Mester és tanítványa

A hétvégén, Szombathelyen rendezték a felnőtt és ifjúsági dobóatléták téli bajnokságát.

Az MTK Budapest gerelyhajítói, a mindössze húszéves, Moravcsik Angéla – a Brüll Alfréd Akadémia tagja – és mestere, Magyari Zoltán is ezüstérmet szereztek. Velük beszélgettünk.

– Hogyan kerültetek a kék-fehérekhez?

– Moravcsik Angéla: A Váci Reménység SE színeiben sportoltam. 2014 nyarán – még előző egyesületemből – juniorként megdobtam a szintet, és kijutottam a világbajnokságra, döntőbe nem kerültem, de ez komoly inspirációt adott a folytatáshoz. Akkor keresett meg Zoli, hogy segítené a felkészülésemet. Épp Amerikába készültem, ott szerettem volna egyetemre járni, de elbizonytalanodtam, nem tudtam, hogyan tovább. Felhívott Somogyi János (Az MTK Budapest atlétikai szakosztályának elnöke és igazgatója – A szerk.) és megerősítést kaptam, tovább kell csinálnom. Egy éve igazoltunk át Zolival a kék-fehérekhez, együtt készülünk, igazi gerelyhajító lettem, elkezdtünk komolyan dolgozni. 

– Magyari Zoltán: A Testnevelési Egyetemet végeztem, azután kezdtem el az edzősködést. Vácon besegítettem édesapámnál, gyerekekkel foglalkoztam. Angéla édesapám tanítványa volt, de tavaly óta százszázalékos egyéni munkát végzünk együtt. Aktív gerelyhajító vagyok, de a versenyzés már csak másodvonal. Harmincegy évesen, pár évig még szeretném csinálni, de elsődlegesen Angélát készítem fel, emellett pedig a Vasas Akadémián erőnléti edzőként dolgozom.   

– Hétvégén mindketten a dobogó második fokára állhattatok. Elégedettek vagytok az idei első megmérettetés eredményével?

– M.A.: Jól teljesítettem. Most van az első alapozásom, amikor komolyan belemegyünk a munkába. Izgatottan vártuk a versenyt, az 53 méter jó kezdés, lehet rá építeni az idényt. A verseny előtti két hetem pihenéssel telt, meghúztam a vállam és a lábam, ehhez képes, jól kijött az eredmény. A második helynek annyira nem örültem, mindig győzni akarok, de a helyezés még nem annyira fontos. Tavaly ilyenkor 47 métert dobtam, most hat méterrel nagyobbat, idénykezdésnek megteszi.

– M.Z.: 73.58 az egyéni legjobbam, szombaton 71.09-et dobtam, ami – a téli szakaszban – életem legjobb eredménye. Fizikálisan jól sikerült a felkészülésem, a technikát kell még összerakni, és akkor méterekkel nagyobbat dobhatok. Ilyenkor nem foglalkozom még a helyezéssel, másodlagos, hányadik vagyok, inkább a métereket nézem, azzal pedig maximálisan elégedett lehetek.

– Milyen feladatok várnak rátok idén?

– M.A.: Március közepén a téli Európa Kupán indulok Aradon, már ott szeretnék javítani ezen az eredményen, és egyéni csúcsot dobni. Áprilisban kétszer, kéthetes külföldi edzőtáborba megyünk, ott még jobban tudjuk javítani a métereket. Májusban pedig kezdődik a versenyszezon. Ki akarok jutni a júliusi, amszterdami felnőtt Európa-bajnokságra, ehhez meg kell dobnom az 57 és fél métert, az országos magyar bajnokságon pedig dobogóra akarok állni. A célom minél jobban növelni az egyéni csúcsomat, ha meglesz az 57 méter, nem szabad megragadnom ott. Sokat kell dolgoznunk még.

– M.Z.: Vérmes reményeim nincsenek már, hogy nemzetközi szintű gerelyhajító leszek, ezeket az álmokat már elengedtem. Magyar szinten viszont az élmezőnyhöz tartozom, a fiatalok sorsát sokáig akarom még megnehezíteni, legyen mezőny, legyen ellenfelük. A válogatott viadalokon, a csapat Európa-bajnokságokon, és a téli dobó Európa Kupákon pedig szeretném képviselni a hazámat, és minél nagyobbat dobni, az egyéni csúcsomat tovább javítani. Az  fő verseny idén az ob, azon szeretnék minél előrébb végezni. Elégedett akkor lennék, ha 75 méter fölé szállna a gerely. Megjósolhatatlan, ez mire lenne elég, 2014-ben, 72.91-gyel nyertem az országos bajnokságot, 2015-ben pedig 71.65-tel harmadik lettem, 72 végével nyertek, de még az ötödik is 71.48-cat dobott. Több dinamikusan fejlődő fiatal tehetség bontogatja szárnyait, és ott van Török Krisztián is (A dobó szakág szakreferense, 78 méteres egyéni csúccsal – A szerk.), aki szintén indul az ob-n. 75 méterrel akár nyerni is lehet, de dobogóra biztosan jó lesz.

Szép volt Angéla, szép volt Zoli!

Ezt olvastad már?