Atlétika
Magyari Zoltán

Kisegzisztenciákból hősök – Totis, Sachs és Klauber élete

Publikálva: 2020.04.12 Frissítve: 2020.04.12 MTK Budapest

MTK legendárium – 3. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Az alapítók közül most ismerkedjünk meg három jellegzetes monarchiabeli kisegzisztencia életével!

Totis Lajos (1870-) porcelán-nagykereskedő

Pályáját, mint hitsorsosainak zöme, a kereskedelem területén kezdte. A ranglétrát végigjárva előbb porcelánkereskedő segéd, majd huszonöt esztendős korától, mint önálló „porczelán és kőedénykereskedő” működött. A Budapesti Királyi Törvényszék 1895. május 17-én jegyezte be a Totis-féle céget. Egy esztendő elteltével, 1896 nyarán Totis Lajos – ügyes vételnek köszönhetően – komoly eséllyel gyarapíthatta bevételeit. Hirdetéseiben nem is rejtette véka alá szerencséjét, amikor arról számolt be, miszerint „a Magyarhoni Üveggyár Részvénytársaság”-tól az összes porcelán, majolika és fayence árut átvette és így a „herendi porcelán étkező, tea és mocca-serviceket és fényűzési árukat” féláron kínálhatta.

Hivatalos nevén a „Totis Lajos-Ludwig Totis Porczelán és Kőedénykereskedő” cég még az esztendő végén, december 1-jével vállalatát közkereseti társasággá alakíttatta. Ekkor már szállodák és vendéglők beszállítójaként is feltűnt, üzletköre bővült, forgalma – ha átmenetileg is, de – gyarapodott, áruját két üzletben egyszerre árusította (Petőfi tér 3. és Ferenc József rakpart 32.). Ekkortól már testvére, az ugyancsak porcelánkereskedő, és ugyancsak MTK-sportoló Totis Arnold is a közkereseti társaság egyenrangú társtagja.  

Az idő azonban nem kedvezett Totisnak, aki eddig is folyamatos ingatlan értékesítéseiből tudta finanszírozni üzletmenetét. Így három alkalommal kerültek eladásra Totis házrészei, először  1895-ben a Só utca 8. szám alatti, 6700 forintért, majd 1896-ban a Nagymező utca 30-as számú ház egyhatoda, végül pedig 1897-ben a Soroksári út 72 alatti házrész 9326 Ft-ért. A csőd azonban így sem volt elkerülhető, csupán két esztendőt lehetett elodázni az árverést, melyre 1899 nyarán került sor az Erzsébet körút 21-es számú üzletben.

Ezenközben magánélete révbe ért. Feleségül vette a huszonkét esztendős izraelita vallású Modern Melánia nevű hajadont, akitől 1895. november 22-én született meg László nevű fia. Foglalkozása ekkor porcelán nagykereskedő, lakcíme pedig a forgalmas Múzeum körút 17. szám alatt volt.

A Totis cég végleges bukását követően az MTK alapító kénytelen volt elhelyezkedi a bécsi központú „Globus Élet – és Járadékbiztosító Társulatnál”, mint főpénztárnok. Az 1907-es esztendőben, mind saját, mind pedig tizenkét esztendős fiának nevét Belügyminiszteri engedéllyel László-ra magyarosította. Ennek köszönhetően fordul elő visszatérő rendszerességgel, hogy az MTK alapítóinak felsorolásakor egyszerre említenek Totis Lajost és László Lajost, miközben a két név egy és ugyanazon személyt takarja

Sachs Lipót (1869-) divatáru kereskedő

Mint az izraelita vallás követője, 1869. augusztus 18-án született Budapesten, Sachs Simon és Fischer Júlia (1839-1917) gyermekeként.

Iskoláit Pesten végezte, majd korán bekapcsolódott családi vállalkozásukba, melynek ügyvivője nővére Gutmann de Majó Izsóné született Sachs Joh(Anna) /1866-1929/. A vállalatot a Budapesti Királyi Törvényszék 1890-től jegyezte: „Gutmann Johanna férfidivatárú kereskedés” („Gutman & Comp.”) néven.

Sachs Lipótnak, mint társtagnak 1900-tól „önálló cégjegyzési jogosultsága” volt, mely szakmai tapasztalatainak növekedésére mutat.

1906-tól már ténylegesen is Sachs Lipót vezeti a budapesti üzletet, mint a „Gutmann J. és társa cég főnöke,” ki éppen ekkor (1906 szeptemberében) jegyzi el „Reitzer Alice kisasszonyt.” Az esküvőre ugyanezen esztendő októberében 18-án kerül sor az Erzsébetvárosban, az ifjú feleség pedig újabb MTK-s rokonságot hozott a családba. Nevezetesen a tizenhat esztendővel fiatalabb izraelita vallású Reitzer Alice (1885-) édesanyja Klauber Terézia, Klauber Izidor alapító rokoni köréhez tartozott.

