dr. Deutsch Tamás: „Az MTK a mi otthonunk, családunk, szerelmünk, az életünk.”

A klub elnöke értékeli a tavalyi esztendőt, és beszél a jövőről is.

– A 2024-es esztendő értékelését kezdjük az olimpiával és a paralimpiával. Az ezüstérem a kardcsapattal és a hetedik hely a női hétpróbában mennyire ad okot elégedettségre?

– Szívből gratulálok Szatmári András káprázatos ezüstérméhez – ami meggyőződésem szerint nem elvesztett aranyérem, hanem megnyert ezüst –, Krizsán Xénia csodálatos hetedik- és Szöllősi István kiváló paralimpiai nyolcadik helyezéséhez. Az éremszerzés mindig fantasztikus, az olimpiai és paralimpiai pontszerző helyezés pedig egészen különleges teljesítmény. Az egész kék-fehér sportcsalád nagyon büszke rájuk. És büszkék lehetünk Nemes Rita 18., Pigniczki Fanni 12. és Salim Omar 9. helyezést érő teljesítményére is, ahogy őszinte elismerés illeti Tóth Krisztiánt is a tisztes helytállásáért.

Tavaly, év végén egy arany-, egy ezüst- és egy bronzérem megszerzését reméltem a párizsi olimpián, ettől sajnos elmaradt a teljesítményünk. Elnökségem idején immár negyedik alkalommal fordul elő, hogy a nyári olimpiát megelőző évben – olimpiai versenyszámban – az MTK-s sportolók, versenyzők világbajnoki címet, címeket szereznek, majd az olimpián  mégsem sikerül a győzelem. Alaposan végig kell gondolnunk, hogyan tudunk javítani ezen a rossz „olimpiai formaidőzítésen”.   

– Az olimpia mellett egy sor világversenyt, országos bajnokságot rendeztek 2024-ben. Mit szólsz az ezeken elért eredményekhez?

– „A magad dicséretet ne bízd másra, mert a végén elmarad” elv alapján klubelnökként boldogan mondom, hogy minden elismerést megérdemelnek a sportolóink a kiemelkedő eredményeikért, amiből volt bőven 2024-ben.
Európa-bajnok lett a tekvandós Salim Omar, míg kontinensviadalokon ezüstérmet szerzett a ritmikus gimnasztikázó Pigniczki Fanni, a dzsúdós Tóth Krisztián, a karatés Botos Botond és a kajakos Opavszky Márk, aki másik egységben még a bronzérmes pozícióba is odaért. Világbajnoki arany- és ezüstérmet szerzett Korisánszky Dávid – a sárkányhajó vb-n, a Fülöp-szigeteken –, ezüstöt a kajakos Opavszky Márk, bronzot a cselgáncsozó Varga Brigitta, ráadásul katonai világbajnokságot nyert a dzsúdós Gőz Roland. 
Ha a tavalyi országos bajnokságokat vesszük górcső alá, akkor a felnőttek negyven, az utánpótláskorúak nyolcvan (!) aranyérme mindenképpen megsüvegelendő.

– 2025 az MTK Budapest létesítményfejlesztési programja szempontjából kivételes év lesz. Mire – és mikor – számíthatnak a sportolók, a szurkolók?

– Az elmúlt másfél évtizedben rengeteget dolgoztunk azon, hogy az MTK valamennyi sportlétesítménye megújuljon. Kiváló szakmai programot sikerült kidolgoznunk, és örömmel jelenthetem, hogy az abban foglaltakat maradéktalanul teljesítettük. Teljesen újjávarázsoltuk a Lantos Mihály Sportközpontunkat, ami igazi sportékszerdobozzá vált. A Lantos egyszerre világszínvonalú atlétikai-, labdarúgó-, vívó- és küzdősport centrum. Megépült az új Sándor Károly Labdarúgó Akadémiánk is, és felépült az MTK második Hungária körúti stadionja, az Új Hidegkuti Nándor Stadion. Ráadásul idén, az év közepén birtokba vehetjük a Kerepesi úti MTK Sportparkot is. Budapest talán legszebb, de bizonyosan legmodernebb, ötezer néző befogadására alkalmas multifunkcionális sportcsarnokát, a mellette megépített hatalmas edzőcsarnokot, továbbá labdarúgópályákat, illetve szabadidős sportlétesítményeket magába foglaló Sportpark igazi MTK-s sportfellegvárat jelent. A Sportpark lesz az otthona a röplabdásainknak, a kézilabdázóinknak, a kosárlabdázóinknak, a kardvívóinknak, a ritmikus gimnasztikázóinknak, a bridzs- és a sakk szakosztályunknak egyaránt. Ilyen sportközpontja egyetlen magyar sportegyesületnek sincs.

– Labdarúgás nélkül hiányos lenne az évértékelő. Mi a véleményed az OTP Bank Ligában szereplő együttesünkről?

– Tudom jól, hogy mindenki azt tanácsolja, a különböző Facebook oldalak kommentjeit ne olvassuk. A kommentszekciókban ugyanis állandóak az irodalmian kifejezve kritikus, valójában a mindent és mindenkit ledorongoló megszólalások. Én mindezek ellenére valamennyi hozzászólást elolvasom az MTK foci oldalán. És hosszú évek óta a mostani őszi szezon közepétől látom azt, hogy a bejegyzések elsöprő többsége elismerő, támogató, pozitív, bíztató. Szerintem ez a változás írja le a legpontosabban mindazt, amin a focicsapatunk átment. Egy igazi és őszinte lelátói rigmus az, ami a legjobban megfogalmazza, hol is tartunk: VAN CSAPATUNK!

– Megkezdődött a következő olimpiai ciklus. Milyennek látod az MTK-sportolók esélyeit Los Angelesben?

– Azt tartom, hogy egy klubvezető ne jósolni próbáljon, hanem világos programot, célokat fogalmazzon meg. Az MTK Budapest céljai a Los Angeles-i olimpiát illetően egyértelműek: a legkevesebb kétszáz magyar sportolót magába foglaló magyar olimpiai csapatban az MTK legyen azon három klub között, amelyik a legtöbb olimpikont adja. Az 1932-es Los Angeles-i olimpiáról két MTK-s sportoló tért haza aranyéremmel. Azt szeretném, hogy 2028-ban a sportolóink legalább ezt az eredményt ismételjék meg.

– Végül mit kívánsz a klubnak, a sportolóknak, az edzőknek, a szurkolóknak és magadnak 2025-re?

– Az MTK története századfordulókon és ezredfordulón át vezet. 137 évnyi bátorság, buzgalom és barátság gyűjteménye. A mi közösségünkhöz tartozik Gerevich Aladár, Papp Laci, Hidegkuti Nándor, Tordas Ildikó és Kovács Katalin. Megannyi sportóriás. És MTK-s sportolók ezrei, szurkolók tízezrei. Győzelmek és diadalok, vereségek és drámák. Mit kívánok a klubnak, a sportolóknak, az edzőknek, a szurkolóknak és magamnak? Isten éltesse az MTK-t! Mert az MTK a mi otthonunk, családunk, szerelmünk, az életünk.

Ezt olvastad már?