Atlétika
Jankovics Dániel
Női röplabdacsapatunk ifjú liberójával, Szalai Annával értékeltük a szezont.
– Ez volt az első szezon, hogy rendszeres lehetőséget kaptál az első csapatban. Ráadásul egyből a mélyvízbe dobtak, hiszen az Extraligában kellett bizonyítanod. Hogy bírtad?
– Elég nagy nyomás volt rajtam, de igyekeztem minél jobban helytállni. Ez néha sikerült is, de főleg az alapszakasz vége felé sokszor csalódott voltam, mert kezdtem fejben elfáradni.
– Mi okozta ezt a mentális fáradtságot?
– Rögtön az Extraligában kellett szinte kezdőként helytállnom, és megmondom őszintén, kicsit meglepetésként ért a lehetőség, nem is tudtam igazán felkészülni rá. Talán a fokozatosság hiányzott.
– Leszámítva ezt a pszichés terhet, mi volt a legnagyobb kihívás az Extraligában?
– Sokkal erősebb csapatokkal játszottunk, mint korábban, ráadásul egészen más környezetben, hatalmas csarnokokban. Az ellenfelek szinte mind profi légiósok voltak, ráadásul rendkívül erősek fizikálisan. Nem volt egyszerű.
– Hogy érzed, milyen téren van a legtöbb tere a fejlődésnek?
– Egyrészt fejben sokkal koncentráltabbnak kell lennem a jövőben, másrészt szeretnék kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtani, ezen a szinten már nem férnek bele a kisebb hullámvölgyek sem.
– Szakmai és szurkolói körökben nagyon elismerően beszéltek az idei teljesítményedről. Mmennyire vagy elégedett?
– Ahhoz képest, hogy milyen váratlanul jött a bemutatkozás, egész jól sikerült a szezon. De kicsit csalódott is vagyok, mert több lehetett volna ebben – a rájátszásban.
– Melyik volt a legjobb meccsed?
– A Vasas elleni Magyar Kupa-párharc első mérkőzése, Budaörsön. Ott éreztem magam kellően stabilnak, jól ment a nyitásfogadás.