A céltudatosság diadala

Váray Míra sikert sikerre halmoz. Tizenkilencszeres országos bajnok, tizennégyszeres Magyar Kupa győztes, tizenhatszoros Budapest bajnok, és már a nemzetközi mezőnyben is letette névjegyét.

Az MTK Budapest juniorkorú ritmikus gimnasztikázójával, a Brüll Alfréd Akadémia tagjával beszélgettünk.

– Tizennégy éves vagy, eredményeid önmagukért beszélnek, az MTK Budapest legtehetségesebb fiatal sportolóit gondozó Brüll Alfréd Akadémia tagja vagy. Hogyan kezdődött a pályafutásod?

– Öt és félévesen kezdtem az rg-t, egy versenyt láttam először, kicsi voltam még, megtetszettek a csillogó ruhák, a mozgás. Előtte balettoztam, abban kevesebb a mozgás, nagyobb mozgásigényem volt, így a ritmikus gimnasztika mellett döntöttünk. A Gradex-csata rg-ben kezdtem. Tanfolyam keretében, iskolai tornateremben folyt a munka. Pár éve vett át minket az MTK Budapest, tavaly kaptunk saját csarnokot. Ez hatalmas előnyt jelent, hiszen hatékonyabban dolgozhatunk, nem kell alkalmazkodnunk adott esetben más-más bérlőhöz, sportághoz.

– Mik voltak eddigi pályafutásod kiemelkedő állomásai?

– 2014-ben egyéni Európa-bajnokságon szerepeltem, Bakuban. Karikával és szalaggal indultam. Karikával rontottam, de a szalaggyakorlatom jól sikerült, tizenkettedik helyen zártam, amire büszke vagyok. Idén az együttes kéziszer csapattal a kontinensviadalon tízedik helyen végeztünk, Japánban pedig a klubok közötti világbajnokság selejtezőjében hatodik lettem. Fináléra sajnos nem kerülhetett sor, ahhoz az első háromba kellett volna kerülnöm.

– Iskolába jársz, minden nap edzés, és ott vannak a versenyek is. Milyen az időbeosztásod?

– Reggel nyolc órára járok a Lauderbe. Mi, Brüllös rg-s lányok mind a hárman ide járunk, csupa jót mondhatok az iskoláról. Segítőkészek, toleránsak a tanárok a hiányzásokkal kapcsolatban. Délutánonként edzünk, heti hatszor, alkalmanként öt-öt órát. Vannak napok, amikor két edzésünk is van, közte egy-két óra szünettel.

– Hogyan viszonyulnak kortársaid ahhoz, hogy ilyen magas szinten sportolsz?

– Sokan gratulálnak az eredményeimhez. A tanáraim is érdeklődnek a versenyeimmel kapcsolatban. Sajnos még mindig vannak olyanok, akik nem ismerik ezt a sportágat, keverik szertornával. Fontosnak érzem, hogy minél többen megismerhessék. Nagyszerű kikapcsolódás lehetne sokaknak egy-egy verseny megtekintése. A zenére történő harmonikus mozgás mindenkinek tetszik. Mindig nagyon jó a hangulat.

– Hogy érzed, miben vagy jobb, mint ellenfeleid és miben kell még fejlődnöd?

– A leggyengébb szerem a kötél, szertechnikailag ebben erősödnöm kell. Ez most visszatérő szer, pár évig szalaggal versenyeztem, a versenyszabályoknak megfelelően ezt leváltotta a kötél. Legjobban karikával szeretek dolgozni, úgy érzem, ebben vagyok a legerősebb, de minden szernél mindig van mit fejleszteni.

 – Mi a legfontosabb versenyed a közeljövőben?

– A jövő évi junior egyéni Európa-bajnokság. Ezt, az izraeli Holonban rendezik, szeretnék ott lenni. Az indulási jogot felmérő versenyeken kell megszerezni. Jelenleg a kéziszer csapatversenyekre készülünk, de egyre nagyobb hangsúly kerül a felmérő versenyekre. Edzőimmel, Deutsch-Lazsányi Erikával, Gelle Noémivel és Lauber Zsófiával pontosítjuk a koreográfiákat, elemeket cserélünk, ha kell, megerősítjük a gyakorlatokat.

– Jut időd a pihenésre az iskola, az edzések és a versenyek mellett? 

– Igyekszem sokat pihenni. Imádok utazni, a versenyeknek hála sok helyre eljutottam már. Több nagyvárosban voltam. Nagy kedvencem Tokió, remélem újra láthatom.

– Milyen előnyökkel jár a Brüll Alfréd akadémiai tagság?

–  Nagyon sok támogatást kapunk, stabilitást ad számunkra, odafigyelést, törődést jelent minden téren. Az éves egészségügyi vizsgálaton át az iskolai hátteret is biztosítani tudja. Nagy lehetőség ez számomra, büszke vagyok rá, hogy akadémista lehetek.

 – A felnőtt karriered szempontjából lehet következtetéseket levonni az eredményeidből?

– Fontos már gyermekkorosztályban jól teljesíteni, a bírók megismerik a versenyzők stílusát, és ha valaki tehetséges, azt hamar megjegyzik.  Fontos, hogy olyan edző foglalkozzon a tornászokkal, aki igazán elhivatott, szereti a munkáját. A felnőtt versenyeken nehéz előre kerülni, az első huszonöt tornász stabilan mindig ott van. Folyamatosan jönnek fel a fiatalok, nagy a korkülönbség is, van tizenhat éves és huszonnyolc is. Olyan ez, mintha újrakezdenénk az egészet. Meg kell mutatni akkor megint, hogy mit tudunk. A pontozás is változik. Arra a gyakorlatra, amire junior versenyen magas pontot adnak, már nem biztos, hogy felnőttben is azt kapod.

– Mivel szeretnél foglalkozni, ha felnősz?

– Már egész jól beszélem az angolt, de az orosz és a francia nyelvet is szeretném megtanulni. Az aktítv sportolás befejezése után a sportdiplomácia területén szívesen tevékenykednék, de érdekel a nemzetközi bírói munka is. Nem akarok eltávolodni a sporttól, de kreatív civil foglalkozást is szeretnék magamnak.

– Van példaképed?

– Az orosz tornász, Alekszandra Szoldatova a kedvencem. Gyönyörűen mozog a szőnyegen, és nagyon pozitív személyiségnek tűnik. Jó lenne elérni azt a szintet. Ez a célom.

Ezt olvastad már?