Atlétika: az év legjobb atlétanője nyilatkozott (LAPSZEMLE)

Hétpróbában korábban az 1996-ban Atlantában hatodik Ináncsi Rita és a húsz évvel később Rio de Janeiróban nyolcadik Zsivoczky-Farkas Györgyi is három olimpián vett részt, akárcsak Krizsán Xénia, aki Rióban 16., Tokióban 13., idén Párizsban hetedik lett – amivel megkoronázta eddigi teljesítményét az ötkarikás játékokon. 2021 és 2023 után 2024-ben is az év atlétanőjének választották itthon. Kiváló atlétánkkal a Magyar Atlétikai Szövetség készített interjút.

– Csapjunk is bele a közepébe: három olimpián indultál, egyre jobban szerepelsz, de tavaly azt mondtad, hogy lehet, hogy a párizsi lesz az utolsó olimpiád. Még mindig tartod magad ehhez?

– Igen, egyelőre tartom, hogy elképzelhető, hogy ez volt az utolsó olimpiám. A versenyzést még nem hagyom abba, 2025-ben folytatom, és a fő célom a tokiói világbajnokság, utána pedig majd meglátjuk. Lehet, hogy fedettpályán is versenyzem jövőre, de ez még nem dőlt el.

– Párizsban teljesítetted a célt, hiszen az első nyolcba akartál kerülni, és ez sikerült. Elégedett vagy ezzel az eredménnyel?

– A helyezést tekintve örülök, a pontszámot tekintve nem annyira.

– Ezt részleteznéd kicsit?

– A távolugrás után kétségbeestem, mert elmaradtam a várttól, de szerencsére a gerelyhajítás jól sikerült, így a nyolcszáz méteres síkfutás előtt láttam, hogy a kilencedik vagyok. Tudtam, hogy mit kell futnom, és nem tűnt lehetetlennek a nyolcadik, sőt a hetedik helyezés megszerzése sem. De azt is tudtam, hogy mindenki mindent belead majd, ezért izgultam, mert bennem volt, hogy nem sok esélyem lesz már jó helyezést elérni olimpián. Szerencsére a játékok előtt jól mentek a futóedzések, és sikerült egyéni csúcsot elérnem – amely picit lehetett volna jobb is, benne maradhatott egy-két tizedmásodperc, mert százötven méternél összeakadtam az olimpiai bajnok belga Nafissatou Thiammal, szerencsére nem lett belőle bukás. Akkor megijedtem, mert ha ott fellököm a nagy kedvencet, engem biztosan kiutáltak volna a stadionból, de hála az égnek, megúsztuk. És ha nincs ez a pár tizedmásodperces zökkenő, akkor lehet, hogy nem hármas holtversenyben lettem volna hetedik, hanem egyedül – azért az jobb érzés lenne.

– Nem mindennapi dolog a hármas holtverseny: mit éltél át, amíg megtudtad az eredményt?

– Ilyet én még nem láttam. A budapesti vb-n volt egy pillanat, amikor harmadiknak jeleztek, de végül negyedik lettem, ezért most nem is akartam elhinni a hetedik helyet, amíg nem látom hivatalosan megerősítve például a saját telefonomon. Átfutott rajtam, hogy hű, ezt most lefutottam, éreztem, hogy meglesz, de azért volt egy kis bizonytalanság is bennem, mert tudtam, hogy egy ellenfelemet biztosan megvertem, de csak épphogy – és hogy ez mire is lesz elég? Annyira szokatlan helyzet és annyira szoros verseny volt, hogy sokáig is tartott, amíg kiszámolták az eredményt, szerintem vagy negyedórát vártunk rá. Aztán amikor megjelent és láttam, hogy hetedik vagyok, akkor megéltem az örömöt, de ez csak egy-két percig tartott. Nem tudtam teljesen önfeledten ünnepelni, mert máris azon agyaltam, hogy mi lett volna, ha nincs ez a kis közjáték a nyolcszáz méter alatt, és ha egyébként minden tökéletesen sikerül, akkor akár a hatodik helyezés is meg lehetett volna.

 – Volt annak valamilyen előjele, hogy jó leszel az olimpián? Mondtad, hogy a gerelyhajítás jól sikerült, és ez valójában fordulópont volt, de tavaly a vb előtt éppen ettől a számtól tartottál, mert egy sérülés akadályozott akkoriban.

– Az idei Európa-bajnokság jól sikerült, és ez biztonságot adott. Rómában jó volt a gerelyhajításom, kiderült, hogy jól sikerült a felkészülésem, mert a fájó könyököm ellenére bírtam a terhelést – erre másképpen is edzettünk, mint korábban, és látszott, hogy ez működik. Az olimpián azért volt bennem egy kis félsz, mert gyakorlatilag nulla bemelegítési időm volt, befejeztük a távolugrást, és fél óra múlva már dobtunk is. Összesen három bemelegítő dobást tudtam csinálni húsz perc alatt, a többit gumikötelezéssel kellett megoldanom, márpedig én általában több mint fél órát melegítek a gerelyre. De kibírta a könyököm, tehát valamit jól csináltunk a felkészülés alatt Szabó Dezsővel.

Az interjú teljes egészében ITT olvasható.

Forrás: Magyar Atlétikai Szövetség

Ezt olvastad már?