Eredményeivel hálálja meg a bizalmat

A hétvégi, gyöngyösi NB II-es csapatbajnokság első fordulója után beszélgettünk Marosi Leventével, az MTK Budapest - Brüll Alfréd akadémista sakkozójával.

– Hogy ment a játék a versenyen?

– A Mátra SE ellen játszottunk, jó eredményt értünk el, 11-1-re nyertünk és veretlenül hoztuk le a mérkőzést.

– Tizenöt éves létedre sakkozol, nem is akárhogyan. Ezt mutatja többek közt az is, hogy bekerültél az MTK Budapest legtehetségesebb fiatal sportolóit gondozó Brüll Alfréd Akadémiára. Más srácok ennyi idősen fociznak, kosaraznak. Hogyan és mikor kezdődött a sakk iránti szenvedélyed?

– Hétéves koromban kezdtem sakkozni, a nagypapám készlete ihletett meg, amivel mindig katonásat játszottam, de anyukám beavatott, hogy az nem arra való. Ennek hatására szüleim beírattak sakktáborba, ahol meglepő módon megvertem mindenkit, aztán a következőn is ugyanez történt. Így kezdődött…

– Mik voltak eddigi pályafutásod állomásai?

– Kecskeméti vagyok, itt kezdtem sakkozni, két évet játszottam Bács-Kiskun megyében, ezután Tatára kerültem, ahol három évet töltöttem, és amikor az MTK-ban tavaly újjáalakult a szakosztály, akkor kerültem a budapesti klubba. Nem sokkal ezután – a jó eredményeim miatt – bejutottam az MTK Budapest által életre hívott Brüll Alfréd Akadémiára. Ez komoly felelősség a sportolóknak, de nagy könnyebbség is, mivel komoly szakmai és anyagi támogatást kapunk.

– Más, akár fizikai sportokkal foglalkozol?

– Elég sűrű a programom mostanában, nem vagyok magántanuló, amit azért néha nem könnyű összeegyeztetni a sakkal, de focizásra azért mindig szakítok időt, sőt régebben lejártam konditerembe és néha futni is. A mozgást nagyon fontosnak tartom a sakk mellett, a kettő kiegészíti egymást.

– Mi teszi számodra vonzóvá a sakkot?

– Ez táblajáték, nem olyan látványos, mint a foci, de szeretem benne, hogy agyjáték is. Nagyon érdekes, mert gondolkodtató, sok benne a lehetőség, egyszerre sok mindenre kell figyelni, ez nagyon tetszik, és fontos az is, hogy a másik fejével is tudjunk gondolkodni, a másik szemszögéből is lássuk a dolgokat.

– Mennyi időt töltesz sakkal?

– Kecskeméten, a Piarista általános iskola nyolcadik osztályában tanulok. Délután három óra körül végzek, hazamegyek, tanulok, vagy a neten sakkozok egy-két órát. Heti kétszer járok edzésre, a helyi edzőmmel gyakorolok. Ha marad rá még időm, esténként is gyakorolok. A szombatot általában pihenéssel töltöm, este szoktam Budapestre jönni, ahol már készülök a vasárnapi versenyre.

– Hogyan készülsz fel a versenyekre?

– Fejben szoktam. Átgondolom a dolgokat, de leginkább pihenéssel szeretek készülni, nem szerencsés túlerőltetni, lefárasztani magam verseny előtt. Nincs igazából kabalám, talán a kedvenc tollam, amit néha elviszek magammal, de nem vagyok babonás.

– Melyik versenyed volt a legemlékezetesebb?

– Talán a legjobb versenyem 2012-ben volt, amikor veretlenül lettem korosztályos bajnok, kilencből nyolc ponttal. De az éves zalakarosi nagy nemzetközi versenyekről is jók az emlékeim. Nem is szívesen emelnék ki több versenyt, tényleg sok jó volt már.

– Hogyan viszonyulnak kortársaid ahhoz, hogy sakkozol?

– Nyilván először nekik is furcsa volt, mivel nem látványsportág, de később már elfogadták, sőt néha érdeklődnek is az eredményeimmel kapcsolatban, de nem nagyon szoktunk a sakkról beszélgetni.

– Mivel szeretnél foglalkozni, ha felnősz? Szeretnél civil munkát is, vagy csak híres sakkozóként képzeled el az életed?

– Nem tudom, nem igazából gondolkodtam ezen, de talán a legjobb lenne, ha a kettőt egyszerre lehetne csinálni, mert szeretnék civil munkát is és szeretnék a sakkal is komolyan foglalkozni. Jó lenne, ha a kettőt össze lehetne egyeztetni!

– Mik a céljaid a közeli, vagy akár a távoli jövőben akár a sakkozással kapcsolatosan, akár azon kívül?

– Amikor kicsi voltam, álmodtam róla, hogy egyszer világbajnok leszek, de nagyon örülnék akkor is, ha a „top” sakkozók mezőnyébe, a világ első tíz játékosa közé bekerülnék. Ez eddig három magyarnak sikerült, örülnék, ha én lehetnék a következő.

– Milyen feladatok várnak rád a közeljövőben?

– A következő nemzetközi versenyem a hónap végén, Budapesten a „Duna Open”. Ezt követően október közepén, Székesfehérváron ülök majd újra asztalhoz. Október végén pedig Athénban, a 16 éven aluliak korcsoportos világbajnokságán játszom. Remélem, hogy sikeresen szerepelek ezeken a versenyeken, mindent megteszek azért, hogy így legyen.

Levente beszélt még szüleiről, azt is elmondta, hogy három leánytestvére van, a versenyekre egyedül jár, de mindegyik után hívja édesapját, és beszámol neki az eredményeiről. Fontosnak tartotta megemlíteni a vele foglalkozó szakembereket, kecskeméti edzőjét, Grószpéter Attilát, valamint Kállai Gábort és Szabolcsi Jánost is. Vele kapcsolatban kiemelte, hogy ő volt az, aki eljuttatta az MTK-ba, nagyon sokat segített neki a tervezésben, tanácsokkal látta el, elindította a pályafutását, neki köszönheti a legtöbbet.

Ezt olvastad már?