Karate
Hárspataki Gábor
Röplabdacsapatunk játékosának sport iránti filozófiájára szülei voltak nagy hatással.
Együttesünk csapatkapitánya igazi sportos családban nőtt fel, hiszen édesapja, Bakai József, a hétszeres magyar bajnok többpróbázó, a magyar atlétikai válogatott egykori szövetségi kapitánya, édesanyja pedig Ináncsi Rita a göteborgi világbajnokság bronzérmese, és az 1996-os atlantai olimpia hatodik helyezett hétpróbázója. A sport szeretete és az élsport tehát kiskorától kezdve része volt Kata életének.
− Gyakorlatilag az atlétikapályán nőttem fel. Nagyon sok versenyző edzését, felkészülését láttam és kísértem végig. Az itt eltöltött idő alatt nagyon megszerettem ezt a közeget, a szívem csücske lett az atlétika.
Az atlétika szeretete ellenére Kata nem ezt a sportágat választotta magának, hiszen röplabdázó lett belőle.
− Apukám nagyon szerette volna, hogy atléta legyek, édesanyám kívánsága inkább csak az volt, hogy sportoljak valamit. Általános iskolában ismerkedtem meg a röplabdával, nagyjából kilenc éves lehettem. Szerelem volt első látásra, így az iskolában elkezdtem edzésekre járni, aztán pedig komolyabban is foglalkozni vele.
Kata az edzőtáborokba gyakran elkísérte édesapját, minta volt számára a sportos közeg és a szülei hozzáállása a sporthoz.
− Sajnos nem láttam már őket versenyezni, de nagyon sok fotót mutattak és meséltek, hogy milyen helyeken jártak, illetve vicces és magával ragadó történeteket. Apukámmal mentem edzőtáborokba, ahol bepillanthattam a szakmai részbe is. Nagy szerepe volt a szüleimnek a sporthoz való hozzáállásom kialakításában, anyukámnál pedig a sport mellett a tanulás is elsődleges helyen állt.
A család életéből most sem hiányzik a sport, ám az atlétika mellett, már a röplabdaeredményeket is szemmel követik a büszke szülők, akiktől sokat tanult Kata, mindig nagy motivációt adtak számára.
− Korábban és a mai napig is állandó téma közöttünk a sport, a szüleim aktívan követik az atlétikai eseményeket, és az én mérkőzéseimet is, illetve a röplabdának is lelkes rajongói. Sohasem éreztem részükről nyomást, inkább motivációt adtak számomra, hogy élvezzem, amit csinálok. Ráadásul nemcsak ők ketten voltak sportolók, hanem nagymamám is, hiszen ő anno válogatott kosárlabdázó volt.