A kulcsfigura

Tímár Edittel, azt MTK Budapest mindenesével beszélgettünk a pénteki sorsdöntő, Jászberényi RK elleni mérkőzés kapcsán.

Tímár Edit, játékosként mindent elért, amit csak lehet: sokszoros válogatott és magyar bajnok, nyert Magyar Kupát, illetve Interligát, 1997-ben pedig az Év röplabdázójának választották. Most pedig az MTK Budapest röplabdaszakosztályának kulcsfigurája. Edit, a serdülők edzője, technikai vezető, az NB I-es csapat játékosa, és végül, de nem utolsósorban, édesanya.

– Hogyan emlékszel vissza a Jászberényben töltött két szezonodra?

–  Szerettem ott játszani. Nagyon régi történet, egészen más világ volt. Karádiné Sass Éva volt az elnök, akivel nagyon jól kijöttem, csakúgy, mint az edzőinkkel, Litkei Gáborral, majd a második szezonban Botos Ferenccel, aki azóta sajnos már nincs köztünk. Az egy, még a mostani MTK-nál is fiatalabb csapat volt, együtt játszottam többek közt Rédei Liánával, aki most az MTK Budapestnél a kezdő, mini, és szupermini korosztály edzője. Mára már senki nem maradt abból a csapatból, bár lehet, hogy Németh Zsuzsi még visszatér majd a szülési szabadsága után. 

– Mit vártok a pénteki meccstől?

– Nagyon erős, magabiztos csapat a Jászberény, jók a légiósaik, ráadásul most még igazoltak pár fiatalt is. Mindenképpen jó mérkőzésre számítok, és mint mindig, most is nyerni szeretnénk, de fontos lenne legalább pontot szerezni.

– Hollósy László már többször elmondta, hogy a gárda most már minden idegszálával a rájátszásra fókuszál, csak az lebeg a szemeitek előtt. Azonban nem mindegy, hogy hanyadik helyről jut be oda a csapat, így különösen fontosak a közvetlen riválisok ellen játszott meccsek, mint például ez is.

– Igen, ezért is szeretnénk nagyon nyerni, és esetleg visszaszerezni a negyedik helyet, de nehéz meccsre számítok, pláne, hogy idegenben játszunk. Nagyobb koncentrációra lesz szükség, de ha a saját játékunkat tudjuk játszani az elejétől, akkor a győzelem is meglehet.

– Szerinted hol van a helye ennek a csapatnak a tabellán?

– A negyedik-ötödik hely reálisnak tűnik, jól küzdöttek a lányok, és meg is tartható ez a pozíció. Persze, ehhez jó lenne megverni a Jászberényt és a Nyíregyházát. De mostanában még minden csapat igyekszik igazolni, erősíteni a keretet, így még változhatnak az erőviszonyok. 

– Honnan jött az ötlet, hogy az UTE ellen beálltál a lányok közé?

– Ez eredetileg Virág és Laci (Nyári Virág, szakosztályvezető, és Hollósy László, vezetőedző – a szerk.) ötlete volt. Úgy gondolták, hogy a rutinommal és a labdabiztosságommal esetleg tudok segíteni a csapatnak.

– Te vagy a serdülők edzője, a csapat technikai vezetője, szükség esetén még játékosként is számítanak rád, és végül, de nem utolsósorban, édesanya is vagy. Hogy birkózol meg ennyi mindennel egyszerre?

– Nem egyszerű. Amikor ismét felmerült, hogy szükség lenne rám játékosként, kértem kis időt, hogy ezt megbeszélhessem otthon. A férjem szerencsére mindenben támogat, tudja, hogy imádok röplabdázni, és azt mondta, hogy ha én bevállalom, akkor segít, amiben csak tud. 

Ezt olvastad már?