„Nagyot küzdünk, de hogy ez mennyire lesz elég, az a meccs után derül ki."

Jövő héten kezdődik a női kézilabdázók nagy menetelése. Golovin Vlagyimir vezetőedzővel beszélgettünk a rajt előtt néhány nappal.

– Július hatodikán kezdtétek a felkészülést. Nyilván volt elképzelésed arról, hogy honnan, hová kellene eljutni. Mennyire valósult meg a terved?

– Bízom benne, hogy sikerült valóra váltani az elképzeléseimet – kezdte Golovin Vlagyimir. – Nyolcadik hete dolgozunk együtt, a kilencediken pedig kezdődik a bajnokság. A lányok mindent megtettek, amit el lehet várni tőlük. Jó hangulatban zajlottak az edzések.

– Mi a véleményed a felkészülési mérkőzésekről?

– Voltak jobbak, és természetesen becsúsztak gyengébbek is. Mentálisan nyilván jót tett a csapatnak, hogy Békéscsabán, a „Global Safe" Kupán, a második helyen zártunk. Sikerült legyőzni a házigazdákat, és a román Zalau együttesét.

– Van ennek jelentősége?

– Valójában nincs. Mindössze azt figyeltem, hogy, amit gyakoroltunk az edzéseken, azt meg tudjuk-e valósítani a pályán. Ami megnyugtató, hogy az elvégzett munkát visszaigazolja az, amit a meccseken látok. Ráadásul a megnyert találkozók önbizalmat adnak a játékosoknak.

– Két sérülttel kezdted meg a felkészülést, de menet közben újabb maródiakkal kellett számolnod. Hogy áll most a „Kórház a város szélén” história?

– Balog Bea és Török Petra már együtt készül a többiekkel, és több olyan gyakorlatot is végeznek, melyet a sérülésük enged. Rájuk nagyon számítok. Voltak apróbb húzódások, bokaficamok, csonttörések, de ezek benne vannak a pakliban.

– Hol tartotok?

– Rengeteg fontos információt gyűjtöttünk a felkészülés alatt. Wolf Alexandra például a békéscsabai torna legjobbja lett. Élvezte a játékot, nekem is bejött, amit csinált. Fontos megemlíteni, hogy a társak is nagyban segítették őt, és az mindenképpen remek érzés, hogy egységes társasággal dolgozhatok.

– A csapat magja ugyan megmaradt, de sok új játékost is be kellett építeni. Hogy sikerült?

– Már májusban tudtuk, hogy ki marad, ki megy, és a hiányposztokra próbáltunk igazolni. Tizennyolcan vagyunk, akik együtt dolgozunk. Szerencsés a mix, hiszen vannak fiatalok és rutinosabbak, így kiegyenlítődik a mérleg.

– Milyen a viszony a játékosok között?

– Szeretik egymást, és ez rendkívül fontos. Ebben a helyzetben sokkal könnyebb átvészelni a nehezebb helyzeteket, időszakokat. Csapatként kell működnünk, és ez – úgy érzem – menni fog.

– A Debrecen ellen kezdtek, jövő szerdán. A tavalyi tabella szerint nem az MTK Budapest a meccs esélyese. Ezt követi a Fradi elleni hazai mérkőzés. Hány ponttal lennél elégedett a második forduló után?

– Néggyel – mondja mosolyogva Vova, majd komolyra fordítja a szót. – Megerősödött a Debrecen, de ők is hasonló helyzetben vannak, mint mi, hiszen a csapatnak több új játékost kellett befogadnia. Láttam őket meccselni, nem lesz egyszerű, de a kézilabda az játék, és mindig az eredményjelzőn van kiírva, hogy aznap ki volt a jobb.

– Második forduló, Fradi?

– Remélem, hogy olyan telt ház előtt játszhatunk, ahol a mi szurkolóink is képviseltetik magukat! Nyilván a regnáló bajnokot fogadni nem kis feladat. Kiváló csapat, láttam őket játszani több mérkőzésen, ráadásul néhányan voltak játékosaim is. Nagyot küzdünk, de hogy ez mennyire lesz elég, az a meccs után derül ki...

Ezt olvastad már?