Atlétika
Krizsán Xénia
Szerdán este a TFSE-MTK Budapest megkezdi szereplését az Európa-kupa selejtezőjében. A csapatunk a francia UFAB49 elleni párharc első felvonását hazai pályán vívja. Szabó Fannival, a mieink rangidős játékosával a wbasket.hu munkatársa beszélgetett a nyári 3x3-as tapasztalatokról, illetve az Európa-kupa-szereplésről.
– Mielőtt rátérnénk a klubszezonra, beszéljünk kicsit a 3×3-as szezonról, hiszen a nyáron a felnőtt csapataink oszlopos tagja voltál. Egyedüliként dupláztál, hiszen a debreceni olimpiai selejtezőtronán és a bécsi Európa-bajnokságon is pályára léptél, a kettő között pedig hét FIBA 3×3 Women’s Series tornát teljesítettél. Milyen érzésekkel gondolsz vissza a nyári szereplésre?
– Kemény nyár volt, főleg amiatt, ahogy indult. Nagyon szerettünk volna kijutni az olimpiára, és közel is álltunk hozzá. Amikor nem sikerült, azt hatalmas törésként jellemezném. Nehéz időszak következett, hiszen szinte egyből mentünk bele a Women’s Series tornákba. Egyedül maradtam a debreceni selejtezős csapatból, és gyorsan össze kellett szednem magam. Kértem is erre egy hetet Földi Attila, szövetségi kapitánytól, mert nagyon nehezen ment. Arra a hétre óriási szükségem volt, hogy kipihenjem magam, átgondoljam a dolgokat és aztán újra belecsaptam. Ezt követően könnyebben ment, jobban éreztem magam, de ez az olimpia kezdetéig tartott. Akkor megint nehezebb időszak következett, látva a párizsi képeket, olvasva a híreket, a közösségi oldalakon a bejegyzéseket. Összességében mégis hasznos nyár van mögöttünk. Nehezítő körülmény volt a lelki tényezők mellett, hogy nem tudtunk azonos kerettel szerepelni a Women’s Series tornákon. Ettől függetlenül mindenki tudott fejlődni. Magamon is azt érzem, hogy egyre többet ismerek ebből a játékból.
– Amolyan „híd” szerepet töltöttél be két generáció között a 3×3-ban. Hogy érezted magam ebben?
– A változás mindig nehéz az életben. Megvolt az összeszokott csapatunk, amiből kilépni soha nem könnyű. Különösen úgy, hogy nem másik fix csapatba került át az ember, hanem a nyári versenyeken folyamatosan változott a keret. Ez volt ennek a legfőbb nehézsége.
– Ezzel párhuzamosan érkezett nyáron a hír, hogy hosszabbítottál a TFSE-MTK-val. Mi szólt a klub mellett?
– Jól éreztem magam az előző szezonban a klubnál. Úgy érzem, megkaptam a kellő bizalmat és tudtam élni vele, miközben az edzői stábbal is jól ment a közös munka. Ez nagyon fontos szempont ilyen döntéseknél. A mesterképzésből van még egy évem az egyetemen. Az sem elhanyagolható, hogy tudom párhuzamosan csinálni a kosárlabdával.
– Tudom, hogy korai, de az eddigi benyomásaid alapján, milyen szereped lehet a keretben?
– Érdekes kérdés, mert annyira sok a sérült és olyan kevés emberrel tudunk dolgozni, hogy ezt még nem lehet tisztán látni. Ugyanazt a szerepet szeretném magamnak tudni, ami tavaly volt. Tehát vezérszerepet szeretnék betölteni, hogy érezzék a társaim, bármiben számíthatnak rám. Immár a legidősebb játékos leszek a keretben, ami felelősséggel jár, és ennek megfelelően szeretnék vezér lenni.
– Túlzásba nem szabad esni, mert minden csapat életében vannak nehézségek, de az előszezonban talán egyszer sem tudtatok kétszer egymás után ugyanabban a felállásban játszani, teljes kerettel pedig egyszer sem…
– Így van. Akadnak olyanok, akik sérültek és még egyáltalán nem tudtak játszani, de olyanok is, akik menet közben estek ki. A változás az egyedüli biztos pont, de térnek vissza a sérültjeink. Nagyon fontos lenne, hogy az Európa-kupa-selejtezőre mindenki bevethető legyen.
– Mik lehetnek a teljes keretnek az erősségei?
– Sok olyan játékosunk van, akik képesek fontos helyzetekben előrelépni. Akár pontszerzésben, akár a szerzett labdákat nézve vagy éppen védekezésben olyan dolgokat csinálva, amivel előre lendítik a csapatot bármilyen helyzetben is legyünk. Gondolok arra, hogy akár nagyobb előny kialakításához, akár olyan helyzetben, ha úgymond vissza kell jönni a meccsbe. Ez tavaly is erősségünknek számított, bízom benne, hogy idén is az lesz.
– Említetted az elmúlt szezont. Senki nem titkolta a klubnál, hogy csalódással ért véget a hetedik hellyel. Milyen hangulatban indult újra a munka? Sikerült kicsit megújulni?
– Teljesen tiszta lappal indultunk, nekem az volt a benyomásom. A tavalyi évad valóban nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, de a nyáron tiszta lappal, jó szájízzel és kellően motiváltan vágtunk bele a munkába. Megvannak a kis céljaink, nyilván ezek között szerepel az Európa-kupa, amelyben szeretnénk felkerülni a főtáblára. Adottak a célok, és a motiváció is megvan. Sokkal inkább úgy tekintek erre a kérdésre: ahogy végződött a tavalyi év, abból tanulni kell. Nem szeretnénk elkövetni ugyanazokat a hibákat.
– Jön az Európa-kupa selejtezője a francia UFAB 49 ellen. Nem is kerülgetem a kérdést. Mit vársz?
– Történelmi pillanat lesz, hiszen nem játszott még a TFSE-MTK nemzetközi kupában. Mindenkinek új dolog, új kihívás lesz. Kaphattunk volna könnyebb sorsolást, mert a francia csapatok mindig rendkívül fizikálisak és erősek. Eközben viszont azt is tudjuk, hogy a keretük fele kicserélődött. Nagy változások történtek a csapatukban, és később is kezdték a felkészülést, mint mi. Ezt próbáljuk kihasználni. Régebb óta dolgozunk és összeszokottabbak lehetünk. Izgatottan és motiváltan állunk oda. Szeretnénk behúzni az első meccset, hogy könnyebb legyen a franciaországi visszavágó.
– Szerencsés esetben hosszú ideig tart egy sportolói pályafutás, de az ritka, amikor az ember klubtörténeti találkozón, az adott közösség számára hatalmas mérföldkőnek számító eseményen léphet pályára. Ezzel a kérdéssel kezdtük, és ezzel is zárjuk, milyen érzések kavarognak benned?
– Nagyon örülök neki, hogy részese lehetek. Bízom benne, hogy ez nem két meccs lesz, hanem több mérkőzésre nyúló történelmi szezon jön az Európa-kupában.
(Forrás: wbasket.hu; a fotók forrása: Borhi Mihály/TFSE és Somogyi Gábor/Tarr KSC Szekszárd)