Feladták neki a leckét

Bleicher Réka hétköznapjai edzéssel és tanulással, a hétvégéi pedig mérkőzésekkel telnek. A röplabdacsapat feladó játékosa minden tekintetben laza, vidám egyéniség, pedig nagyon sok múlik a játékán a pályán, és ha mindez nem lenne elég, a labdát magabiztosan püfölő leány éppen a finom, precíz kézmozdulatokat igénylő orvosi szakmában látja civil jövőjét.

– Másodmagaddal érkeztél az MTK Budapest csapatához. Hogyan emlékszel vissza a TF-en töltött évedre?

– Igen, Lutter Eszterrel a TF-ről érkeztünk. Az ott töltött időmet tekintem eddigi pályafutásom legsikeresebb évének, mert velük voltam először bajnoki négy között a Magyar Kupában. A siker azonban nem véletlen, nagyon nehéz volt a TF-en játszani, mert magasak voltak az elvárások. Akkor olyan csapathoz igazoltam, ahová – nem hazudok – egyedül engem igazoltak le újoncként, ráadásul egyből a kezdőcsapatba.

– Hogyan sikerült beilleszkedned az MTK-ba?

– Akik korábban is az MTK-ban játszottak, ők magot alkottak, de számomra egész könnyen ment a beilleszkedés, nem volt probléma.

– Milyen a kapcsolatod a szakmai stábbal?

– Kimondottan jó viszonyban vagyok velük. Az például meglepő számomra, hogy a novemberben szerződött Oláh Janóval már most nagyon jól megértjük egymást.

– A szakemberek és a társak szerint a csapat egyik meghatározó embere vagy. Te hogyan látod, és miként értékeled a saját eddigi teljesítményed?

– A kezdőcsapatban játszom. Minden edzésen maximálisan odateszem magam. Szerintem Szabó Luca is kulcsjátékos, aki ugyan kevesebbet játszik, de nagyon sokat segít nekem, hiszen vele együtt visszük a feladó posztot. Amikor úgy érzem, hogy elfogyott az energiám, rá mindig számíthatok. Abszolút kiegészítjük egymást elől.

– Körülményesen kezdődött a bajnokság, a szezon közepére azonban megindult a csapat szekere, szép győzelmek születtek.

– A szezon elején össze kellett rázódnunk, megismerni egymást. Ez mostanra jött össze, innen már csak felfelé vezet az út. Kiemelem a Jászberény elleni Magyar Kupa meccset, ahol valóban csapatként küzdöttünk, mindenki hajtott, a hangulat remek volt. Bár kikaptunk, de nagyon jó meccs volt.

– A bajnokság előtt az első hatba kerülés volt a csapat kitűzött célja. Sikerülhet?

– A csapat jelenlegi formájából kiindulva minden esélyünk megvan rá, bizakodó vagyok. A szezon elején nem úgy tűnt, én is elbizonytalanodtam, de most már lehetséges! Persze, csak akkor, ha mindenki oda teszi magát tavasszal.

– Mit jelent számodra, hogy a testvéred, Bleicher Nóra is a csapatban játszik?

– Nagy könnyebbség, hiszen mi tekintetekből is megértjük egymást, azonnal tudjuk, hogy a másik mire gondol. Ugyan ő ritkán lép pályára a kezdőcsapatban, de időkérésnél mindig oda jön buzdítani vagy olyan tanácsot adni, amit nyugodt szívvel megfogadhatok.

– Általában beválik, amit mond?

– Több mérkőzésen is előfordult, hogy a gyorsszünetben elmondta, ő mit és hogyan csinálna a pályán, és bejött. Olyankor jó érzés kinézni rá és megköszönni a pontot.

– Ezek szerint nincs a testvérekre jellemző rivalizálás köztetek…

– Sosem volt, nagyon jó testvérek vagyunk. Nem véletlenül szerettünk volna együtt játszani ebben a csapatban, egymás húzóerői vagyunk.

– Mivel telik az időd a röplabdázáson kívül?

– Többnyire tanulással. Fogorvos szeretnék lenni, úgyhogy a sikeres röplabdabajnokság mellett a másik nagyon fontos célom, hogy bekerüljek az egyetemre. 

Ezt olvastad már?