Nincs helye nyusziknak a pályán

Nyári Virággal, az MTK Budapest röplabda szakosztályának igazgatójával értékeltük a csapat alapszakaszbeli szereplését.

Nyári Virág játékosként szinte mindent elért, amit csak lehetséges: 145-szörös válogatott, kétszeres magyar bajnok, hatszoros Magyar Kupa-győztes, 1996-ban egészen a CEV Kupa négyes döntőjéig jutott a Vasassal, franciaországi légióskodása során pedig az ottani bajnokságot és kupát is megnyerte egyszer-egyszer, és az RC Cannes-nal a BEK négyes döntőjében is szerepelt. Ha mindez nem lenne elég, Virág ráadásul ötszörös magyar strandröplabda bajnok, és kétszeres egyéni győztes. 

Mostanában azonban egészen más kihívásokkal néz szembe: ő az MTK Budapest női röplabdaszakosztályának igazgatója. Ilyen minőségében értékeltük vele a csapat eddigi szereplését, az utánpótlás helyzetét, illetve a rájátszásbeli kilátások is szóba kerültek.

– Ha valaki a szezon előtt azt mondja, hogy az ötödik helyen zárjátok az alapszakaszt, aláírod?

– Mindenképpen! Óriási eredménynek tartom, és nem csak azért, mert tavaly a kilencedik helyen végeztünk. A szezon előtt az elsődleges cél az volt, hogy az első nyolcba kerüljünk vissza, másodlagosan pedig az első hat közé jutást tűztük ki. Ez sikerült, ami egyértelműen a csapat érdeme, beleértve a szakmai stábot is.

– Reálisan nézve – figyelembe véve az egyes klubok kereteinek erősségét, anyagi lehetőségeit, vagy akár a szakmai stábokat –, hol van a helye az MTK-nak a tizenkét csapatos mezőnyben?

– A középmezőny csapatai (UTE, Jászberény, Gödöllő, Nyíregyháza) most nagyjából azonos játékerőt képviselnek. Nyilván a Békéscsaba és a Vasas jelenleg még más súlycsoport, de alapvetően az MTK-t most erős középcsapatnak mondanám. Az alapszakasz során is sokszor bizonyítottuk, hogy a fent említett két klubon kívül szinte bárkit meg tudunk verni, és – a kaposvári botlástól eltekintve – helytálltunk minden mérkőzésen. 40 ponttal lettünk ötödikek, 12 meccset nyertünk, és 10-et veszítettünk el. De fontos megjegyezni, hogy a vesztes találkozók felén, azaz ötször is 3-2-re kaptunk ki, tehát pontot tudtunk rabolni az adott ellenféltől. Az ilyen ötszettes mérkőzésen, a döntő játszmában nüanszokon múlik minden, és szerintem nagy dolog, hogy szinte az összes ellenfelünket meg tudtuk izzasztani. Tegnap be is mentem a lányokhoz, és tolmácsoltam feléjük a vezetőség gratulációját. De most nincs idő az ünneplésre, most jön csak a neheze, a rájátszás.

– Nyáron elég nagy mozgás volt a játékoskeretben, és edzőváltás is történt. Kijelenthető, hogy beváltak az új igazolások?

– Nagyon jól sikerült a váltás: sok játékos távozott, de akik maradtak, ők voltak a legértékesebbek a régiek közül. A jelenlegi csapatot illetően pedig hatalmas szó, hogy a tizennégy fős, NB I-es keretünkben egy junior, és hat ifi korú játékosunk van. Ez szinte teljesen egyedülálló, ahogy az is, hogy mindössze egy légiós van a keretben. Ha megnézzük a riválisokat: a Békéscsabának három légiósa, illetve négy válogatottja van, a Vasasnál ugyanez az arány négy-négy. A Nyíregyházában és a Jászberényben szintén négy-négy légiós játszik, míg az UTÉ-ban három. A Gödöllőben ugyan nincs külföldi játékos, de három válogatott kerettagjuk van. Ennek fényében még inkább felértékelődik az ötödik hely, amit egy légióssal, és hat ifivel a keretben sikerült megszereznünk. 

– Melyik meccsre emlékszel vissza a legszívesebben?

– A Nyíregyháza elleni győzelemre, mert egy rendkívül szoros mérkőzésen (Fatum Nyíregyháza – MTK Budapest 0-3 (24, 25, 20) – a szerk.) végig fegyelmezetten, koncentráltan, egymásért küzdve játszottak a lányok.

– Van bárki, akit szeretnél név szerint kiemelni?

– Szerintem a jelenlegi MTK Budapestnek a csapategységben rejlik az ereje. Mindenkinek voltak kiemelkedő, és gyengébb meccsei egyaránt, így nem lenne fair, ha bárkit kiemelnék. Új csapatot, pláne új edzővel nagyon nehéz összerakni, de végül sikerült, ráadásul a téli hullámvölgyből is felálltak a lányok, és meg tudták mutatni, hogy van tartása a csapatnak.

– Mi a helyzet az utánpótlással? Hogy szerepelnek a fiataljaink?

– A juniorok a harmadik helyen zárták az alapszakaszt, és remélem a dobogón tudnak majd végezni. Az ifik bejutottak a legjobb hat közé, májusban lesz az országos döntő. A serdülő, és a gyermek csapatunk is a harmadik helyen áll a csoportjában, ami azt jelenti, hogy a legjobb tizenkettőben vannak. A szuperminik, kisminik, és minik is egész évben versenyeznek országos, megyei, és városi szinten.

– Akkor most kicsit tekintsünk előre: szombaton kezdődik a rájátszás, mit vársz a Jászberény elleni párharctól?

– Azt szeretném, hogy játsszunk jól! Mutassuk meg, mit tudunk! Ha mindenki nyolcvan-kilencven százalékon tud pörögni, és csapatként működünk, akkor lehet esélyünk. Ehhez az kell, hogy oroszlánként küzdjenek a lányok, már nincs helye nyusziknak a pályán. De alapvetően képesnek tartom a csapatot arra, hogy megverje a Jászberényt. 

– És a szezon végén hova várod a csapatot?

– A harmadik hely megszerzése álomszerű lenne, de reálisan nézve inkább az ötödik-hatodik hely tűnik elérhetőnek. 

Ezt olvastad már?