Atlétika
Nemes Rita
Szöllősi-Zácsik Szandrával, az olimpia részvételt kiharcoló magyar női kézilabda-válogatott vezérével beszélgettünk.
A magyar női kézilabda-válogatott 13 év után újra ott lesz az olimpián. Elek Gábor együttese a hétvégén kiütötte Kazahsztánt, magabiztos győzelmet aratott Szerbia ellen, majd az utolsó – kvázi tét nélküli – meccsen alulmaradt Oroszországgal szemben. A kvótát szerző nemzeti csapat egyik legmeghatározóbb játékosa ezúttal is klubunk balátlövője, Szöllősi-Zácsik Szandra volt.
– Egyelőre otthon vagyok, pihenek, szerda reggel csatlakozom a csajokhoz – árulta el a Szerbia ellen hét gólt jegyző Szani. – Ehhez persze az is kellett, hogy szombaton elmarad a Mosonmagyaróvár elleni meccsünk, amely a szezon egyik legkomolyabb találkozójának ígérkezik.
Női kézilabdázóink legutóbb 2008-ban, Pekingben léphettek pályára az ötkarikás játékokon, London és Rio de Janeiro sajnos kimaradt. De mi az, ami most működött, és az előző két ciklusban nem?
– Talán mostanra érett be a mi generációnk – vélekedett 30 éves balátlövőnk. – Mentálisan és taktikailag is remekül felkészítettek bennünket, és persze nagy erőt adott, hogy az Európa-bajnokságon egyszer már le tudtuk győzni a szerbeket.
Az utóbbi pár évben úgy tűnt, a junior-válogatottal világ- és Európa-bajnoki címet szerző fiatalokra épülhet a felnőttek nemzeti csapata, most mégis inkább a rutinosabb játékosok vitték a prímet.
– Az ilyen kiélezett mérkőzéseken kiemelten fontos szerepet játszik a rutin. Tisztában voltunk vele, hogy magunkra kell vállalni a felelősséget, és igyekeztünk a legjobbunkat nyújtani. Persze a fiatalok is rengeteget segítettek, de mi is azt éreztük, hogy az edzői stáb számít ránk ebben a helyzetben.
Az olimpiai kvóta megszerzéséhez ugyancsak elengedhetetlen volt a lányok kiváló formaidőzítése. A Szerbia elleni ki-ki mérkőzésen csapatként és egyénileg is minden klappolt, olajozott gépezetként működött a válogatott.
– Erre a meccsre készültünk egy éve, a halasztás miatt. A rutinosabb játékosok számára amúgy is pályafutásunk egyik legfontosabb mérkőzése volt, mivel Tomori Zsuzsin kívül még egyikünk sem játszhatott az olimpián. Mindenki úgy edzett, úgy készült, úgy regenerálódott, hogy a szombati meccsre legyen csúcsformában.
Szöllősi-Zácsik Szandra már a decemberi Eb-n is húzóembere volt a nemzeti csapatnak, és ezúttal is vezéregyéniségnek bizonyult. Talán nem sokan gondolták volna ezt körülbelül másfél évvel ezelőtt, mikor második gyermeke, Borisz megszületése után nem sokkal csatlakozott az MTK Budapesthez.
– Elég nehezen indult az újrakezdés, kisebb sérüléssel kezdődött az MTK-s karrierem – idézte fel a kezdeteket Hanna és Borisz édesanyja. – Ezt követően aztán szépen, lassan visszaépítettem az erőnlétemet, gyorsaságomat, és jól sikerült a Ferencvárossal közös, téli alapozás, és nagy öröm volt, hogy a vállam is bírta a terhelést. Amikor az első válogatott behívómat megkaptam, az pozitív visszaigazolás volt, hogy jó úton járok.
Szerdán végül visszatér az élet a megszokott kerékvágásba, Szani is csatlakozik csapattársaihoz, és immár együtt készülnek a Kisvárda elleni rangadóra.
– Ez a kvalifikáció extra motivációt jelent, hiszen az olimpiára utazó szűkített keretben is ott szeretnék lenni. Ugyanúgy küzdünk tovább, mint eddig, hiszen a bajnokságban tudom megmutatni, hogy igenis jó formában vagyok, és helyem van a válogatottban.