasszisunkkal – aki jelenleg az előkelő második helyen áll a párizsi kvalifikációs rangsorban – beszélgettünk az újabb kiváló eredménye után.

Mint arról beszámoltunk, nagyszerű menetelést bemutatva, Tóth Krisztián ezüstérmet nyert a -90 kilósok mezőnyében a bakui Grand Slam-versenyen. Január végén Pánczél Gábor tanítványa a portugáliai Grand Prix-viadalon elért hetedik helyével kezdte az évet, ezúttal viszont még jobb formát mutatott: tadzsik, brazil, orosz és francia riválisát is felülmúlta a döntőig vezető úton, majd a fináléban hosszabbításos, nagy csatában maradt alul a hazai közönség előtt szereplő, azeri Murad Fatiyevvel szemben. Krisztián pályafutása során 16. alkalommal állt dobogóra Grand Slamen.

– Az igazat megvallva, még messze járok a csúcsformámtól, de javuló tendenciát mutattam az eddigi versenyeken, ami mindenképpen biztató. A múlt év végén sajnos viszonylag hosszú időn át betegséggel küszködtem, majd decemberben hiába pihentem, nem tudtam teljesen kiheverni – azt hiszem, ennek a negatív hatása még érződött Portugáliában is. Azóta viszont szerencsére stabilizálódott az immunrendszerem, sokkal jobban érzem magam, s ennek köszönhetően kicsit többet és keményebben tudtam készülni – értékelt Tóth Krisztián érdeklődésünkre.

– Összességében jól kijött a lépés Bakuban, élveztem a dzsúdót, ám a versenynap nagyon nehezen, küzdelmesen indult. Az elején nem hittem volna, hogy a végén döntőzhetek, de aztán evés közben jött meg az étvágy, és egyre jobban elkaptam a fonalat. Az elveszített finálé miatt értelemszerűen maradt bennem némi hiányérzet, ugyanakkor az olimpiai kvalifikáció szempontjából újabb értékes második helyet sikerült szereznem. Most hajszálnyin, de elúszott az arany… Bízom benne, hogy a sors egyszer majd visszaadja ezt nekem.

Az öt bakui mérkőzéséből négy is hosszabbításban ért véget, azonban az első három megnyerése után az utolsóban, a nyolc percig tartó döntőben végül alulmaradt az azeri Fatiyev ellen.

– Alapvetően ez jellemző rám, hogy sok meccsem végződik aranyponttal. Az erőállóképességem az egyik legnagyobb fegyverem, s ezért rengeteget is dolgozunk, hogy ezt az előnyömet megőrizzem a többiekkel szemben. Tehát általában az a taktikám, hogy igyekszem türelmesen kifárasztani az ellenfeleket. Ez a felfogás sokáig működött az azeri ellen is, a hosszabbításban járva éreztem belülről, hogy kezd elfáradni. Azonban a mérkőzés vége felé járva ápolni kellett őt, emiatt viszonylag hosszan, percekig állt a meccs, ezzel pedig kapott esélyt a pihenésre. Ez a pillanat nagyot fordított a meccs menetén, mert ezután újra életre kapott. Ekkor már mindketten két-két intéssel küzdöttünk, és azt hiszem, ha nem Bakuban rendezik a versenyt, az azeri jó eséllyel megkapta volna a harmadik figyelmeztetését is, és leléptetik. Persze, a sportágunkban viszonylag sok a szubjektíven megítélhető helyzet, de összességében azt éreztem, én vagyok az aktívabb. Sajnos a legvégén aztán a saját akciómat sikerült megkontráznia, így be kellett érnem az ezüsttel. Emiatt mindenképpen maradt bennem némi rossz szájíz, de csakis a verseny befejezése miatt.

Ugyanakkor hozzátette, az összképet nézve remek helyzetből várhatja a folytatást: az olimpiai kvalifikációs rangsorban feljött a második helyre, míg a világranglistán az előkelő harmadik pozícióra kapaszkodott fel.

– Örömteli és egyben némiképp megnyugtató is, hogy az elmúlt időszakban stabilan tudtam szállítani a jó eredményeket. Ez mindenképpen biztató előjel az olimpiára előretekintve, különösképpen úgy, hogy ennél már csak jobb leszek. Még közel sem vagyok százszázalékos, sok mindenen tudunk csiszolni még Párizsig. Jelenleg nagyon motiváltnak érzem magam, a testem is bírja a gyűrődést, és ami még talán ennél is fontosabb, látszik a szakmai stábbal folytatott munkánk eredménye, fokozatosan javul a formám. Az a végcélunk, hogy az olimpián legyek csúcsformában, mindent ennek rendelünk alá. Az ötkarikás kijutás most már gyakorlatilag biztosnak tekinthető, ezek után már a fő cél, hogy lehetőleg a pozíciómat megőrizzem, hiszen ez a kiemelés szempontjából lenne kulcsfontosságú. Tavasszal a tervek szerint még négy versenyen indulok az olimpiáig, köztük az áprilisi Európa-bajnokságon, majd a májusi világbajnokságon is. Nyilván, a két világversenyen is szeretnék bizonyítani, jó lenne éremmel, érmekkel hangolni az olimpiára. A világbajnokság után még nagyjából két hónap áll rendelkezésünkre az olimpiáig. Az bőven elegendő lehet, hogy az apróságokon még javítsunk.

Tóth Krisztiánt legközelebb március elején, a linzi Grand Prix-n láthatjuk versenyezni.

(Fotó forrása: IJF)

Ezt olvastad már?