Az 1911-es esztendőben Sachs Johanna elérkezettnek látta az időt, hogy divatáru vállalatát közkereseti társasággá alakítsa, és ezen keresztül a divatáruk irányából az alsóbb néposztályok szükségleteit is kielégítve, munkaruhákat is forgalomba hozzon. Az 1911 tavaszán megjelenő hivatalos közlemény a cég nevét ekként ismerteti: „Guttmann Johanna, Sachs Lipót és Guttmann Manó úri és női divatárú, munkaöltöny, fehérnemű, kalap, cipő, rövidárú” kereskedés.

Sachs Lipót szép anyagi gyarapodására enged következtetni az 1918-as esztendőben, a budai Istenhegyen épült villáját kerítő kerítésfal megépítésére vonatkozó építési engedély kérelme. Nővére vállalatán belül önálló tevékenységet is bekapcsolt kereskedelmi ügyleteibe, nevezetesen, mint „cégbirtokos” 1922-től „bank és értékpapír bizományi iparüzlet-tulajdonos”-ként játszott szerepet.

A közös vállalat gyengülésére enged következtetni, hogy a „Gutmann J. és Tsa.” Cég eladni kényszerült a Rákóczi út 16. szám alatti házát, mely a korabeli Pest egyik legnagyobb értékű eladásának minősült a maga százhetvenöt millió koronás tételével.

1927 tavaszán önállósodott, nevezetesen, mint „sapka textil-iparárú és munkaöltöny adás-vevésével foglalkozó kereskedő.” Cégvezetője ugyanekkor felesége Reizter Alice.

Vagyonával egyenes arányban nőtt társadalmi tekintélye, melynek egyik bizonyítéka, miszerint több befolyásos polgártársával egyetemben az Erzsébetvárosi Kaszinó választmányának tagjai sorába hívták 1911-ben.  Ebben a minőségében több ízben járult hozzá, hogy az MTK jutányos áron bérelje ki rendezvényei számára a kaszinót.

Nővérének 1929 elején, Bécsben bekövetkezett halála, de legfőképpen a mind jobban begyűrűző gazdasági világválság fenyegető rémként lebegett Sachs Lipót cége felett. 1932. tavaszán már arról kapunk hírt, miszerint a Sachs vállalat ellen, fizetésképtelenség miatt „a Budapesti Törvényszéken elrendelték a csődönkívüli kényszeregyezségi eljárást, mely nemcsak a Sachs cég, de a mi történetünk végét is jelzi…

Klauber Izidor (1868-1951) főpincér

Temesváron született 1868. október 17-én, Klauber Ignác és Baruch Róza izraelita vallású szülők gyermekeként. Pincér volt, egész élete a szolgálat, finom tónus és alkalmazkodóképesség jegyében telt el. Erre nevelték, ezt követelte a kor ceremoniális vendéglői kultúrája és tekintélyelvű társadalma. Fényes terítékek, andalító cigányzene, elegáns toalettek, hagymás rostélyos és parfüm illat kísérték végig pályáját.

Szolgálattétele után azonban a maga kicsiny, körbehatárolt életét élte. Testedzőnek állt, mely előnyére vált, meglátszott testtartásán, mozdulatain. Mint súlyemelő dicséretes eredményeket ért el az őssport mezején.

1903 virágillatú tavaszán vette nőül a gyöngyösi izraelita hitközség neveltjét, Neumann Júliát, Neumann Márkus és néhai Lőwi Ida leányát, ki két esztendővel volt idősebb uránál és ekkor már a lópatazajos főváros lakójaként, a népes Akácfa utcában élt özvegy édesapjával.

Rövid fővárosi kalandozása alatt a Magyar Testgyakorlók Körének sorait erősítette, végül a tengeri szírének csábításának engedve – már 1903-ban – elhagyta a világvárosias Budapestet, és feleségestül a magyar tengerpartra, Fiumébe költözött, hol pacalok, töltött káposzták és sertésdagadók után bőven nyílt alkalma a mediterráneum gasztrokultúráját is tanulmányozni, azt csak remélhetjük, hogy a sport iránt nem lett végleg hűtlen…

Utóbb, mikor Magyarországtól elszakították Fiumét, a szép tengeri sellőt, Klauber is visszasodródott a fővárosba, hogy a nyomorúságos 1919-es esztendőben proletár népkonyhák és olcsó zugkifőzdék árnyékban ismét beleszokjon a pesti vendéglátás Monarchiás tradíciójába.

Nem tudni, hogy az ifjúkori atlétika, a jó tengeri levegő, avagy a dús ebédek okozták, de Klauber túlélt országcsonkítást, proletárforradalmat, két világégést, vészkorszakot és végül a jövőt emésztő Rákosi korszak derekán, 1951. sanyarú esztendejében, az Európát riogató kísértet, a kommunizmus ama kísértete elől űzetve tért atyái Istenéhez…

Leitner Ármin (1869-) könyvelő

A Komárom vármegyei Ógyallán született, izraelita családban, Leitner Ábrahám és Berger Betti gyermekeként, 1869. február 25-én.

