Cselgáncs: „Legnagyobb célom, hogy indulhassak a 2028-as olimpián" – Gőz Roland (LAPSZEMLE)

Az MTK Budapest cselgáncsozójának, Gőz Rolandnak remekül indult a tavalyi év, halmozta a sikereket, jó formában dzsúdózott, azonban ezt követően nézet­eltérése akadt a szövetséggel, ami megtörte a lendületét. Nyáron így is tudott nyerni Kíná­ban az Uni­ver­sia­dén, decemberben pedig rangos díjra is jelölték. Roli a szoljon.hu-nak adott interjút.

– Ha egyetlen szóban kellene jellemezni a 2023-as évét, mi lenne az, és miért?

– Hullámzó. Az esztendő eleje nagyon jól sikerült: a portugál Grand Prix-n harmadik, a szófiai European Openen első, az antalyai Grand Slamen pedig ötödik lettem, utána indultam a világbajnokságon is, ott is jól ment a dzsúdó, de pillanatnyi kihagyás miatt kikaptam a georgiai Majsuradzétól, aki később aranyérmes lett. Ezt követően kisebb nézeteltérésem akadt a szövetséggel, amelynek következményeképpen nem vittek egyéni versenyekre csaknem három hónapig, ez megtörte a lendületemet. Majd nyáron megnyertem az Universiadét, amelyen ugyan nem voltam annyira jó formában, de biztos dzsúdót hoztam, illetve a mezőny sem volt a legerősebb, viszont kellett ez a siker. Ezután pedig nem találtam önmagam, a vitám a szövetséggel rányomta a bélyegét az év második felére, kicsit a motivációmat is elvesztettem.

– Az év elején a sikerek miatt felcsillant a remény, hogy nagyobb eredményeket is elérhet?

– Mondhatni. Kellően motivált voltam, hogy elkezdtem én is a pontgyűjtést, és kialakulhat verseny köztem és Krisztián (Tóth Krisztián, olimpiai bronzérmes, Roland klubtársa. A szerk.) között, tudjuk egymást húzni, örültem, hogy megálltam a helyem a felnőttek között is, de ahogyan említettem, a kihagyás megviselt lelkileg. Ha több mint két hónapig nem versenyez valaki, akkor utána nehéz fenntartani azt a motivációt, ami előtte volt, és nem egyszerű felvenni újra a ritmust.

– Az ön súlycsoportja, a kilencven kilogramm az egyik legerősebb a honi mezőnyben, hiszen a világranglista ötödik helyén álló Tóth Krisztián mellett ott van az U23-as Európa-bajnok és junior-világbajnok Sáfrány Péter is, akivel szintén tagjai a legjobb ötven dzsúdósnak a világon.

– Igen, ebben a súlycsoportban a legnagyobb a rivalizálás itthon, de világszinten is nagyon erős a mezőny. Elég csak megemlíteni a georgiaiakat, akiknél három dzsúdós is akad a legjobb tizenötben, ráadásul abból ketten az első két helyet foglalják el. Személy szerint én annyira nem gondolok bele ebbe, hiszen mi, magyarok nemcsak egymás ellen harcolunk, hanem próbáljuk húzni a másikat, és minél előrébb jutni.

– Ugyanakkor augusztusban például a száz kilósok közt is indult versenyen Zágrábban.

– Ez a szövetség ötlete volt, de edzőmmel, Pánczél Gáborral beszéltük, hogy inkább maradjak a kilencven kilóban, hiszen ahhoz, hogy nagyobb súlycsoportban induljak, nagyon sok izmot kellene felszednem. A száz kilósok között a legtöbb versenyző százhárom-száznégy kilogramm, én pedig kilencvennégy-kilencvenöt körül vagyok. A legnagyobb célom az indulás a 2028-as olimpián a jelenlegi súlycsoportomban, ezért sem szerettem volna felmenni eggyel nagyobb kategóriába, hiszen onnan visszafogyni iszonyat nagy szenvedés. A zágrábi versenyen az első meccsemet megnyertem, a másodikon viszont olyan ellenfél jött szembe, aki már régóta a száz kilogrammosok között szerepel, így nagyjából tíz kiló különbség volt köztünk, és nagyon nehéz megmozgatni ennyivel nehezebb embert. Összességében nem működött a súlycsoportváltás.

– Ahogy említette, nyáron megnyerte Kínában az Universiadét. Hogyan emlékszik vissza arra az eseményre?

– Fantasztikus volt, többeknek is említettem, hogyha tehetik, mindenképpen látogassanak el egyszer ilyenre. Kisebb olimpia ez, de elképesztően látványos volt a nyitó- és a záróünnepség is. Beszéltünk olyanokkal, akik ott voltak a pekingi olimpián, de azt mondták, hogy az Universiade sokkal jobb volt, mint az ötkarikás játékok. Az egész eseményt természetesen megkoronázta, hogy aranyérmet nyertem, de attól függetlenül is nagyszerű élmény, amire örökké emlékszem majd. Nagyon jó hangulata volt az egész eseménynek, rengeteg sportág versenyzője vett részt rajta. Mi, magyarok is összetartottunk, jártunk egymás versenyeire, ahogy időnk engedte, illetve minden este összeültünk, beszélgettünk, hogy kivel mi történt aznap, jobban megismertük egymást.

– Decemberben jelölték az Év ipponja díjra. Hogyan fogadta a hírt?

– Éppen Japánban voltunk edzőtáborban, amikor e-mailben értesített a szövetség, hogy jelöltek. Örültem neki nagyon, de ugyanakkor meg is lepett. Megtisztelő, hogy olyan dzsúdósok mellett vagyok a legjobbak között, akik mind világbajnoki vagy olimpiai érmesek, bajnokok. Az én dobásomat egyébként joko gakénak hívják, ami lábakasztós dobást jelent magyarul. Nagyon ritkán használják, mert nehéz kivitelezni, de örülök, hogy nekem sikerült, és remélem, hogy megnyerhetem a címet.

– Mik a tervek a közeljövőre?

– Jelenleg pihenek, majd az új évben kezdek el ismét edzeni gőzerővel, hiszen január végén már verseny lesz Portugáliában, február ötödikén pedig Párizsban Grand Slam, amelyen mindenképpen szeretnék versenyezni, hiszen akkor adják át a díjakat az előző év legjobbjainak. Egyelőre csak erre a két viadalra gondolok, ezeken igyekszem helyezést elérni. Az olimpia előtti félévben vagyunk, ami olyan, mint egy daráló. Rengeteg verseny jön, mindenki indul mindenhol, hiszen kellenek a pontok a kvalifikációhoz. Aki már esetleg kijutott az ötkarikás játékokra, az sem lazsálhat, hiszen az olimpiai ranglista első nyolc helyezettje kiemelt lesz, így kedvezőbb helyzetből versenyezhet.

(Forrás: szoljon.hu; a képek forrása: IJF és EJU)

Ezt olvastad már?