Vívás: Sákovicsné Dömölky Lídiát jelölték a Nemzet Sportolójának

Kijelölték a Nemzet Sportolóját. Schmidt Ádám sportállamtitkár közösségi oldalán bejelentette, a januárban elhunyt Keleti Ágnes helyére a 89 éves tőrvívó olimpiai bajnok Sákovicsné Dömölky Lídia került. Az 1964-ben Tokióban csapatban aranyérmes, ötszörös világbajnok karrierje után a sport által a harmonikus életre nevelés jegyében éli hétköznapjait.

Üstökösként robbant a vívóvilágba: az 1955-ös római világbajnokságon 19 évesen egyéniben – veretlenül – és csapatban is világbajnok lett (Elek Ilona, Elek Margit, Morvay Zsuzsa, Kiss Katalin, Nyári Magda). Tartalékként már ott volt az 1953-ban vb-aranyérmes együttessel, ugyanúgy világbajnoknak számít, mint a többiek. Egyéniben a nyolcas döntőben Elek Ilonát és Nyári Magdát is legyőzte, ez még a szakvezetőket is meglepte, akik erre azt mondták, ha már így alakult nyerje meg a vb-t. Ugyanebben az évben a budapesti ifi vb-n harmadik lett, az országos bajnokságot pedig megnyerte. Utóbbival védettséget élvezett, mert a szabály kimondta, hogy a bajnok védettséget élvez, azaz tagja az utazó vb-csapatnak.

Nem esélytelenül utazott a melbourne-i olimpiára, ám az 1956-os forradalom miatt már a kiutazás is hektikus volt, végig az foglalkoztatta, mi lehet az itthoniakkal. Nemigen tudott a versenyre koncentrálni, a későbbi olimpiai bajnok brit Mary Sheentől kapott ki a középdöntőben. A játékokat követően későbbi férjével, Sákovics Józseffel részt vett a Sports Illustrated magazin amerikai túráján, de fel sem vetődött bennük, hogy kint maradnak, 1958-ban hazatértek. Megérte: a csapatverseny után mindketten – Sákovics párbajtőrben – aranyérmesek lettek az 1959-es budapesti vb-n. Átvitt értelemben akkor érkeztek haza.

– Nincs annál szebb, mint hazai versenyen a dobogó tetején állva hallgatni a Himnuszt a Nemzeti Sportcsarnokban.

Sportemberi ars poeticája:

– Csak akkor győzhet az ember, ha százszázalékosan bízik magában.

Hogy ez mennyire igaz, azt éppen Dömölky vívása támasztotta alá: az 1960-as római olimpia egyéni küzdelmei során a szabadnapos magyar sportolók kimentek szurkolni Lídiának, de az öttusázó Németh Ferenc éppen akkor szerzett aranyérmet, mire mindenik otthagyta az asszóját. Elterelődött a figyelme, elbizonytalanodott, ki is kapott.

A csapatversenyben az örök rivális szovjetektől szenvedtek 9-3-as vereséget, ugyanolyan arányban, mint az 1968-as mexikóvárosi olimpián. Erről utóbb így emlékezett:

– Így volt megírva: hiába nyertünk a játékokat megelőző évben vébét 1959-ben és 1967-ben, a játékokon a szovjeteké lett az arany. Amikor mi nyertünk Tokióban, az előző évben 1963-ban Gdanskban a szovjetek győztek.

Az 1964-es döntőben 9-7-re verték meg a szovjeteket, a magyar vívás nagy alakja, a hatszoros olimpiai bajnok kardozó, Kovács Pál ezt mondta a fináléról:

– Ilyen kemény, ilyen férfias. Ilyen nagyszerű női versenyt még nem láttam. Ezek a lányok minden dicséretet megérdemelnek, ennél többet, azt hiszem, nem tehettek.

Amikor Lídia a Sisova ellen döntő tusra menő asszóját megnyerte, valaki megjegyezte:

– Ő nyerte meg végeredményben.” Mire Sákovicsné azt mondta: „Nem! Nem én! Hanem mi!”

Lídia nem foglalkozott azzal, hogy egy tuson múlik az aranyérem. Elbizonytalanította volna.

A tokiói olimpia kapcsán Lídia sosem mulasztja el megemlíteni, hogy férje, Sákovics József volt a szövetségi kapitány és Magyarország négy aranyérmet nyert vívásban (Rejtő Ildikó, női tőr; női tőrcsapat, Pézsa Tibor, kard egyéni; férfi párbajtőrcsapat).

Nagyon nagy élménye, hogy ott lehetett a japán fővárosban az olimpia 50. évfordulóján.

– Ott vonultunk fel újra a stadionban, csodálatos volt, ismét átéltem az ötkarikás játékok szellemiségét – nyilatkozta akkor a Nemzeti Sportnak.

S hogy milyen az élet?

A Nemzetközi Vívószövetség centenáriumát 2014-ben Párizsban ünnepelték, a magyar és a szovjet csapat olimpikonjai is a meghívottak között voltak, nagyon jól elbeszélgettek mindenről – csak éppen a tokiói döntőről nem esett szó. A nagy ellenfél nem szívesen emlékezett volna, a mieink meg tapintatból nem hozták fel. Ők sem kezdtek el arról beszélni, bezzeg Rómában 1960-ban.

Edzőként a sportág megszerettetése volt a célja, nem akart okvetlenül versenyzőt faragni a tanítványaiból. Évekig dolgozott a Képes Sportnál, Berczik Sárával három könyvet írtak együtt, amelynek témája a harmonikus életre nevelés a sport segítségével. Nem mellesleg a tőrt sem hagyta rozsdásodni, a szeniorok között is csillogtatta a tudását.

Az újdonsült Nemzet Sportolója így jellemezte olimpiai bajnok csapattársait:

Rejtő Ildikó a világ legtechnikásabb versenyzője, Juhász Katalin a legokosabb, Marosi Paula a legmegbízhatóbb, Ágoston Judit a legmagabiztosabb.

Engedjenek meg a beiktatás alkalmából egy mondatot: Dömölky Lídia a legaranyosabb.

Forrás: Nemzeti Sport

Ezt olvastad már?