Messze esett az alma a fájától, avagy a fiatal Bockelberg Árpád Ede (1866-1945), mint az MTK legendás művezetője 1. rész

MTK legendárium | 78. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Az MTK történetében szintén jelentős szerepet játszó másik Bockelberg – előbbinek fia – teljes nevén Bockelberg Árpád Ede Budapesten született 1866. május 21-én. Szüleinek hivatása alapjaiban határozta meg fiatal éveit. A sportszeretetbe valósággal beleszületett. Kezdetben atyja klubjában a Nemzeti Torna Egyletben tevékenykedett, majd a tornamozgalommal szembehelyezkedő atlétika születésénél sürgölődött, így került kapcsolatba a Szekrényessy patronálta ifjúsággal. 

Mint láttuk a sportdemokrácia hajnalhasadásakor (az elhíresült zuglói gesztenyék alatt) ő volt a versenybizottság elnöke. A tornarendszer atyai szigora – társaihoz hasonlóan – nem rettentette vissza. A klub alapításánál ugyan nincsen jelen, de a Stefánia úti pregenezis során beírta nevét a klubhistóriába.

Megbízható, férfias, határozott egyéniség, kellő ambícióval és vezetői képességekkel. Így vált másfél évtizedre az MTK sportsikereit megalapozó művezetővé, azaz vezetőedzővé.

1891-ben még Graboviczky Leó művezetése alatt zajlanak a trenírozások, ezt követi 1892-ben (csupán rövid időre) Oherolly János vezetőedzői tevékenysége. Tőle veszi át az ambiciózus Bockelberg Ede az irányítást, ki 1892-től, 1906 decemberéig megszakítás nélkül vezeti a sportolók heti háromszor kétórás tréningjét (kedd, csütörtök, szombat), nem is akármilyen eredménnyel: „jelentős része van az egyesület sporteredményeiben Bockelberg Edének, aki szívós kitartással és lankadatlan buzgalommal foglalkozott az egyesület tagjaival.”

1892 augusztusában, megözvegyült édesanyjával közösen nyitja meg magántornatermét a Kerepesi (mai Rákóczi) út 9. szám alatt a híres Pannónia Szálló szomszédságában. E trenírozó hely terveit Bockelberg Ede készítette, így a műintézet a „legújabb tornaszerekkel” lett berendezve.

Bockelberg Ede már egészen fiatalon a sportban élt, és mint kitűnő műszaki érzékkel megáldott ember, mindössze huszonegy esztendős amikor előáll nagy hírre jutott sportszer újításával. 1887-ben (hogy evezőseink a téli időszakban se essenek ki a tréningből a következő fejlesztést hajtja végre: „Magyarországon az egyes sportoknak kevés olyan lelkes híve van, ki az időjárás által a szabadban űzhetetlenné vált gyakorlatait a szobában folytathatná. Így hát még újságnak tűnhet fel a Bockelberg Ede által feltalált csónakázó készülék. Holott külföldön az ilyenféle találmányok már régen minden csónakázó előtt ismeretesek.

Igaz ugyan, hogy Angliában még a jeget is fetörik a csónakázók számára és télen az evezéssel éppen nem hagynak fel, de az egészen zord időben mégiscsak a trenírozó gépekre szorulnak a csónakázók is. A Bockelberg által feltalált trenírozó gép tehát nem egészen új s csak tökéletesített alakja egy ilyen amerikai találmánynak. Az eddigi ternírozó gépek legtöbbje gumi ellenállással van szerkesztve. Bockelberg gépén a súrlódás helyettesíti a gumi ellenállást. Így a könnyebb és erősebb evezési mód csavarral állítható be. A csónakot épp úgy, mint az eddigi találmányoknál is, egy mozgó ülésre berendezett szekrény képezi, míg az evezőkészülék két talpon a szoba padozatába erősíthető. Az egész alkotás oly egyszerű, hogy bármelyik vidéki asztalos is megcsinálhatja, ha ugyan akadna nálunk oly lelkes csónakázó, ki télen magányos szobájában rá szánná magát az ily szárazföldi csónakázásra.”

Ezt olvastad már?