Atlétika
Nagy Marcell

Kajak-kenu: „A hajó berúgása után tudatosult bennem, hogy nyertünk” – Korisánszky Dávid (GALÉRIA)

Publikálva: 2023.05.18 Frissítve: 2023.05.18 Kajak-kenu

Egyesületünk kenusa, Korisánszky Dávid az UTE sportolójával, Fekete Ádámmal fantasztikusan teljesített a hétvégi, szegedi világkupán, ugyanis C2 500 méteren aranyérmet szerzett. Dávidot a hazai sikerhez vezető útról, a felkészülésről, a közönségről, valamint a jövőről faggattuk.

– Hogyan vezetett az út a hétvégi világkupa-aranyéremhez?

A sikerhez vezető út bevallom, picit nehéz volt. Két hónappal ezelőtt alakult a párosunk, és a nulláról építettük fel Martinkó Gábor segítségével, aki rengeteg munkát tett ebbe. Eleinte is éreztük, hogy jók lehetünk, de a verseny hetén kedden, Csepelen sikerült olyan időeredményt mennünk, ami alapján már én is elhittem, hogy ebből bármi lehet. Nagyon kritikus és szigorú vagyok magammal szemben, ám ott, az idő alapján azt éreztem, hogy akár aranyérmet is szerezhetünk a világkupán.

– Hogy jött össze a ti párosotok?

Fekete Ádám állandó partnere Hajdú Jonatán, de ő sajnos megbetegedett február végén, és még nincs olyan állapotban, hogy nemzetközi szinten versenyezzen. Ádámék nagyon bíztak bennem, én pedig nem akartam kihagyni ezt a soha vissza nem térő lehetőséget, és mindent beletettem abba, hogy ebből a legjobban jöjjünk ki. Onnantól kezdve kőkeményen elkezdtünk dolgozni, és nagyon jólesett az a bizalom Gábor bától és Ádámtól kaptam, végig megkönnyítették a dolgom.

– Milyen volt hazai közönség előtt megélni ezt a győzelmet?

Szegeden mindig egészen elképesztő versenyezni. A Masters kenusok Csepelről feljönnek és dobolnak, itt vannak a barátok, családtagok, hatalmas hangulat van. Az utolsó 100 méteren nem tudtam, hanyadik helyen vagyunk, a bal oldalunkon volt a világbajnoki ezüstérmes lengyel hajó, tisztán mögöttünk. A másik lengyel hajó a jobb oldalunkon volt, korábbi világbajnokok, és ott voltunk mellettük. Éreztem, hogy a dobogó meglehet, ha őket lehajrázzuk. Nagyon keményen megindultunk, és amikor berúgtam a hajót, csak akkor vettem észre, hogy az első helyezettet előztük meg verseny utolsó harmadában.

– Remekül hajráztatok, pedig említetted a verseny után, hogy már 250-nél érezted a fáradtságot. A szurkolók is segítettek a táv második felében?

Óriásit dobnak. Amikor edzésen megyünk, ugyanezt szoktam elképzelni, ami itt történt: vonalban vagyunk a külföldi egységgel, hallom a szurkolók biztatását, és megindulunk az utolsó erőbedobásunkból. Ha ebben a sportágban az utolsó 250 méteren, vagy a hajrában még jól érzi magát az ember, akkor az nem lesz jó pálya.

– Tehát nem feltétlenül a hajrára épült a stratégia?

A saját pályánkat akartuk menni, nem foglalkoztunk a mezőnnyel. Tudtuk, mire vagyunk képesek és arra voltak beállítva a részidőink. Úgy érzem, jelenleg nincsen gyenge száz méterünk., ami látszott a világkupán is. Mondtam Ádámnak, hogy ha az elejét megcsináljuk úgy, ahogy tudjuk, és ennek ellenére valaki elmegy mellettünk, az nem fogja bírni. Ennél nagyobb tempót diktálni az elején nem lehet, mert akkor az a végén visszaüt. Pont annyi erőnk volt a finisre, hogy még rá tudtunk tenni egy lapáttal, és a remek erőbeosztásnak köszönhetően megnyertük az aranyat. Külön öröm, hogy meg tudtuk csinálni azt, amit edzésen.

– A körülmények mennyire nehezítették a dolgokat?

Nem akarok közhelyeket puffogtatni, de az mindenkinek ugyanaz. Tulajdonképpen az dönt, ki miként tud alkalmazkodni. Nagyon szürke, borongós, esős idő volt, és tudtam, hogy ez nem nyomhatja le a kedvem, ezért fölpörgettem, fölhergeltem magam. Az volt bennem, hogy most nem lesz kegyelem senkinek.

– A verseny után említettétek, hogy festéssel is foglalkoztál az utóbbi időben. Mit lehet erről tudni?

Miután megszületett a kisfiam, olyan családi hátteret akartam megteremteni, hogy minden rendben legyen, ezért heti húsz órában vállaltam festőmunkákat, hogy ne legyen semmi gond. Jól be kellett osztanom az időmet, hogy ezt összeegyeztessem a sporttal. Eleinte heti tizenegy edzés helyet hetet vállaltam, plusz voltam edzőtáborokban, így az állóképességem ugyanolyan volt, mint ezelőtt. Amikor Ádám megkeresett március elején, akkor visszaálltam a heti tizenegy tréningre, rendbe raktuk a testsúlyomat, és azóta újra főállásban kenuzok. Ha kvóvát akar szerezni az ember, ahhoz testileg és lelkileg is rendben kell lenni, és csak erre szabad összpontosítani.  

– Mit tartogat a közeljövő a párosotok számára?

A következő világkupán, az Európa-játékokon és a világbajnokságon is úgy tűnik, együtt indulunk, és reméljük, sikerül hasonló jó eredményeket elérni.

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!