Szekrényessy Kálmán utazásai | 17. rész. Kisebb utazások

MTK legendárium | 149. rész.

San Remo, 1881.

„Nagy hibája nemzetünknek, hogy tagjai nemcsak tapasztalások gyűjtése végett, netáni egészségi okok következtében, vagy pedig szórakozásból, hanem állandó tartózkodási czélból is túl sokat időznek külföldön. Úgy van! Még pedig kiváltképp azon tagjai, akik módosak, vagyonosak, gazdagok, s így nagyon is sok a magyar föld terményeiből bevett pénz vándorol külföldiek zsebébe.

Az újabb időben különösen divatossá lettek a „téli tartózkodási helyek” Hogyne! Hiszen „Jutka nassám”, „Panna kisasszony”, „Trézsi úrhölgy”és többi társuk folyton köhécselnek, a zord otthoni levegő a télen megölné őket, kikerülhetetlen hát, hogy a telet – még pedig a fél őszt és tavaszt tódításul véve – a Nílus partjain, Aldzsír kertjeiben, Nizza „angol sétányán”, vagy pedig Szanrémóban a kolnák egyikében töltsék. A két első „gyógyhely” egy kissé nagyon is távol fekszik tőlünk és így az utazási költségek sokra rúgnak. A harmadik voltaképp Párizs elővárosa és ezért túl drága. Elrándulnak tehát a negyedikbe s ott minden bizonnyal elköltenek háromszor annyit, mint amennyibe az itthoni tél került volna.

Igaz, hogy Szanrémó pompás hely, nagyon érdemes is azt megtekinteni, de fölösleges magyar pénzt ott költeni el, mikor nekünk is van hozzá hasonló, szelíd éghajlatú helyünk – Fiume.

Egyébiránt Szanrémó csak bitorolja hírnevét, mert a voltaképi gyógyhely, a tőle nyugotra fekvő Bordighora. A mostani czár édesanyja hozta Szanrémót, - a még csak nehány évtized előtt jelentéktelen városkát – divatba. E szörnyű zsarnok (valahogyan ne a boldogult czárnéra értsék) sajnálatra méltó rabszolgái azután rövid, pár évnyi időtartam alatt fényes tartózkodási hellyé varázsolták e szegényes mezővárost. […]

A nálunk oly divatossá lett Szanrémónak örökzöld fái, különösen a háttér hegyoldalait borító olajfaerdők és fagymentes tele képezik.

Képzelt, vagy pedig valódi mell- és torokbetegek! Jertek a télre ide, Fiume környékének legtöbb pontja egész éven át viruló, s a fagy épp oly ritka itt, mint Szanrémóban.”

Milánói Scala, 1881.

„A mailandi Scálában a múlt farsang folytán oly nagyszabású balettet láttam, mely egy ily rendkívül nagy színpadot is teljesen igénybe vett s a színpadi látványosságok, melyek a gépezetet ugyancsak kemény kísérletre teszik, egymást érték benne. Szóval színpadi csodadolgokkal volt tele s nagy tetszést aratott.”

Bécs, Zichy képkiállítás 1881.

„A régi örök eszmény helyére most divateszmények lépnek. Újabban a szenzáció kirívó tárggyal és kirívó színekkel. Hírneves hazánkfia: Zichy Mihály is ennek hódol egy idő óta. Keresi az iszonyút, a borzasztót. A kecses rajz, a finom aquarell vagy tusszínek e mestere nem festi már azokat a pompás kabinet-képeket, melyek közül nem egyet láttam magam is Szentpétervár gazdag agglegényeinek termeiben, ezeket annál drágábban fizették, mennél kevésbé lehetett képtárba küldeni…”

Ezt olvastad már?