Karate
Hárspataki Gábor
A röplabda a legigazságosabb labdajáték a világon (3. rész)
Amikor még Kaposváron volt alkalmazásban, akkor is figyelte az MTK Budapest eredményeit, követte a változásokat, majd amikor a rossz rajt után idekerült, megtáltosodott a csapat. Oláh Jánossal, az MTK Budapest női röplabdacsapatának másodedzőjével hosszabban beszélgettünk, így az interjút több részben adjuk közre.
A beszélgetés 1. része.
A beszélgetés 2. része.
– Hogy alakul a versenyfutás a volt és jelenlegi csapatod között a továbbiakban?
– Hasonló a sorsolásunk. Nekünk van könnyebb meccsünk Budaörsön, amire azt mondom, hogy nagyon észnél kell lennünk, mert kicsi teremben játszunk, és a hazaiak nyugodtan próbálhatnak vabankot, ami mindig veszélyes. A Kaposvárhoz jön a Palota. Hegedűs Anna megsérült, aki messze a legjobb ütőjük. A Kaposvárnak ujjgyakorlat lesz, nem lenézve a Palotát. Utána van még két érdekesebb mérkőzés. Ők mennek Jászberénybe, ahol nekik kellene extra pontot szerezni, otthon kikaptak 3:1-re. Hozzánk pedig jön – az utolsó meccsen – a Nyíregyháza, akit meg tudtunk verni 3:2-re. Amondó vagyok, hogy azt felejtsük el! Tisztelnünk kell a Nyíregyházát, fognak erősíteni. Elküldték a kubai légióst, most hoznak másik külföldit. Annyi előnyünk van, hogy az utolsó mérkőzésen már tisztában leszünk mindennel a tabellán.
– Ez a matematika, de van-e emberi oldala?
– Hogyne. Nagy feladatunk elérni, hogy ne nyomassza a játékosokat a teher, hogy állandóan csak azt mondjuk nekik, hogy nyerni kell, nyerni, kell, nyerni kell. Tudják ők maguktól is, sportolók, nem ma kezdték, de arra kell vigyázni, hogy ne vigyük túlzásba. Edzésen is gyakorlatról gyakorlatra, pontról pontra, koncentrálva kell lépni előre. Meccsen is ezt kell csinálni. Amikor már összeraktunk mindent, akkor a végén az eredményjelző úgyis megmutatja, hogy elég volt-e teljesítményünk, hogy tudtunk meccset nyerni, vagy esetleg csak pontot szerezni, akár 3:2-es verséggel, vagy ilyen arányú győzelemmel.
– Létezik szerencse, vagy csak a tudás számít?
– A röplabdáról tudni kell, hogy talán a legigazságosabb labdajáték a világon. Itt viszonylag nagyobb, vagy közepes különbségnél is 99%-ban a jobbik csapat győz. Ha megnézünk egy sima 3:0-ás mérkőzést, abban nagyjából kétszáz labdamenet van, ami annyi döntéshelyzetet igényel, szerencsét, balszerencsét oda-vissza, játékvezetői ítéleteket, napi formát és hadd ne soroljam. Ezek hihetetlen befolyásoló tényezők, de pont ez mutatja, hogy azért a jobb csapat, ilyen nagy mennyiségű labdamenetből, le tudja hozni. Ez nem futball, hogy találok egy gólt, aztán szét tudom rugdosni a meccset, vagy beállok bekkelni és minden nekem pattan.
– Meddig lehet eljutni ebben a bajnokságban?
– Nagyon bízom abban, hogy be tudunk jutni a nyolcba. Nekünk egyszerű a képlet, fel kell készülnünk és labdamenetről, labdamenetre kell lépegetnünk. Nagyon hiszek benne, hogy ez végül sikerülni fog, de rendkívül nehéz lesz.
– Meddig szól a szerződésed?
– Azt hiszem május 31-ig.
– Mi lesz utána?
– Ne engem kérdezz, én a másodedző vagyok!
(Vége)
