MTK legendárium | 200. rész

Publikálva: 2022.04.14 Frissítve: 2022.04.12 MTK Budapest

Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 13. rész. Opata Zoltán (1900-1982). „Salamon Béla vitte az MTK-ba Opatát.”

Opata Zoli mulatozós kedvéről már többször tettünk említést, ami azonban sokáig egyensúlyban maradt tréningjeivel, így sporteredményét látványosan nem hátráltatta. Valójában ezekben az esztendőkben benne tisztelték az MTK megmentőjét.

1927-ben éppen Zoli sorozatos bravúrjára volt szükség ahhoz, hogy a klub a mélypontról elmozduljon:

„A kék-fehérek táborára nagyon rossz napok virradtak ebben a szezonban. Egyik vereség a másik után érte a csapatot, amely ott kullogott a bajnoki lista sereghajtói között. A diadalmas kék-fehér színek szerényen és észrevétlenül húzódtak meg a kis csapatok között és az MTK (Hungária) drukkerek elborult arccal jártak, nem hitték, hogy még egyszer kiderül a kék-fehér színeknek…

A nap azonban mindig keresztül tör a fellegeken, és az MTK fölül is eloszlottak a borús árnyak. Most már hetek óta egyre győz a kék-fehér gárda, s nemcsak győz, de nagyszerűen is játszik, szívvel, lelkesedéssel, lendülettel.

A kék-fehér csapat éveken át az úgynevezett tudományos futballt kultiválta, gyönyörű dolgokat produkáltak, elragadó trükköket, a technika magas iskolájának fortélyait mutatták be, csak épp a góllövésről feledkeztek meg.

A futballmeccseket azonban a gólok döntik el. Hiába produkál a csapat nagyszerű dolgokat a mezőnyben, azzal még nem nyeri meg a mérkőzést. A MTK-nak át kellett térnie más stílusra, és a kombinációs skót iskolát felváltotta a lendületi stílus, amelynek eredménye a győzelmi széria.

Szerencséje az MTK-nak, hogy erre a stílusváltozásra megfelelő dirigenst talált Opata Zoltán személyében, aki a lendületi csatárstílusnak talán a legjobb magyar játékosa. Igazi támadó, aki csak egy célt ismer: megostromolni, eredményesen megostromolni az ellenfél kapuját (lásd: Bindl Jenő esetét! A szerk.)

Amióta Opata dirigálja az MTK támadósorát, az egész csatársor átvette ezt a stílust. Gyors, eleven, gólratörő, s ha káprázatos technikai trükköket nem is mutat, ad sokkal többet, ami kedvesebb a közönségnek: gólt!

Az MTK győzelemszériájában nagy rész illeti Opata Zoltánt, aki hétről-hétre igazi nagy formájára emlékeztető lendülettel játszik.

A Zoli – mert csak így ismerik futballkörökben – idestova tíz esztendeje játszik az MTK csapatában. Amikor a kisdiák először részesült abban a megtiszteltetésben, hogy nagypályán, komoly hálós kapu előtt trenírozhatott, nagyon megilletődött és megihletődött, de minden megilletődöttsége mellett is csak zúgtak a lövései, hogy csak úgy zengett belé a kapu. A Mávag-ban csakhamar feltűnt Salamon Bélának is, aki akkoriban még nem a Teréz körúti színpadot, hanem az MTK ifjúsági csapatát igazgatta, és Salamon, mint jó intéző felszipkázta Zolit az MTK-ba…”