Deutsch Tamás érmeket vár az olimpián induló MTK sportolóktól

A klub elnöke értékelte a tavalyi esztendőt, és megfogalmazta terveit, várakozásait az idei évvel kapcsolatban.

– Néhány hete, a klub születésnapján beszélgettünk, amikor mérleget vontál az első 135 évről, de akkor még – a zajló bajnokságok, nemzetközi versenyek miatt – nem tudtuk értékelni a 2023-as esztendőt. Mostanra összeállt a kép?

– Tavaly az országos bajnokságokon 148 arany-, 90 ezüst- és 98 bronzérmet szereztek a sportolóink, összesen tehát 336 magyar bajnoki érem a 2023-as termés. És tegyük hozzá, hogy több mint ötszáz 1-8. magyar bajnoki helyezést értek el a versenyzőink.

Az utánpótlás-sportolóink 107 első, 65 második és 70 harmadik helyezést értek el a magyar bajnokságokon, összesen pedig 354 1-8. magyar bajnoki helyezéssel járultak hozzá a sikereinkhez.

Világbajnokságokon 23 helyezésünk volt, közte 3 arany-, négy ezüst- és 5 bronzérem, az Európa-bajnokságokon pedig 35 helyezést értek el a sportolóink tavaly, ebből 5 arany-, 5 ezüst-, és 4 bronzérem.

A Sportegyesületek Országos Szövetsége minden évben elkészíti a magyarországi sportegyesületek eredményességi rangsorát, amelyben a 2023-as esztendőben kék-fehér klubunk lett az ötödik helyezett.

Ez elfogadható összteljesítmény. A magyar sport egésze a párizsi olimpiát megelőző évben kiválóan teljesített, az MTK sportolói pedig jól megállták a helyüket ebben a komoly versenyben. Persze, mi minden évben azzal a célkitűzéssel kezdünk a munkához, hogy az MTK Budapest legyen a legjobb, az pedig elő sem fordulhat, hogy ne szerepeljünk legalább a legjobb öt magyar egyesület között. Az elmúlt évtizedben volt olyan esztendő amikor ugyan nem nyertük meg ezt a vetélkedést, de az ötödik helyezésnél jobban szerepeltünk, mégis az akkori teljesítményünkhöz képest ez a mostani szereplés sokkal több bizakodásra ad okot. Az elmúlt tíz esztendőben soha nem volt még olyan, hogy ennyi szakosztály, ennyi sportág és szakág ilyen sok sportolója járult volna hozzá a kiemelkedő hazai és nemzetközi teljesítményével az MTK sikeréhez. Szóval, ha a számok mögé nézünk, ez a mostani szereplés bár az egyesületi rangsor ötödik helyét hozta el nekünk, de mégis erősebb teljesítmény, mint a korábbi években mutatott szereplésünk. Csak így tovább!

– 2024-ben lesz tíz éve, hogy megalakult a Brüll Alfréd Akadémia. Milyen mérleget lehet vonni a tevékenysége alapján? Illetve az, hogy az utánpótlás ennyire sikeres volt 2023-ban, abból egyenesen következik, hogy néhány év múlva az MTK Budapest felnőtt sportolói dominálhatják a magyar sportot?

– Joggal lehetünk büszkék arra, hogy a magyar sport számos sikertörténete között az egyik legkiemelkedőbb a Brüll Alfréd Akadémia teljesítménye. Az ilyen helyzetekre vonatkozóan ismert az a történetmesélés, hogy „amikor létrehoztuk a Brüll Alfréd Akadémiát akkor még kevesen hittek ennek a kezdeményezésünknek a sikerében, de aztán évtizednyi munka mégis meghozta a gyümölcsét”. Bármennyire is heroikus lenne ezt mesélnünk, de a valóságban mégsem ez történt. Ugyanis a kezdetektől fogva ezt a vállalkozásunkat mindenki részéről csak támogató odafigyelés és pozitív, izgatott várakozás kísérte. Azt kell mondjam, hogy az az átütő siker, az a modellértékű teljesítmény, amit a Brüll Akadémia munkája mutat csak azért nem lett még nagyobb szenzáció, mert a legelejétől fogva szinte mindenki biztos volt a sikerben. Éppen ezért itt és most szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, akik a Brüll Alfréd Akadémia megalapításának előkészületeiben részt vettek, az összes volt és jelenlegi akadémista sportolónknak és edzőiknek a kemény munkájukért. Ma a Brüll Alfréd Akadémia az MTK zászlóshajója.

