Kézilabda
Fekete Bozsana
Tisztelettel és múlhatatlan megrendüléssel emlékezünk a sokezer meggyilkolt MTK-s és Hungária sportolóra, vezetőre, szurkolóra. Emléktáblákat avattunk a Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján.
Az MTK Baráti Kör kezdeményezésére az Új Hidegkuti Nándor Stadion falán avattunk fel három emléktáblát 121 olyan ember nevével, akik klubunkhoz köthetők, és a Holokauszt áldozatai lettek.
dr. Deutsch Tamás beszéde:
A Holokausztról szólni kell.
A Soá módszeres, elborzasztóan kegyetlen népirtás.
Előre kitervelten, a lehető legaljasabb szándékból hajtották végre.
A Holokauszt felfoghatatlan emberi tragédia.
Ártatlanok tömeges lemészárlása.
Nők, gyermekek, idősek millióinak kivégzése.
Családok kiirtása.
A magyarországi zsidóság majdnem teljes elpusztítása.
A magyar zsidó közösség sorstalanságának drámája.
Kertész Imre erről így írt.
„Mit nevezek sorsnak?
Mindenesetre a tragédia lehetőségét.
A külső determináció azonban, a stigma, amely életünket az adott totalitarizmus egy helyzetébe, egy képtelenségbe szorítja, meghiúsítja ezt: ha tehát a ránk kirótt determinációnkat éljük végig valóságként, a saját – viszonylagos – szabadságunkból következő szükségszerűség helyett, ezt nevezném sorstalanságnak.
Lényeges, hogy determinációnk mindig ellentétben álljon természetes felfogásunkkal, hajlandóságainkkal, így áll elő vegytiszta állapotban a sorstalanság.” - fogalmazott Kertész Imre.
A Holokauszt magától értetődően a magyarok közösségének nemzeti tragédiája is.
600 ezer magyar honfitársunk meggyilkolása.
Soha nem múló fájdalom.
Soha meg nem bocsátható bűn.
A gyalázat fokozhatatlan formája, hogy a magyar állam intézményei és képviselői hivatalos minőségükben a magyar állampolgárok minden körülmények közötti védelme helyett az állam polgárainak tömeges elpusztításában működtek közre, sőt a népirtást maguk is hajtották végre.
A tömegmészárlások, a népirtások áldozatait számtalanszor jelöletlen sírokba temették.
Az elpusztított magyar zsidók százezreinek a holttestét a haláltáborok krematóriumaiban elégették.
A Dunába lőttek ezreket, akik így váltak az enyészetté.
Még a jelöletlen sírt is megtagadták az áldozatoktól.
Ismerjük a költő szavait: Csak az hal meg, akit elfelejtenek.
A Holokauszt tömegmészárlásában a lehetséges emlékezőket is tömegével pusztították el.
A túlélőknek, és nekünk, a túlélők leszármazottainak ezért különös kötelességünk, hogy mindenkire emlékezzünk.
A közös emlékezésnek minden jóakaratú magyar ember a részese.
Senkit nem felejthetünk el.
Senkit nem felejtünk el.
Az emlékezés és az emlékeztetés nemes kötelessége a miénk is, az áldozatok ma is létező közösségeié is.
A Holokauszt MTK-s áldozatainak emlékét megőrizzük.
Nem csodálkozhatnánk azon, ha a számtalan MTK-s áldozat mellett a Holokauszt elpusztította volna magát az MTK-t is.
A szándék megvolt rá.
Mégis, már hetekkel a második világháború vége és a zsidóüldözések rettenete után, az MTK újjáalakult.
Újjászületett.
Folytatta azt a közös munkát, ami a küldetése.
Az MTK 137 éves krónikájába pedig már több lap íródott a vészkorszak után, mint a vészkorszakig.
Mi ez, ha nem a magyar zsidóság mindent legyőző élni akarása?
A Holokauszt valamennyi MTK-s áldozatának emléke legyen áldott.
És rájuk emlékezve mondjuk: Bátorság. Buzgalom. Barátság.
Hajrá, kékek, hajrá, MTK!
A kezdeményezés az MTK Budapest, a Mazsihisz, az MTK Baráti Kör, az MTK Budapest Zrt. és a Nagy Béla Program összefogásának eredményeként valósult meg.
Holokauszt emléktáblák