Erős hátország kell!

A több, korosztályos csapat vezetőedzőjeként is dolgozó Majoros Gusztávot kérdeztük a búcsúzó esztendőről.

– Kezdjük a juniorokkal, hiszen ők vannak legközelebb az első csapathoz!

– Megpróbálunk olyan erős hátországot kialakítani az NB I-es csapat mögött, amire támaszkodni lehet. Bár az eredményesség nálunk nem mindig elsődleges, de ebben a bajnokságban szépen menetelünk. Kilenc mérkőzés után százszázalékos mérleggel állunk a harmadik helyen úgy, hogy a listavezető NEKA tizenkettő, a második DVSC pedig tíz meccset játszott.

– Kik azok, akikre már a felnőtt együttes edzője is számíthat?

– Többen vannak ilyenek. Blaubacher Dóra – aki 73 találattal harmadik helyen áll a juniorok góllövőlistáján – már tagja Golovin Vlagyimir keretének, ahogy a nálunk többször szereplő Hlogyik Petra, Putz Klaudia, Stranigg Zsófia, vagy Sztankovics Réka is, és ez még nem is a teljes névsor.

– Mi a helyzet az ifikkel?

– Ebben a korosztályban olyan játékosaink vannak, akik a kiemelt serdülő bajnokságban is versenyképesek, eredményesek. Velük próbáljuk felvenni a versenyt az idősebbek szemben. Az ifjúsági bajnokságban kilenc meccsből hatot megnyertünk, hármat elveszettünk, így a hetedik helyen állunk, de ennek semmi jelentősége, mert sokkal fontosabb, hogy megtanulják a játékrendszert és hasznos tagjai lehessenek előbb a junior, majd a felnőtt keretnek. Ebből sokat profitálhatunk a jövőben.

– Mennyire van presztízse a fiatalok bajnokságának, hiszen most például a tabellán a juniorok és az ifjúságiak is jobban állnak, mint a felnőttek?

– Komoly jelentősége van ezeknek a bajnokságoknak, hiszen üzenetértékű, ha a klub támaszkodhat a saját utánpótlás-nevelésére.

– Neked – a korosztályos sajátosságok miatt – talán nehezebb dolgod van, mint a felnőtt együttes szakvezetőjének, hiszen ő profikkal dolgozik, te pedig serdülő lányokkal, akiknél sok minden elvonhatja a figyelmet a sportról.

– Fontos, hogy a szülőkkel jó kapcsolatot ápoljak, hiszen ez a viszony több irányból is befolyásolhatja a gyereket, mert a tanulás legalább olyan fontos, mint a sport, és ennek az egyensúlyát közösen kell megtalálnunk az apukákkal, anyukákkal. Ha ez rendben van, akkor már nyert ügyünk van.

– Az edzők általában arra törekszenek, hogy a legmagasabb osztályban dolgozhassanak, te hogy vagy ezzel?

– Nagyon fontos a hátország. Most a dolgom az, hogy a háttérből a lehető legtöbbet tegyem annak érdekében, hogy a felnőttek jól szerepeljenek, hosszan és minél eredményesebben tegyék a dolgukat az NB I-ben. Mindenben támogatom Vovát, mert kiváló szakember, rajtunk tartja a szemét – ami egyébként nem minden vezetőedzőről mondható el –, és látom, hogy van értelme a munkámnak. Ez motivál, és segít átlendíteni az esetleges nehézségeken. Jól érzem magam a bőrömben.

Ezt olvastad már?