Nem nehezíteném meg az olvasók dolgát újabb számsorok idecitálásával, így fejből emelem ki a korábbi, vagy jelenlegi akadémisták kiemelkedő eredményeit, akik közül a rövidpályás gyorskorcsolyázó Liu Sahaoang olimpiai bajnoki címet szerzett, a taekwondós Salim Omar világ- és kétszeres Európa bajnok lett, a tokiói olimpián az ötödik helyen zárt. A kardozó, Márton Anna Európa-bajnoki ezüst- és bronzéremig vitte. A karatés Hárspataki Gábor olimpiai bronzérmes és világbajnoki ezüstérmes. A ritmikus gimnasztikázó Pigniczki Fanni világbajnoki bronzérmes, ott volt a tokiói olimpián, és már biztos résztvevője a 2024-es ötkarikás játékoknak. Az U23-as világbajnokságon 500 méteren győztes kajak négyesnek három MTK-s tagja volt, de Panyik Zsombor K1 1000 méteres ifjúsági világbajnoki címe is megsüvegelendő. Atlétánk, Szetgyörgyi Zita bronzérmet szerzett az EYOF-on, a párbajtőröző Wimmer Dorina a felnőttek között lett Európa-bajnoki ezüstérmes csapatban. Nyilván sokan kimaradtak a felsorolásból, de szerencsére nincs annyi helyünk, hogy mindenki bekerülhessen.
Ha összeadjuk, akkor tíz év alatt 561 akadémista részesült kiemelt támogatásban.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy az elmúlt évek, különösen a 2023-as esztendő kiemelkedő utánpótlássikerei automatikussá teszik-e, hogy a következő években az MTK felnőtt sportolóinak a teljesítménye meghatározó lesz a magyar sportban, arra csak azt tudom mondani, minden ilyenkor indokolt óvatoskodást félretéve, hogy erre pont tíz éve készülünk. Tíz esztendeje arra készülünk, hogy az Akadémiánkról évről-évre olyan sportolók kerüljenek ki, akik a felnőttek nemzetközi mezőnyében is megállják a helyüket és a magyar sportnak nem egyszerűen csillagai, hanem állócsillagai lehetnek. Szerintem, ha továbbra is jól végezzük a munkánkat, akkor ilyen esztendők állnak előttünk. Igen, a magyar sportban MTK-s évtized következhet.

– 2024 olimpiai év. Több funkciódban is érintett vagy. Időarányosan hogy állunk? Hány MTK sportoló lehet ott Párizsban? Várható, elvárható valakitől az éremszerzés?

– Már számtalanszor mondtam el a nyilatkozataimban, többször az MTK-s évértékelő, előretekintő elnöki interjúimban is, hogy az a meggyőződésem, nem az esélyességnek, hanem az esélytelenségnek van terhe. Szóval semmiféle plusz terhet nem rakunk a sportolóink vállaira, ha elmondjuk, több olyan, már most olimpiai kvótával rendelkező sportolónk van, akiknek a személyes szakmai célkitűzése az olimpiai éremszerzés. És mi mindenben támogatjuk őket. Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy MTK elnökként már átélhettem milyen csodálatos érzés az, amikor MTK-s sportoló olimpiai bajnoki címet szerez, ez ráadásul történelmi olimpiai győzelem volt a 2018-as téli olimpián, a magyar sporttörténelem első téli olimpiai aranyérme. Nyári olimpiáról azonban 2010 óta MTK-s sportoló még nem érkezett haza aranyéremmel. Eljött az idő, hogy újra nyári olimpiai bajnoka legyen a klubunknak.

– Az évek óta zajló létesítményfejlesztésekre a koronát az MTK Sportpark teheti fel. Nem olyan régen bejártad a helyszínt. Hogy áll az építkezés? Mikorra készülhet el? Mely szakosztályaink sportolói vehetik birtokba?

– Tudjuk jól, egy építkezésnél az a legjobb hír, ha nincsen róla semmilyen hír. Azt kell mondanom, hogy az eddigi sikeres nagyberuházásainkhoz képest is még zökkenőmentesebb ez az építkezés. Két szempontból is óriási szerencsénk van a hatalmas beruházásainkkal, de talán nem túlzás, ha inkább azt a kifejezést használom, hogy a történelmi léptékű fejlesztéseinkkel. Egyrészt ezeknek köszönhetően a következő minimum fél évszázadra szeretett klubunk világszínvonalú sportlétesítményekkel fog rendelkezni. Másrészt az élet úgy hozta, hogy ezeknek a beruházásoknak izgalmas dramaturgiája is van: a legnagyobb, a leglátványosabb, a legtöbb szakosztályt érintő maradt a sor végére. 2025-ben tudjuk majd birtokba venni az MTK Sportparkot, amely a női kézilabda, a női röplabda, a női kosárlabda, a ritmikus gimnasztika, valamint a kard szakosztályunk mellett a labdarugók, a bridzs- és sakkszakosztályaink sportolóit fogja majd kiszolgálni.

