Kézilabda
Szőke Szonja
Atlétika-szakosztályunk vezetőjével, Knipl Istvánnal beszélgettünk a rendkívül sűrű, nyári atlétikai szezonról.
– Hogy sikerült az idény a szakosztály számára?
– Picit kusza szezon volt az idei, hiszen elég sokáig limitált edzéslehetőségei voltak az atlétáknak, de amikor kiszakadtak a karanténból, elkezdtünk versenyezni. Szinte mindenki el akart, és el is indult a megmérettetések zömén. Ebből két dolog következett: volt, aki túlterhelte magát, de volt, aki folyamatosan javuló formát mutatott. A korábbi évekhez képest mindenképpen fura volt ez az idény, szokatlan volt a ritmusa, de ehhez képest jól teljesítettünk.
– Hogy bírták az atléták ezt az erőltetett menetet?
– Számos kötelezettsége volt a sportolóinknak: korosztályos bajnokságok, felkészülési versenyek, majd később a megszokott, hagyományos viadalok jöttek, mint például a csapatbajnokság, vagy a szuperligadöntő, amik rendkívül fontosak számunkra. Zömében álltuk a sarat, bár előfordultak sérülések, de ha az eredményekre tekintünk, láthatjuk, minden korosztályban értünk el sikereket, több aranyérmet szereztünk a szuperligán, illetve a csapatbajnokságot is ezüstéremmel zártuk.
– Ez volt a legjobb szereplésünk a csapatbajnokságon?
– Tavaly negyedikek voltunk, azelőtt pedig harmadik helyen végeztünk, tehát mindenképpen az utóbbi időszak legjobb szereplése. A Magyar Atlétikai Szövetség komoly támogatást biztosít a csapatbajnokságra, így ez kitűnő lehetőség arra, hogy a klubok extra bevételhez jussanak. Egyre nagyobb presztízse van ennek a megmérettetésnek, és minden egyesület szeretne jól szerepelni.
– Mi volt a legkellemesebb meglepetés? Akár eredmény, akár helyezés.
– Nem igazán tudnék egy embert kiemelni, inkább azt mondom, üdítő, hogy mindenki folyamatosan fejlődik. Nagy dolog, hogy dr. Nguyen Anasztázia újra országos bajnoki címet tudott nyerni távolugrásban, hiszen rendkívül erős a magyar mezőny. Ugyan Moravcsik Angéla a szezon végére megsérült, nagyon biztató eredményeket mutatott fel, hiszen kétszer 58 méter fölé repítette a gerelyt. Könnyen lehet, hogy 60 méter fölötti dobó lesz, ami akár már világversenyen a döntőbe jutáshoz is elég lehet. Kvótás többpróbázónk, Krizsán Xénia – aki tavaly parádésan szerepelt – idén teljesen felépült sérüléséből, megnyerte az összetett országos bajnokságot, és több számban ért el jó eredményeket, de ami még fontosabb, hogy sérülés nélkül zárta a szezont. Szintén pozitív volt a magasugróink szereplése, hiszen Jankovics Dániel és Renner Luca is egyéni csúcsot ért el. A fiatalabbak között Sári Pálma gerelyhajításban az 50 métert ostromolja, Nagy Marcell országos bajnok lett rúdugrásban, ahol fiatal lányaink is folyamatosan menetelnek előre.
– dr. Nguyen Anasztázia jó eséllyel pályázik az olimpiai kvótára, de decemberig nem lehet szintet ugrani. Mennyire befolyásolta ez az ő idei versenyzését?
– Naszti, az új szisztéma szerint, a világranglista alapján kvótás helyen áll, de decemberig befagyasztották a kvalifikációt, így az sem számított volna, ha világcsúcsot ugrik. Jól teljesített, most az a fontos, hogy stabilizálni kell a szereplést fedett pályán, majd azt tavasszal jó ugrásokkal megfejelni, és akkor biztos vagyok benne, hogy ott lesz Tokióban.
– Endrész Klaudia leigazolásával újabb tehetséges atlétával erősödtünk, míg tavaly Renner Luca és Jankovics Dániel is minket választott. Minek köszönhető, hogy ennyire csábító lett a klubunk az utóbbi időben?
– Kiváló edzőink vannak, akik elképesztően jól felkészültek, illetve a csarnokunk és a pályánk minden igényt kielégít, ami vonzó a versenyzők számára. Ezen felül még látják, hogy milyen sikerekre képesek az atlétáink, és azt, hogy folyamatosan fejlődnek. Évről évre erősödik a szakosztály, amit a csapatbajnoki ezüstérem is alátámaszt, illetve az egyéni eredményeink is magukért beszélnek. Ezzel együtt mi nem szoktunk megkeresni senkit, de ha ilyen kvalitású atléta kopog az ajtónkon, nem mondhatunk nemet.
– Mondhatjuk, hogy valamelyest a magyar atlétika központjává vált egyesületünk a nyár alatt?
– Igen. Sűrű szezon volt, mely során a versenyszervezésből is kivettük a részünket. Megfelelő körülményeket tudtunk biztosítani az atlétáknak, így remek színvonalú megmérettetések voltak a Lantos Mihály Sportközpontban. Talán a csarnokunkra és az eredményeinkre is irigyek lehetnek néhányan, de mindig azt mondom, az irigységért meg kell dolgozni, a sajnálatot ingyen is adják. Nem véletlen, hogy sikeresek vagyunk, hiszen elképesztően sokat dolgoznak az atlétáink és az edzőink egyaránt.