Atlétika: „Megható, hogy ennyien szorítottak értem”

Klubunk újdonsült Európa-bajnoki bronzérmes többpróbázójával, Krizsán Xéniával beszélgettünk múlt heti sikeréről.

Xéni 4644 pontos egyéni csúccsal harmadik lett ötpróbában a lengyelországi Torunban rendezett fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon. Ugyan kisebb sérüléssel is bajlódott, egész nap remekül teljesített és nem adta ki a kezéből a bronzérmet.

– Mit jelent számodra, hogy megszerezted életed első érmét felnőtt világversenyen?

– Nagyon örülök neki, mindig erről álmodtam, és a felnőtt mezőnyben ez eddig a legnagyobb sikerem. Persze ezzel nincs vége a munkának, a motivációm nem csökkent, ugyanis még számos nagy verseny vár rám.

– Milyen volt az üres csarnokban ünnepelni?

– Furcsa. Végig más volt a hangulat, hiszen nagyon csendes volt a viadal, és az ünneplés is rövidre sikerült. Nagyon jól esett viszont, hogy rengetegen gratuláltak nekem az Európa-bajnokság után. Nemcsak én, hanem a szüleim és a párom is számos üzenetet kapott, ami rendkívül megható volt. Örülök, neki, hogy ennyien figyeltek rám, régóta követik a pályafutásomat, és szurkoltak nekem, hogy összejöjjön.

– Mekkora lökést adott, hogy egyéni csúccsal kezdted a versenyt 60 méter gáton?

– Ez mindig nagyon fontos, hiszen megadja az alaphangot. Jól kezdtem az idényt gáton, ezért bíztam benne, hogy meglehet az egyéni csúcs. Régóta nem javítottam egyéni rekordot 60 gáton, ez a szám sikerült most a legjobban.

– Mennyire hátráltatott a lábsérülésed?

– Leginkább a magasugrásnál okozott problémát, ezért edzéseken nem is ugrottunk az Európa-bajnokság napjáig. Nem tudtam, mire számítsak, a bemelegítés második ugrásánál visszajött a fájdalom. Megijedtem, kinéztem az edzőmre, Szabó Dezsőre, és már az is megfordult a fejemben, hogy nem fogom tudni folytatni. Vettem be fájdalomcsillapított, majd Dezső megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, addig ugrok, ameddig szeretnék. Az első kísérletnél éreztem, hogy a fájdalom ellenére meg tudom csinálni, így próbáltam gyűjtögetni a pontokat, amíg lehet. A 180 centiméternél éreztem, hogy már nem bírja a lábam, de legalább nem kellett abbahagyni a versenyt.

– Mikor tudatosult benned, hogy meglehet a bronzérem?

– A súlylökésem is jól sikerült, hiszen sorozatról sorozatra javítottam, stabilan 14 fölött löktem, de tudtam, hogy a távolugráson fog múlni minden. Ugyan az utolsó – legnagyobb – ugrásomnál beléptem, láttam, még mindig én vagyok a harmadik helyen, ami picit megnyugtatott.

– Ezután mi volt a taktika 800 méteren?

– Nem nagyon fordult még elő, hogy nem csak magamra kellett figyelnem 800-on, de így, hogy a harmadik helyen álltam, arra összpontosítottam, hogy Ivona Dadic ne verjen meg. A köröket is alig tudtam számolni, de amikor láttam, hogy csak 200 méter van hátra, megiramodtam, hiszen tudtam, nem fogja bírni az osztrák lány. Bennem még volt tartalék, így sikerült belehúznom és megnyernem a futamot.

– Kezd igazi fegyverténnyé válni a 800-as számodra.

– Igen. Ez a szám a többpróbában már mindenkinek nagyon fájdalmas, de elég jó időket sikerül futnom mostanában, így tudom, hogy ezzel a számmal is tudok javítani a helyezésemen, ha úgy alakul.

– Mekkora önbizalmat adhat ez a siker a jövőre nézve?

– Jelentősen segíthet, hiszen remek tapasztalatokkal gazdagodtam. Óriási motivációt jelent, hogy már engem is a nagy nevek mellett emlegetnek. Például a 2023-as, hazai világbajnokság kapcsán Baji Balázzsal együtt hozták fel a nevem, ami megtisztelő.

– Hogy alakulnak a következő hetek?

– Hamarosan megyek MR-vizsgálatra, hogy megnézzük, mi a pontos probléma a lábammal, majd egy hét pihenő következik. Utána elkezdjük a felkészülést, lehetőleg edzőtáborral, de nem tudjuk, utazhatunk-e külföldre. Nagyon fontos lesz a következő 5-8 hét a nyár szempontjából. Természetesen a tokiói olimpiára készülünk, ott szeretném a csúcsformát elérni.

– Hova kerül az Európa-bajnoki érem?

– Valameddig kint lesz szem előtt, hogy mindenkinek meg tudjam mutatni. Előbb-utóbb szeretnénk nagyobb házba költözni a férjemmel, ahol remélhetőleg méltó helye lesz a serlegeimnek és érmeimnek.

Ezt olvastad már?