– Nem értékelhetjük úgy az esztendőt, hogy a labdarúgókról nem beszélünk. Minden hazai meccset a helyszínen szurkolsz végig, s bár jogilag nincs dolgod velük, drukkerként nyilván van véleményed.

– Ismert a mondás, aki egyszer megégette a száját, az még a hideg tejet is megfújja. Ráadásul ha nem is egyszer égettük már meg a szánkat, akkor még inkább óvatosak leszünk. Egy biztos: a magunk mögött hagyott bő évtized a felnőtt férfi csapatunk eredményeinek a szemüvegén keresztül nézve több mint kudarcos. Kiestünk, visszajutottunk, megint kiestünk, megint visszajutottunk. És ez nem csupán nekünk, MTK szurkolóknak, de a teljes futballközvélemény számára is súlyosan csalódáskeltő volt. Két kérdésre kell szerintem választ találnunk: egyrészt arra, hogy minden hasonlóképpen kudarcos volt az MTK fociban, mint a nagycsapat teljesítménye, másrészt pedig arra, hogy mik voltak a legalapvetőbb okai ennek a hosszasan elhúzódó nehezen minősíthető teljesítménynek?
Szerintem három alapvető oka volt a gyengélkedésnek.
Egyrészt véget ért a Garami-korszak. Nincs olyan klub a világon, amelyik egy korszakos edzőóriás visszavonulása után ne kerülne hullámvölgybe. Ezt most mi is megtapasztaltuk.

Másrészt sajnos nem tudtunk alkalmazkodni a 12 csapatos bajnoki rendszerhez. Ebben a szisztémában ugyanis vagy a dobogóért küzdesz, vagy a kiesés ellen harcolsz, itt nincs középút, nincs középmezőny, nincsenek középcsapatok. Mi szinte egyszer sem tudtunk a dobogóért küzdeni, a kiesés elkerülése elleni harcot pedig képtelenek voltunk megtanulni.

Harmadrészt már a Garami-korszak vége előtt véget ért a Várszegi-korszak. A Várszegi-korszak dupla versenyelőnyt jelentett az MTK életében, mert olyan időszakban volt biztos és stabil anyagi hátteret teremtő tulajdonos a csapat mögött, amikor ilyen elvétve, vagy elvétve sem volt más csapatoknál a magyar fociban egy-két szezonnál hosszabb távon. Zakor Sándor még jobb és még biztosabb hátteret teremt, de egyrészt a két időszak között volt egy sok bizonytalanságot jelentő átmeneti periódus is, másrészt pedig ma már mindegyik klubnak biztos és stabil anyagi hátteret teremtő tulajdonosai vannak, úgyhogy ez semmifajta versenyelőnyt nem jelent. A matematika nyelvén ez csupán szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek.

Nem Karinthy rossz tanulójaként, a bizonyítvány magyarázataként kell azt megállapítani, hogy a felnőtt férfi csapat meglehetősen sok kudarcot hozó teljesítménye mellett azért csak a legjobb női futballcsapatok közé tartozik, bajnoki arany-, ezüst- és bronzéremmel a női csapatunk, azért csak sorozatban bajnoki győztesek és dobogósok a női és férfi utánpótláscsapataink. Azért csak megélte az U19-es ifjúsági csapatunk, elsőként a magyar csapatok közül, az ifjúsági BL-ben a kupatavaszt. Azért csak ott van majd féltucat Sándor Károly Akadémián nevelkedett labdarúgónk a Rossi-csapat keretében, és azért csak nyugat-európai topcsapatok igazoltak le MTK-s labdarugókat. Szóval messze nem annyira komor a kép, mint az első látásra tűnhet.

Ami a mostani NBI-es őszt illeti: biztató eredmények, nyugodt felkészülést lehetővé tévő helyezés az idény felénél. Az más kérdés, hogy a játék mekkora örömet nyújt a szurkolóknak – mindannyian persze sokkal jobban játszó MTK-t szeretnénk –, dehát az az igazság, hogy bárhogyan is játszik a csapat én nem csupán szurkolok nekik, hanem szeretem, imádom is őket. MTK fanatikus vagyok.

– Ha 2024 végén leülünk újra értékelni a mögöttünk hagyott évet, mivel lennél elégedett?

– Legalább egy-egy MTK-s magyar arany-, ezüst- és bronzérem Párizsból, legalább egy MTK-s csapatérem a magyar bajnokság első osztályából (hajrá, női foci), és dobogós helyezés a sportegyesületek eredményességi rangsorában. Elégedett persze ezzel sem lennék, mert ez a szó nem szerepel a szótáramban, de ez már komoly örömet tudna okozni.

Ezt olvastad már?