Hírességek csarnoka

(Budapest, 1923. június 19. – Budapest, 1983. február 2.) atlétaként, mint rövidtávfutó kezdte sportpályafutását. 1941-től az MRTSE (MOVE Rákosligeti Társadalmi és Sport Egyesület), 1946-tól a Magyar Pamutipari SC, 1954-től a Budapesti Vörös Lobogó SE (az MTK jogelődje) atlétája volt.

Elsősorban 400 méteres síkfutásban, illetve 4×100 és 4×400 méteres váltófutásban volt eredményes. 1943 és 1955 között összesen huszonhat alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A magyar csapat tagja volt az 1948-as londoni és az 1952-es helsinki olimpián. Legjobb egyéni eredménye az 1949. évi budapesti főiskolai világbajnokságon, 400 méteres síkfutásban elért első helyezés. Az aktív sportolástól 1956-ban vonult vissza.

1963-tól a Magyar Testgyakorlók Köre elnöke, majd 1970-től 1974-ig ügyvezető elnöke volt.