Kézilabda
Dakos Noémi
MTK legendárium | 216. rész
A magyar úszósport születése és az MTK.
A 2022-es budapesti rendezésű vizes világbajnokság hosszútávúszó versenyei idején talán nem haszontalan megemlékezni a magyar úszósport születéséről és az MTK kapcsolatáról…
A magyar úszósport távúszással vette kezdetét, aminek első klasszisa az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán volt. Szekrényessy 1880-as első Balaton-átúszásával vette kezdetét a magyar úszósport. Ugyan az MTK nyolc esztendővel később, 1888-ban alakult (Szekrényessy Kálmán lakásán), a kék-fehér história mégis elválaszthatatlan a hazai úszósporttól.
Nem véletlen az sem, miszerint a magyar úszósport legsikeresebb klubja éppen a Szekrényessy patronálta MTK lett, mely a 20. század elején a hazai úszás igazi bástyájaként ismerté vált ország-világ előtt.
Az úszás apostolának nevezett Szekrényessy Kálmán népszerűsége az 1880-as években ért zenitjére. Első Balaton-átúszása igazi szenzációnak számított.
Az első magyar úszót épp oly lelkesedéssel ünnepelte a közönség, mint az uszoda mai bajnokait.
Mivel az emberrel egyidős a hálátlanság, éppen ezért fontos a sporttörténetírás, melynek feladata nemzeti és klubszinten ébren tartani és felfrissíteni az emlékezetet.
Éppen ezért álljon itt néhány 1880-1881-es beszámoló az első magyar úszó és MTK-alapító igazi szenzációnak számító távúszásáról…
„Midőn Szekrényessy hirtelen ledobott magáról mindent, s aczélos izmaival, dülledő mellkasával egyszerre vetette magát át a csónakon a fölháborodott Balatonba. Mi meleg ruhában borzongtunk a hidegtől. A víz olyan alanti 16 fok volt, hogy nem szabadott volna belevetni még a rossz libát sem, s ő ott csapkodta szívós karjával, lábával meg rúgta a hullámot, hogy csak úgy porzott. Adieu! Neked Szekrényessy. […]
Szekrényessy úszott. Himbált inkább. Nem úgy, ahogy mi szoktunk közönséges halandók, tempókkal, ütemre, formásan. Ő nekifeküdt a víznek, néha mellel, de így legrövidebb ideig. Máskor alábújt a víz alá, s addig ölelgette magához nagy szerelmesen a
fagyos elemet, míg az megengedte, hogy néhány öllel odább bukkanjon elő csapzott fejjel, vagy hanyatt feküdt s fölkapta a hullám, hogy egy öllel volt magasabban, mint csónakunk, vagy eltűnt a szemünk elől, hogy Miatyánkot akartunk mondani lelke üdvösségéért.
Ha szabályosan úszik, akkor is raffinált fortéllyal szabálytalan. Kiemelkedik a vízből derékig, aztán alácsapja magát, hogy csak úgy repül, s mikor ismét fölkapaszkodik, hát szeme közé nevet a szélnek. Azt hiszem, ezzel is segít magán.” […]
„Webb kapitány mielőtt átúszta a Calais-csatornát, 40 foknyi hőben dörzsöltetett magára vörösbort, kancsuknemű folyadékot, meg sok mindent. – S Szekrényessy ma nem használt semmit, pedig olyan fázós, borzongós hideg volt, hogy minden pillanatban attól féltünk, hogy görcs kapja meg s akkor igazán és örökre adieu!” […]
„Szekrényessy ráfeküdt a hullámra, lóbáltatta magát, s magas sugárba csapkodta a vizet, mint valami bálna.
- Hurrá! Kiálták oda neki. S midőn láttam, hogy nem hallja, azzal toldám meg: Hipp, hipp – ez hatott. Szekrényessy hozzánk fordult s a csónak mellett ficzánkozva hatolt a magasabb vízészet titkaiba…”