A Monarchia keserédes romantikájához elválaszthatatlanul hozzátartozott a kisegzisztencia, a középszer, minden egyes életmegnyilvánulásával, kiszámított érzéseivel és kínos kötelességtudatával. A bohém életallűrök messze estek mindennapjaitól. Lineáris pályája mentén egymáshoz mérten is szigorú rendben helyezkedtek el napi teendőinek kicsiny szürke állomásai. Savanyú levesszagú otthona, olcsó kis reggeliző kávéháza, a napi hivatali penzusok olcsó örömei, jól itató tapper, pásszentos kézelő és prímán szelelő szipka.

Mindig a megszokott arcok nyugtató látványa. Csak semmi hirtelen élmény, váratlan hangsúlyváltás, ideges kézmozdulat. Ugyanaz a borbély, herbatea és langyos lábvíz. Ünnepnapokon titokban elfogyasztott spriccer és vasúti restik sovány zónapörkölje. Szertartásos óraigazítás és hírlapolvasás. Vasárnapi templomjárás és tavaszi kuglizás a nyíló akácok alatt.

A számok, a szerelmetes számok, melyeknek leírása, összeadása is kész gyönyörűség. Könyvelőnek születni kell, a számok közelségét hűséges élettel ki kell érdemelni. Egy nagy halmaz részévé lenni, egy porszemből, a porszemmé válni, az az igazi tisztesség, a kiszámított karrier.

Valahogy így kottázhatnánk a Monarchia kicsiny könyvelőinek lelki képletét, práterutcás hétköznapjait. De akadt közöttük vérbő hajlamú, titkos utakon járó, titokban lázadó, langyított kútvíz helyett szikvizet vedelő, egyszóval az élet naposabb vagy – másként-árnyékos oldalát szemlélő. És akadt közöttük józan hajlamú, testmozgást szerető, pirospozsgás, kis tömött bajuszú is, ki esti szürkületben a cselédlányok után fordult, észrevétlen zengerájokba járt, álmában házmestert pofozott, háziúrral ordibált és a legéletrevalóbb szépségeknek udvarolt.

Persze akadt testgyakorló is, ki vasárnapokon a Tattersallba járt trenírozni, gomblyukába szegfűt tűzött és sportegyletet alapított...

Na, ebből volt a legkevesebb, főként, ha hozzávesszük, hogy az a klubalapító-könyvelő hatvanévesen szerelmetes regényt írt. Saját költségén ki is adta és a tetejébe még ki is plakatírozta vele az egész várost.

Aztán behúzott nyakkal várt. Talán a csodára, hogy egyszer őt is felfedezik, őt, az élet országútjának szélén hagyottat, mert aki szürkécske könyvelő létére lírába csap és azt még fennen reklámozza is, az mer lázadni, az Freudot vagy valami hasonlót olvas, a kicsi egójának nagy napot akar szerezni. Az szárnyak nélkül kíván röpülni, röpülni egészen magasra, talán a Parnasszusig…

Ám egyszercsak a szegény kicsi, atlétikához hűtlenné lett irodalmi leitnerármin számára felharsantak a végítélet rivalgó harsonái…

Olcsó, reggeliző kávéházában, pirítósmajszolás közben megakad szeme a saját nevén, és saját kicsi szerelmes regényének címén...és egy hideglelős kritikán, majd a mások gúnyos, szánakozó mosolyán, ami talán ezt suttogta: »leitnerármin hűtlen lett a számokhoz!«

Ekkor az egykor atletizáló lábak remegni kezdtek, de a szem nem tudta magát türtőztetni és a lassan párásodó cvikker mögül is olvasni kezdett:

„Hogy kik lehetnek a ponyvaregények titkos szerzői, azt egyelőre úgyszólván lehetetlenség kideríteni. De bizonyos, hogy nem túlságosan ismert és nem úgynevezett »jó nevű« írók, akik esetleg rossz anyagi körülményeik folytán adják el ily módon tehetségüket.

A napokban például szerte a fővárosban plakátok jelentek meg, amelyek a következőre figyelmeztetik az irodalomért lelkesedő publikumot: »Most jelent meg: A szerelem áldozatai, Leitner Ármin szenzációs regénye.« Leitner Ármin nagynevű írónktól sürgősen meg kell menteni a szerelem, azaz, hogy a ponyva áldozatait.”

Hát valahogy így alakult az irodalmi leitnerármin igaz históriája, de mi nem a Szerelem áldozataira vagyunk büszkék, hanem arra a csupa nagybetűs LEITNER ÁRMINRA, aki még tizenkilenc esztendősen, serkenő bajusszal és alig kopott kézelővel a nagyoknál is bátrabb tettet hajtott végre: fügét mutatott a régi skrupulus világnak…

A sorozat korábbi írásai:

MTK legendárium 1. rész
MTK legendárium 2. rész

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!