„Felfedezés, kitartás, fejlődés”

Női röplabdacsapatunk vezetőedzőjével, Tóth Gáborral értékeltük a mögöttünk hagyott, csonka szezont.

– Mit szóltál az elnökség döntéséhez, hogy lefújták a szezont?

– Aki tud olvasni a sorok között, annak teljesen egyértelmű volt, hogy más kimenetel nem elképzelhető. A legtöbb Extraligás csapat már abbahagyta az edzéseket, van, ahol egyéni tréningek sincsenek, és szinte az összes riválisunk szélnek eresztette légiósait.

– Tudtuk, hogy ez a szezon amolyan tanulóév lesz csapatunk számára: szoknunk kellet az új szerepet, a színvonalat, a körítést. Mennyire sikerült ez?

– Én nagyon féltettem a lányokat ettől a szezontól, de a számok alapján úgy tűnik, jobban vettük az akadályokat, mint vártuk. Több forgatókönyv is létezett, az is benne volt a pakliban, hogy decemberig meccset se nyerünk, de szerencsére nem így történt. Pont a bajnokság befejezésekor voltunk a legjobb állapotban minden tekintetben: technikailag, taktikailag, erőnlétileg.   

– Mi vagy ki okozta számodra a szezon legkellemesebb meglepetését?

– A játék képét illetően határozott elképzelésekkel vágtunk neki a szezonnak, azonban az iránytóposzton történt váltás miatt sok mindent újra kellett terveznünk. A feladó pótlása – minőségtől függetlenül – rendkívül időigényes feladat. Eleinte egymás megértésével adódtak problémáink, de ez természetes, hiszen Anna más típusú labdákat adott, és a támadóink is más ritmusban jöttek, kellett némi idő az összecsiszolódáshoz. Az, hogy márciusra már folyamatosan jó bejátszásokból, négy támadó tudott menni egyszerre, ennek a modern játékrendszernek a meghonosítása a legnagyobb eredményünk.

– Van hiányérzeted bármivel kapcsolatban?

– Azt sajnálom, hogy elmaradt a rájátszás. Nem kifogásokat szeretnék keresni, de az alapszakaszban végig „nomád” életet éltünk, Budaörs és a Városmajor között ingáztunk, autókkal, BKV-val. A play-outban viszont tényleg hazai pályán fogadhattuk volna az ellenfeleket, és a Városmajorban utoljára talán a Kaposvár nyert, még 2018 őszén. Komoly esélyünk lehetett volna odaérni a nemzetközi kupaszereplést érő, ötödik helyre, persze a sportban nincsen olyan, hogy „volna”.

– Melyik meccs volt számodra a szezon fénypontja?

– Egyértelműen az utolsó, Nyíregyháza elleni győzelem. Erőn felül teljesítettünk, ez a számokon is látszik, ráadásul a bajnokság egyik legerősebb csapatát győztük le. A mi szintünkön ez szinte senkinek nem sikerült. Ha már így alakult, örülök, hogy ezzel a meccsel ért véget számunkra a szezon.

– És a mélypont?

– Két olyan meccset is fel tudok idézni, amely után kifejezetten csalódott voltam: az UTE elleni harmadik, illetve a Jászberény elleni második találkozónk. De ezekkel együtt is sokkal több volt a sikerélmény ebben a szezonban, mint például az első tévés meccsünk, amikor 3:0-ra legyőztük a Jászberényt. Ezt követően rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, a tévések részéről is: elnyerte a tetszésüket a koncepciónk, és tervezték további mérkőzéseinket is közvetíteni.

– Ha három szóval kellene jellemezned az szezont, melyek lennének azok?

– Felfedezés, kitartás, fejlődés.

Ezt olvastad már?