„Összességében elégedett vagyok”

Női kézilabdacsapatunk kapitányával, Dakos Noémivel beszélgettünk.

– Hogy bírod a bezártságot?

– Vannak jobb és rosszabb napok, a héten már kezdtem kilábalni a nehezebb időszakból. Nyilván teljesítjük a kiadott edzésterveket, igyekszünk szinten tartani magunkat, bár labda nélkül ez elég nehéz. Erre a hétre például keményebb kondiprogramot kaptunk, Vova is igyekszik úgy összeállítani a menetrendet, hogy minél változatosabb legyen.

– Nagyon jól szerepeltetek idén. Mi volt ennek a titka?

– Az egész csapat összeérett, és a döcögős kezdés után talán Vova is kicsit megnyugodott. Az idő előrehaladtával mindenki felfogta, mi a dolga, és megpróbálta legjobb tudása szerint elvégezni azt. Továbbra is vétettünk persze hibákat, de alapvetően mindannyian jól kezeltük a ránk nehezedő nyomást.

– Neked hogy sikerült a szezon?

– Az elején felvettem a kis „munkásruhámat”, tettem a dolgom, és csapatkapitányként próbáltam példát mutatni, bár ez a gólok számában nem mindig mutatkozott meg. Összességében elégedett vagyok az idei teljesítményemmel, de a csapat szereplése az elsődleges.

– Van bármi, amit így utólag másként csináltál volna?

– Volt pár kötelezőnek mondható meccs, amelyet nem tudtunk megnyerni, ezen a téren mindenképpen fejlődnünk kell jövőre. Igenis meg kell tanulnunk megbirkózni az esélyesség terhével, mert a következő szezonban is minden bizonnyal lesznek körbeverések, és így nem mindegy, ki tudja hozni a kötelezőket, és ki nem.

– Mire emlékszel vissza legszívesebben az idei szezonból?

– Említhetném a Fradi, a Debrecen, vagy épp az Érd elleni meccseket, mind nagyon emlékezetes volt, de a Kisvárda és a Dunaújváros elleni győzelmek voltak a legjobbak. Mindkét mérkőzésen csapatként küzdve, százszázalékos koncentrációval, Vova utasításait betartva nyertünk, ráadásul idegenben.

– Az utóbbi pár szezonban jelentősen nagyobb szerep hárul rád, hogy tudsz ezzel megbirkózni?

– Néha viccelődünk is ezzel egymás között, hiszen volt szezon, hogy én kaptam a legtöbb játékpercet az egész ligában. Ez egyrészt nyilván jó dolog, mivel mindenki szeretne minél több időt a pályán tölteni, másrészt vannak helyzetek, amikor jó lenne leülni a padra, fújni egyet, összeszedni a gondolataimat. Elfogadtam a helyzetet, és igyekszem a maximumot kihozni magamból.

– Egy korábbi beszélgetésünk során nagyon elismerően nyilatkoztál csapatunk ifjú beállójáról, Ferenczy Petráról. Ő segíthet levenni némi terhet a válladról?

– Abszolút! Tavaly nyáron került fel hozzánk az ifiktől, és ugyan kellett némi idő, hogy hozzászokjon a magasabb tempóhoz, de rengeteget fejlődött a szezon közben. Lelkes, teszi a dolgát, én is igyekszem segíteni neki jótanácsokkal, és ez idővel a meccseken is vissza fog köszönni. Látok benne potenciált, remélem ott folytatja, ahol márciusban abbahagytuk.

Ezt olvastad már?