Soha többé ilyen kort! (GALÉRIA)

Az eseményen beszédet mondott Prof. dr. Grósz Andor, a MAZSIHISZ és dr. Deutsch Tamás, az MTK Budapest elnöke. Az áldozatokért imádkozott Radnóti Zoltán, a Bét Sálom zsinagóga főrabbija.
 

Az ünnepélyes avatón elhelyezte az emlékezés virágait a két elnök mellett Zakor Sándor, az MTK Budapest Zrt. elnöke, Pandzarisz Sándor, az MTK Baráti Kör elnöke, Szöllősi György, az Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója, valamint Sipos Jenő, a Magyar Labdarúgó Szövetség és Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület képviseletében.

dr. Deutsch Tamás beszéde:

A Holokausztról szólni kell.

A Soá módszeres, elborzasztóan kegyetlen népirtás.

Előre kitervelten, a lehető legaljasabb szándékból hajtották végre.

A Holokauszt felfoghatatlan emberi tragédia.

Ártatlanok tömeges lemészárlása.

Nők, gyermekek, idősek millióinak kivégzése.

Családok kiirtása.

A magyarországi zsidóság majdnem teljes elpusztítása.

A magyar zsidó közösség sorstalanságának drámája.

Kertész Imre erről így írt.

„Mit nevezek sorsnak?

Mindenesetre a tragédia lehetőségét.

A külső determináció azonban, a stigma, amely életünket az adott totalitarizmus egy helyzetébe, egy képtelenségbe szorítja, meghiúsítja ezt: ha tehát a ránk kirótt determinációnkat éljük végig valóságként, a saját – viszonylagos – szabadságunkból következő szükségszerűség helyett, ezt nevezném sorstalanságnak.

Lényeges, hogy determinációnk mindig ellentétben álljon természetes felfogásunkkal, hajlandóságainkkal, így áll elő vegytiszta állapotban a sorstalanság.” - fogalmazott Kertész Imre.

A Holokauszt magától értetődően a magyarok közösségének nemzeti tragédiája is.

600 ezer magyar honfitársunk meggyilkolása.

Soha nem múló fájdalom.

Soha meg nem bocsátható bűn.

A gyalázat fokozhatatlan formája, hogy a magyar állam intézményei és képviselői hivatalos minőségükben a magyar állampolgárok minden körülmények közötti védelme helyett az állam polgárainak tömeges elpusztításában működtek közre, sőt a népirtást maguk is hajtották végre.

A tömegmészárlások, a népirtások áldozatait számtalanszor jelöletlen sírokba temették.

Az elpusztított magyar zsidók százezreinek a holttestét a haláltáborok krematóriumaiban elégették.

A Dunába lőttek ezreket, akik így váltak az enyészetté.

Még a jelöletlen sírt is megtagadták az áldozatoktól.

Ismerjük a költő szavait: Csak az hal meg, akit elfelejtenek.

A Holokauszt tömegmészárlásában a lehetséges emlékezőket is tömegével pusztították el.

A túlélőknek, és nekünk, a túlélők leszármazottainak ezért különös kötelességünk, hogy mindenkire emlékezzünk.

A közös emlékezésnek minden jóakaratú magyar ember a részese.

Senkit nem felejthetünk el.

Senkit nem felejtünk el.

Az emlékezés és az emlékeztetés nemes kötelessége a miénk is, az áldozatok ma is létező közösségeié is.

A Holokauszt MTK-s áldozatainak emlékét megőrizzük.

Nem csodálkozhatnánk azon, ha a számtalan MTK-s áldozat mellett a Holokauszt elpusztította volna magát az MTK-t is.

A szándék megvolt rá.

Mégis, már hetekkel a második világháború vége és a zsidóüldözések rettenete után, az MTK újjáalakult.

Újjászületett.

Folytatta azt a közös munkát, ami a küldetése.

Az MTK 137 éves krónikájába pedig már több lap íródott a vészkorszak után, mint a vészkorszakig.

Mi ez, ha nem a magyar zsidóság mindent legyőző élni akarása?

A Holokauszt valamennyi MTK-s áldozatának emléke legyen áldott.

És rájuk emlékezve mondjuk: Bátorság. Buzgalom. Barátság.

Hajrá, kékek, hajrá, MTK!

A kezdeményezés az MTK Budapest, a Mazsihisz, az MTK Baráti Kör, az MTK Budapest Zrt. és a Nagy Béla Program összefogásának eredményeként valósult meg. 

Holokauszt emléktáblák