Átmentené a nyerő formát az országos bajnokságra

Klubunk világbajnok kardvívója, Szatmári András értékelte a hétvégi Magyar Kupa-fordulót, melyen egyéniben és csapatban is aranyérmet szerzett.

Aligha alakulhatott volna jobban Andris szemszögéből a kard Magyar Kupa 2. fordulója, hiszen két aranyérmet is bezsebelt a válogatónak is számító versenyen. Az első fordulóban egyéniben a harmadik helyen zárt a 27 éves sportoló, ezen mindenképp szeretett volna javítani, és ez sikerült is.

– Ahogy a verseny előtt is beszéltük, sokat számított, hogy már többet tudtam vívni az első forduló óta, és jobb volt a koncentrációm is. A szombati nap elején arra összpontosítottam, hogy minden asszómat megnyerjem a csoportban, utána pedig láttam az egyenes kieséses táblát és mindig a következő meccsre figyeltem. Nem akartam túlizgulni a dolgot, próbáltam a következő feladatra koncentrálni, mentálisan a topon lenni. Nem voltak kilengések, nem voltak hosszabb hullámvölgyek, hanem minden asszómat sikerült irányítanom. Nagyon jó érzés volt újra a dobogó tetején állni a válogatón, hiszen másfél éve nem sikerült ezt elérnem.

Egyesületünk kiválósága arról is beszélt, melyik forduló jelentette a legnagyobb kihívást számára.

– A döntő volt a legnehezebb, mert ott picit fáradtabb voltam, fizikálisan és mentálisan is össze kellett szednem magam. Tudtam, hogy a válogatottbeli csapattársammal, Gémesi Csanáddal fogok vívni, aki Szilágyi Áront ejtette ki az elődöntőben, tehát jó formában volt. Szerencsére az elején el tudtam lépni, és nem engedtem ki a kezemből az összecsapást.

Andrist némileg meglepte, hogy Csanád kiejtette Áront a négy között, így változtatnia kellett a stratégiáján a döntő előtt.

– Már amikor láttam a táblát, arra számítottam, hogy Szilágyi Áronnal fogok mérkőzni az aranyért. Ez nem így lett, de még az elődöntőben is azt gondoltam, hogy Áron lesz az ellenfelem. Picit meglepődtem, helyre kellett tennem magamban, hogy Csanád lesz a döntőben, és ezért más taktikával kellett léptem pástra.

A vasárnapi csapatgyőzelem hab volt a tortán, aminek a megfelelő mentális felkészülés volt a kulcsa.

– Tudtuk, hogy az egyik nagy riválisunk, a Vasas nem indul, így gondoltunk, hogy bőven van esélyünk nyerni. A nap elejétől fogva már az volt a fejünkben, hogy mi vagyunk a legjobb csapat, és senki nem állhat a győzelmünk útjába. Elhittük magunkról, hogy tudunk nyerni, ami nagyon fontos volt, hisz a vívástudásunk megvan ahhoz, hogy jól szerepeljünk. Szinte az összes asszót hoztuk, nagyon jól ment mindenkinek a vívás, ami nagy lökést adhat nekünk az országos bajnokságra, ahol szeretnénk megismételni ezt a teljesítményt.

Ezt olvastad már?