Nem csak világbajnokok kellenek (LAPSZEMLE)

Női kézilabdacsapatunk vezetőedzője, Golovin Vlagyimir az utanpotlassport.hu-nak nyilatkozott.

Az elmúlt két évben ámulva figyeltük, hogyan verik végig a világot a női utánpótlás kézilabda-válogatottaink: U20-as világbajnoki, valamint U19-es és U17-es Európa-bajnoki sikernek lehetett tapsolni, hogy csak az aranyérmeket említsük. Az első két győzelemben főszerepet játszott a mindkét együttest szövetségi edzőként irányító Golovin Vlagyimir is, aki ezzel párhuzamosan az MTK Budapest női NB I-es csapatát is vezeti.

A koronavírus-járvány miatt kialakult kényszerszünetben először őt kérdeztük a hazai utánpótlásról.

– A korosztályos válogatottjaink alapvetően az elmúlt két évet megelőzően is sikeresek voltak. A képzésünk felépítéséből ered, hogy nagyon hamar kezdjük játszani a játékot, miközben például a skandináv csapatok esetében abban a korban még az erőnléten és egyéb tényezőkön van a hangsúly. Vagyis mire juniorkorba érnek, bár még nem kész játékosok, a mi lányaink már nagyon sokat tudnak a kézilabdáról.

A junior világ- és Európa-bajnok szakvezető hozzátette, régen egyértelműbb volt az erőnléti lemaradás, de éppen a korosztályos világversenyeken látottakra alapozva mondja, hogy ma már jobban állunk, hiszen a debreceni junior vb-n éppen a végjátékban sikerült felőrölni, „szétfutni” az ellenfeleket.

– A tavalyi U19-es Európa-bajnokságon az egyik szünnapon együtt voltunk a konditeremben a norvégokkal és a dánokkal. Nagyjából ugyanazt a programot végezte mindhárom csapat, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg a mienk negyven, addig ők hatvan-hatvanöt kilós súlyokkal dolgoztak. Szóval ezen ebben a tekintetben azért még valamelyest előttünk tartanak. Ha akkor én is hasonló terhelést helyezek a játékosaimra, másnap nem lehetett volna őket használni a mérkőzésen.

Vova NB I-es edzőként pontosan látja az átmenetet, illetve annak nehézséget az utánpótlás- és a felnőttmezőny között. Azt tapasztalja, hogy azok a sportolók, akik a korosztályos csapatokban sikeresek, nem feltétlenül állnak készen a felnőttkézilabdára.

– Mások mellett mi is az MTK-ban azt a gyakorlatot követjük, hogy hazai játékosokkal szerepelünk az NB I-ben. Azt látjuk, hogy az érkező fiatalok nagyon tudnak cselezni, kreatívak, de magáról a kézilabdáról keveset tudnak, gyakran nincsenek tisztában azokkal a minimumokkal sem, amelyek az NB I-es csapatnál megvannak. Fontos lenne, hogy úgy érkezzenek meg az élvonalba, hogy legalább elképzelésük van az ottani elvárásokról, mert a felnőttcsapatokban sok mindenre nincs idő, ezeket az alapokat pedig még utánpótláskorban le kellene fektetni.

A korosztályos válogatott sikeredzője kitért arra is, hogy a kirakat valóban kitűnő, van két olyan sor a válogatottban, amely képes bárkit legyőzni, de összesen húsz emberről van szó, ami nem túl sok.

– Róth Kálmán és Gyurka János idején voltam a juniorok másodedzője, akkor is ugyanazt tapasztaltam, mint most: kevés az olyan játékos, akit használni lehet ezen a szinten. Decemberben, amikor sok volt a hiányzónk, alaposan körbe kellett nézni, hogy kit hívjunk be, mert nem sokan jöhettek szóba. Nem lesz mindenkiből világbajnok vagy Bajnokok Ligája győztes, de az utánpótlásban képezni kellene az NB I-es játékosokat is. Amikor nézem az utánpótlásmeccseket, azt látom, hogy mindig egy, vagy két-játékos húzza a csapatot, rajta múlik minden, szerintem ez nem jó. A nevelőedzőknek nemcsak a tehetségeseket, hanem a szorgalmas, közepes képességűeket is fel kell karolniuk. Kiváló példa erre Vadkerti Attila, aki nem volt magas, nem volt kiemelkedő képességű, de mégis hatalmas szorgalommal és kompromisszum nélküli akarattal eljutott nagyon magas szintre, és hosszú évekig volt a Szeged csapatkapitánya.

(Forrás: utanpotlassport.hu)

Ezt olvastad már?