Rg: „Nem elég csak szeretni, amit csinálunk” – Urbán-Szabó Mónika

Az MTK Budapest válogatott ritmikus gimnasztikázójával, Urbán-Szabó Mónikával beszélgettünk a felnőtt együttes kéziszercsapat sikeres évéről.

Hogy a magyar ritmikus gimnasztika felfelé ívelő pályán mozog, azt nemcsak Pigniczki Fanni olimpiai részvétele, hanem a felnőtt együttes kéziszer-válogatott szereplése is igazolta 2021-ben. A Farkas Júlia, Fekete Anita, Fodor Nadin, Mészáros Mandula Virág, Somhegyi Réka, Urbán-Szabó Mónika összetételű, nagyon fiatal csapat az előző évek eredményeit túlszárnyalva, rövid idő alatt jutott el a világversenyek biztos középmezőnyéig.

A lányok a pesarói világkupa-versenyen a szerenkénti döntőbe is bejutottak három karikával és két pár buzogánnyal, a várnai Európa-bajnokságon a 10., a japán Kitakjúsú városában rendezett világbajnokságon pedig a 14. helyen végeztek az összetett viadalban. Bár kisebb hibák itt is, ott is be-becsúsztak a koreográfiákba, a megméretések után Deutsch-Lazsányi Erika, a magyar szövetség technikai bizottságának elnöke és Lauber Zsófia, a válogatott vezetőedzője több fórumon is elégedetten nyilatkozott a teljesítményről. A válogatottban négy MTK Budapest-kiválóság igyekszik folyamatosan bizonyítani, köztük Urbán-Szabó Mónika, aki 18 évesen már a rutint képviseli a nemzeti alakulatban. 

– A sportágban rég nem értünk el hasonló eredményeket, és nagyon örülök, hogy ehhez én is hozzá tudtam tenni – mondja a sportolónk. – A válogatottsággal kapcsolatban mindig is hálát éreztem, és remélem, még sokáig részese lehetek az együtt megélt sikereknek.  

Mónika a jelenlegi csapatban az egyetlen, aki az előző ciklusban is tagja volt a felnőtt együttes kéziszer-válogatottnak, ez viszont nem jelenti azt, hogy számára könnyebb lett volna megkezdeni 2020 végén a munkát a mostani, egészen fiatal társak körében. 

– A nehézséget leginkább az jelentette, hogy az előző csapatban a legfiatalabb voltam, aztán hirtelen a legidősebb lettem. Persze, ez nem azzal járt, hogy egyből a vezetőnek vagy a legokosabbnak gondoltam magam, de igyekeztem mindenben támogatni a többieket. Beilleszkednem inkább nekem kellett, hiszen az új csapat egy része már régebb óta együtt dolgozott. Szerencsére könnyen ment, mert ebben pedig én kaptam segítséget a lányoktól. Miután én már jártam felnőtt-világversenyen, a tapasztalataimat megosztottam a többiekkel, de közben ugyanúgy izgultam. Szép dolog, hogy viszonylag kevés együtt töltött idő után értünk el ilyen eredményeket, mégis annak örülök a legjobban, hogy a kudarcokat és a sikereket is jól éltük meg. Mindkettőből tanultunk és mindkettőből képesek vagyunk építkezni. 

A versenyrutin növekedésével a célok is nagyobbak lesznek. Bár a lányok megsüvegelendő évet zártak, már Mónika is azon gondolkozik, miként lehet még előrébb törni a nemzetközi rangsorban. 

– Most arra számítunk, hogy jövőre sok csapatban cserélődnek ki a versenyzők, és előnyünkre válhat a nálunk korábban történt generációváltás. A siker egyik kulcsa az összeszokottság. Továbbá mindig van hová fejlődni fejben, testben és lélekben is. Szerintem semelyikünk sem, de én biztos, hogy nem vagyok elégedett magammal. Természetesen akadtak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy valami jól sikerült és megveregettem a vállamat, de aztán mindig a jobbra törekedtem, és kerestem, hogyan fejlődhetnék tovább. A motiváció fenntartásában az edzőim, a társak és a család mellett a sportpszichológusom is sokat segített. Fontos, hogy merjünk nagyot álmodni. Nem titok, hogy a legnagyobb célunk az olimpiai szereplés. Persze, a helyzetünk ismeretében ezt még mindig félve mondjuk ki, de már nem tartjuk lehetetlennek, és készek vagyunk mindent megtenni érte. 

Az idén Pigniczki Fanni 21 év után képviselte a magyarokat az olimpia rg-mezőnyében Tokióban, miért ne vihetne véghez hasonló bravúrt az együttes kéziszer-válogatott is a közeljövőben? Egy biztos, a lányok sokszor a teljesítőképességük határáig is elmennek egy-egy felkészülés során, és hisznek abban, hogy a szőnyegen töltött hosszú óráknak kézzel fogható eredménye lesz. Szorgalom, akaraterő, nagy munkabírás jellemzi a legjobbakat, na meg... 

– Egy kis őrültség! Vagy mondjuk inkább úgy, hogy talán nem elég csak szeretni, amit csinálunk, megszállottnak kell lenni. Ilyenkor az ember fejében folyton az jár, hogyan lehetne egyre csak jobb. A fiatalságunk jelentős részét a ritmikus gimnasztika teszi ki, ezért áldozunk, és ehhez igazítunk mindent. Tudjuk, hogy ez nem is olyan rövid időszaka az életünknek, de azért dolgozunk nap, mint nap, hogy ez az időszak nagyon szép legyen. 

Ezt olvastad már?