MTK legendárium | 191. rész

Publikálva: 2022.03.03 Frissítve: 2022.03.03 MTK Budapest

„Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 4. rész. Opata Zoltán (1900-1982). „Viccei anekdotává váltak.”

Mint már az előző részben is láthattuk az MTK híres labdarúgójának Opata Zolinak remek humorérzéke volt. Ha csak tehette szórakoztatta klubtársait és persze önmagát. Anekdotáinak közreadása majd egy évszázad távlatából igazi sport- és klubtörténeti adósság:

Nagy helyzet

Opata Zoltán a Mávag edzője a ferencvárosiak elleni mérkőzés szünetében korholta Ruffot, a balszélsőt.

– Olyan nagy helyzeted volt, mégsem tudtad belőni!

– De Zoli bácsi – védekezett a fiú – esküszöm színét sem láttam semmiféle nagy helyzetnek.

Opata felfortyant: – hát a tizenegyes mi volt?

(Ferencváros-Mávag 9:0. Az a bizonyos tizenegyes 2:0-nál maradt ki).

Egy feketét 11 szalmaszállal

Csak a rövidebbet húzhatta az a balga lélek, aki ujjat húzott Opata Zoltánnal.

A válogatott csatár pusztító humorral sújtott le a legapróbb balfogásra is. Történt, hogy a miskolci Attila gárdájával éjnek évadján vártak csatlakozásra. A pályaudvarnál mégis kellemesebb a kávéház, gyerünk. Benyitnak, síri csend. A bóbiskoló pincér csak a fél szemét nyitja ki és szundít tovább. Üldögéltek, néha kiáltoztak a főúrnak. Hiába. Hosszú percek elteltével elővánszorgott a kelletlen főpincér. Már elkésett. Opata szeme szikrát szórt:

– Mi szívesen várunk, majd, ha elmúlik ez az óriási forgalom, minket is kiszolgálhatna…

A teljesen összezavarodott pincér körülhordozta tekintetét az üres helyiségen és motyogott

– Á,…de ne uraim, máris hozom. Mit parancsolnak?

– Egy csésze feketét és tizenegy szalmaszálat – rendelt Opata Zoli indián arccal.

Kísért a múlt

Opata Ormos Zoltán egyike volt a régi, bohém focistáknak. Járta a kávéházakat, szerette az italt, és ha éjszaka kimaradt, egy számmal kisebb gallért vett, hogy kipiruljon az arca.

Később megváltozott az életmódja, szigorú edző lett belőle, akit nehéz volt átejteni. Még játszott (meg trénerkedett) a miskolci Attilában, amikor az egyik bajnoki mérkőzésen a fiatal Belcsik nem bírt vele. Tehetetlenségében többször is belé csimpaszkodott, nehogy a center elmenjen mellette.