Tenisz
Fucsovics Márton

Hidegkuti felfedezője, Deseő Dezső (1924-2016) a hőskor elfeledett sportriportere. XII. rész. (A Nemzeti Sport és az MTK)

Publikálva: 2020.11.09 Frissítve: 2020.11.06 MTK Budapest

MTK legendárium | 62. rész

– Az MTK-nak (Fodor Károly révén) nem csupán köze volt a Nemzeti Sport alapításához, de annak legjelentősebb, a labdarúgással foglalkozó rovatát is MTK-s személyíség, Kompóti-Kléber Gábor (1901-1973), a klub örökös bajnoka, válogatott labdarúgó, kiváló edző vezette. 

Vadas Gyula, a Nemzeti Sport egykori főszerkesztője kitűnő üzletember is volt, amit bizonyít, hogy egy vagyont kapott a lapért, amikor azt a következő évben, 1943-ban eladta a huszonnyolc éves Károlyi grófnak, aki sem a sporthoz, sem az újságíráshoz nem értett. Emlékezetemben azonban úgy él, mint ragyogó szervező. Hogy mi ment végbe vasárnap délutánunként a szerkesztőségben és a nyomdában, egészen addig, amíg a rikkancsok ki nem szaladtak az utcára – úgy este tíz körül –, elmondani is nehéz. Hogy hányan ültek az írógépek előtt fejhallgatós telefonokkal, nem tudnám megmondani. De legalább ötvenen, talán többen is.

Férfiak és nők, akiket hétközben soha nem láttál. A telefonhívások terv szerint, percnyi pontossággal futottak be, szaladó alakok tépték ki a papírt az írógépekből és vitték a szerkesztőkhöz, onnan mások rohantak a szedőkhöz meg a nyomdába, le a földszintre. Mint egy megbolygatott hangyaboly nyüzsgött a „zöld újság szerkesztősége. Nyüzsgött, mintha az életük függött volna tőle; készen kellett lenni időre, hogy elérjék az éjjeli vonatokat. A telefonhívások nemcsak a Fradi-pályáról, az MTK-tól, a Megyeri útról, a többi pályáról, a Sportcsarnokból, a Nemzeti Sportuszodából, vagy Szegedről, Pécsről, Debrecenből, Kolozsvárról jöttek, hanem Paksról, Szigetvárról, Kassáról, Mátészalkáról, Szatmárnémetiből, Vácról, Esztergomból és még vagy száz vidéki helységből. Ahogy Vadas, a Posta közreműködésével megszervezte ezt a műveletet, lenyűgözően briliáns volt.

A hétfői szám nemcsak a fővárosi sporteseményekről számolt be részletesen, nemcsak első osztályú viadalokról, vagy válogatott mérkőzésekről tudósított, hanem közölte minden – legapróbb jelentőségű – verseny, mérkőzés eredményét is. Ha valaki azt akarta tudni, hogyan végződött Pakson a IV. osztályú mérkőzés, ha tetűbetűkkel ugyan, de megtalálta valahol a huszadik oldalon, hogy a PFC 1:0-ra legyőzte a KKT-t, a félidő 0:0 volt, a gólt Klobucsár lőtte, a játékvezető Weiss volt és a meccset 175 néző izgulta végig. Ha a  Marcibányi téri pályán, a budai gimnáziumok évi atlétikai versenyét rendezték, biztos lehettél benne, hogy másnap minden szám győztesének neve ott lesz nyomtatásban. Többek között ezért volt nagy sportújság a Nemzeti Sport. Hihetetlenül megszervezett tudósítók százai szolgálták az egész országban.

Most jut eszembe, hogy a lap nem a hét minden napján volt zöld. Kedden és pénteken Sport Hírlap címmel kék színben jelent meg. Ennek oka előttem akkor is homályos volt, ma pedig még zavarosabb. Mindkét lap címe, szerkesztősége, nyomdája ugyanaz volt. Az állandó belső munkatársak ugyanazok voltak, csak éppen a felelős szerkesztő volt más.

Amikor úgy reggel tíz körül a belső munkatársak leültek íróasztalukhoz, perceken belül krigli sör, vagy hosszúlépés jelent meg, mintegy varázsütésre, jobbkezük ügyében. Azok a fiatal fiúk, akik kéziratokkal száguldoztak emeletről emeletre, szerkesztőségből nyomdába, pontosan tudták, kinek mit hozzanak a szomszédos söntésből. Nem állítom, hogy mindenki ivott volna munkaidőben, de arra emlékszem, hogy sokan.

A lap munkatársai több csoportból álltak, fizetésük, munkakörük, felelősségüktől függően. Jó időbe telt, míg megfejtettem, ki kicsoda. Azt hittem, az állandó belső munkatársak keresnek a legtöbbet. Ez sok esetben így is volt, de voltak külső munkatársak, akik olyan felelősségteljes pozíciót töltöttek be, hogy jóval többet kaptak, mint a legtöbb állandó tag, annak ellenére, hogy másutt voltak állásban, és a lapnak csak szabadidejükben dolgoztak. Kettőre emlékszem ma is jól. Pálffy Jánosra, aki a Testnevelési Főiskolán volt tanár és dr. Molnár Gézára. Ez utóbbi rendkívül kellemes, intelligens és kultúrált gentleman volt.

Emlékszem két, idős főmunkatársra, akik merev koncentrálással végezték dolgukat egész nap, csak az órára pislantottak egyre gyakrabban, ahogy a munkaidő végére jártak: aztán amikor eljött az ideje, úgy ugrottak fel, mint a mezei nyúl, le a lépcsőházban és be a söntésbe. Elvált emberek voltak, az volt a hírük, hogy minden szabadidejüket a lóversenypályán és a kártyaasztalnál töltik. Reggelente úgy is néztek ki...

A sok középszerű és gyenge felkészültségű munkatárs között messze kimagaslott Feleki László, aki egészen fiatalon, nem sokkal érettségi után került a laphoz, és Vadas fokozatosan egyre több felelősséggel bízta meg, mígnem legbizalmasabb belső munkatársa lett. Feleki kitűnő tollú, művelt zsurnaliszta volt, talán a legjobb sportújságíró, akivel dolgom akadt. Annak ellenére, hogy komoly ember volt és mosolyra ritkán derült, ő szerkesztette nagy élvezettel a minden csütörtöki szám utolsó oldalát képező, rendkívül népszerű és humoros B.Ö.K. rovatot.

A legnagyobb osztály élén, amely a labdarúgással, vagyis a legnépszerűbb és legnagyobb oldalszámot kapó sporttal foglalkozott, Orbán Mihály és Kompóti-Kléber Gábor állt. Orbán, ha jól emlékszem, valamikor tanító volt, Kléber pedig a Hungáriának sokszoros válogatott középfedezete. Jómagam, főként futballal és tenisszel foglalkozó cikkeket, riportokat írtam, és ha nem volt aznap rádióközvetítésem, labdarúgó-mérkőzésekről tudósítottam. A lapnál minden I. osztályú csapatnak volt referense, akinek minden nap jelentést kellett írnia  a ráosztott csapatról. Rám a Gammát testálták, ami nagy megtiszteltetésnek számított, mert az addig Kléber feladata volt.

Itt jegyezzük meg, hogy ennek a döntésnek eredményeként fedezte fel Deseő Hidegkutit... 

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!