Világbajnok edzővel erősítettünk (GALÉRIA)

Publikálva: 2019.10.16 Frissítve: 2019.10.16 Atlétika

Pogány Mihály csatlakozott az MTK Budapest atlétikai szakosztályához.

Mosoly az arcon, göndör haj, kézfogása pedig olyan, mintha King Tony vízpumpafogóba tenné az ember a tenyerét. Pogány Mihály, a csallóközi edző októbertől az MTK Budapest atlétikai szakosztályának munkatársa. Az 1961-es születésű szakember – versenyzőként – szabadtéren és fedett pályán is 2.21 méterig jutott magasugrásban. Amióta edzősködésre adta a fejét Dunaszerdahelyen, trénere volt az 1997-ben, Athénban világbajnoki címet szerzett hármasugrónak, Šárka Kašpárková-nak (15.20), akinek 11 érme van világversenyekről. Irányította a felkészülését a junior világ- és Európa-bajnoki címet szerzett Michaela Hrubának (magasugrás, 1.95 m). Ő készítette fel Roman Novotnyt (távolugrás, 8.22), aki 7. volt Pekingben, az olimpián. Az ő keze alatt pallérozódott a cseh csúcstartó, Zuzana Hlavoňová (magasugrás, 2.00) és a fedettpályás cseh rekoder, Barbora Laláková (magasugrás, 1.99)

– Melyik az igazi szakterületed?

– Igazából magasugró voltam. Hasonló korosztály vagyok, mint Deutsch Péter, az MTK Budapest ügyvezető elnöke is, de ő tehetségesebb volt nálam, 6 centivel magasabbra jutott, és ezt valószínűleg már nem tudom megugrani, szóval ez így is marad. – mondja nevetve.

– Milyen szél fújt az edzői pályára?

– Dunaszerdahelyen kezdtem, az egyik általános iskolában, ahol 16 évig tanítottam is, majd gimnáziumi tanár lettem.

– Mikor kezdtél profik mellett trénerkedni?

– 1989-ben neveztek ki a csehszlovák junior magasugrók vezetőedzőjének. Fokozatosan került a repertoáromba a többi szakág, a távolugrás, a hármasugrás.

– Hogyan kerültél kapcsolatba az MTK Budapesttel?

– Öt évvel ezelőtt kezdtünk beszélgetni – ügyvezető elnök úrral – arról, hogy jó lenne bekapcsolódni a klub és a magyar ugróatlétikai élet vérkeringésébe. Először tanácsadóként, aztán esetleg edzőként, később pedig majd meglátjuk, annak függvényében, hogy milyen eredményt hoz az együttműködés. Az a feladatom, hogy ötvözzem a cseh ugróiskola alapjait a magyar sportolók képességeivel, lehetőségeivel.

– Találkoztál már Borisz Volkovval? Ő is hasonló utat járt be a rúdugrókkal.

– Éppen tegnap beszélgettünk, és azt mondta, hogy ez az igazán helyes út, hiszen ő is tanácsadóként került ide, és immár hosszú ideje sikeres edző. Meg is dicsértem az egyik tanítványát, hogy milyen jó a testtartása nekifutáskor.

– Női magasban milyen célok lehetnek?

– Jó lenne, ha a 2023-as világbajnokságon legalább két magyar ugró képviselné Magyarországot a hazai rendezésű világbajnokságon. Szeretek rendszerben, hosszabb távon gondolkodni, ahogy az MTK-ban is teszik, így szívesen vállalom a kihívást.

– A magasugrás mellett talán érdekes lehet számodra, hogy a távolugró Nguyen Anasztázia, illetve a többpróbázók közül, Krizsán Xénia és Szabó Beatrix is a klubunkat erősíti.

– Szabó Dezsővel testi-lelki jóbarátok vagyunk, most ő készíti fel ezt a három sportolót. Nagyon szívesen segítek mindenben, amiben csak tudok, ha Dezső igényli.

– Naszti nagyon közel van a távolugrás tokiói olimpia szintjéhez…

– Mindent tudok. Napra pontosan követem az eredményeit, de nemcsak az övét, hanem az összes olyan magyar ugróét, akik valaha világversenyeken szerepeltek, vagy a magyar bajnokságon, csapatbajnokságon, Szuper Ligán eredményesek voltak.

– Milyenek az első benyomásaid?

– Az MTK Budapest Lantos Mihály sporttelepén hamarosan elkészül az új csarnok, melyben kitűnő lehetőségek kínálkoznak a felkészülésre. A klubban barátságosan fogadtak, mindenki drukkol nekem. Hálával tartozom Péternek, hogy nemcsak a szakosztály, hanem a magyar atlétika érdekeit is nézi, így az én feladatom is tovább színesedhet. Ha jól dolgozunk közösen, akkor annak komoly hozadéka lehet a jövőben, az igazi kifutása pedig 2023-ban lehet a budapesti világbajnokságon.

– Mi a következő lépés?

– Néhány nap múlva a Csorba-tóhoz megyünk táborozni, majd Tatára utazunk, és ott folytatjuk a felkészülést a fedettpályás szezonra és 2020-ra, hiszen abban az évben olimpia lesz...