Kézilabda
Fekete Bozsana
140 éve az MTK-alapító révén jött létre a magyar úszósport. (Szekrényessy Kálmán 1880-as Balaton-átúszása.) VI. rész
MTK legendárium | 45. rész. Szekrényessy Attila sorozata.
A hét időjárása egészen szombatig gyönyörű nyárias arcát mutatta, ekkor azonban ijesztően erős szél támadt a Bakony felől. Ez ugyan nem volt hideg, és így a tó vizét sem hűtötte le számottevő mértékben, de a tarajos hullámok, melyek a nyomában keletkeztek, éppen nem bíztattak jó reményekkel. Addigra az úszó sógora, gróf Eszterházy főerdésze, Bizell Gyula (1842-1924) is megérkezett a devecseri uradalomból, „mint valódi sportsman csupán a távúszás kedvéért.”
Szombaton, 28-án, késő este együtt sétáltak le a partra, a széljárásból latolgatni a másnapi versenynap esélyeit. Ezt követően Szekrényessy Kálmán nem kevés izgalommal tért vissza szobájába, egyet biztosan tudott, visszalépésre többé már nincs lehetősége.
A közvetlen előkészületeket s magát az átúszást érdemes saját feljegyzésében közreadni:
„Későn feküdtem ugyan le, ámde azért korán keltem, hogy néhány, még a távúszás megkezdése előtt postára küldendő levelet megírhassak. Midőn még napfelkölte előtt leszállottam egyszerű fekhelyemről, hogy keletnek fekvő, ép a tóra néző ablakomat kinyissam; azon szer fölött leverő tapasztalatot tehettem, hogy az egész éjen át dühöngő vihar bizony még mindig nem csillapodott le egészen, mivel hatalmas keleti szél korbácsolta öles magasságú, hamuszínsárgás hullámokká a magyar tengernek különben zöldes színű csöndes víztükrét. Elvégezvén az írást, reggelizni mentem. Nyolcz órakor fogtam hozzá – hideg hús, két lágytojás, két zsemlye és két fidzsa theából álló – egyszerű reggelim elfogyasztásához, s oly lassan ettem, hogy ép ötven percz alatt készültem el vele. Idő közben Bisell Gyula egy kis ladikot vitetett a „Kisfaludy” fedélzetére. Tíz perczel kilenc előtt indultam többek kíséretében a hajóhoz; lepedőmet, egy palaczk aszu bort és egy kis üveg közönséges táblaolajat vivén magammal az útra.
Egész Füred a parton volt; a szép alsó sétányon lehettek már akkor is valami ezeren. Az erős keleti szél öles hullámokat korbácsolt a „magyar tengeren”, melyek azután tajtékzó dühvel csapdosták a kövekből rakott partot. Az ösmerősök szíves szerencse kívánatai között szállottak kísérőim s én a „Kisfaludy”-ra; kalapokkal és lobogtatott kendőkkel integettek felénk a távol állók, s a hatalmas gőzös büszkén vág neki a fehér tajtékot hordó magas hullámoknak.
Soká soká látjuk még a felénk lobogtatott fehér kendőket; míg lassankint a sétányon levők annak szép fasoraival együtt kis ponttá olvadnak össze: már közepén vagyunk a „magyar tengernek.”
Egy pillanatra megszakítjuk Szekrényessy elbeszélését és megjegyezzünk, miszerint az egyik hírlapi forrás úgy tudja, hogy a füredi rajt kényszerűségből lett Siófokra módosítva, miután az úszó érzékelte a szembe ható erős hullámzást:
„Szekrényessy reggel 9-kor kezdett úszni Balatonfüredről, de a hullámcsapás olyan erővel jött vele szembe, hogy az úszást abba kellett hagynia s Szekrényessy a bírák: Pázmándy Béla és Labrés kíséretében átment gőzösön Siófokra s onnan indult meg.”
Szekrényessy így folytatja a nagy napról szóló beszámolóját: „Alig hogy befutott gőzösünk a csöndes vizű Sióba, máris gyülekezni kezdettek annak mindkét partján a derék siófokiak. Többeknek érdeklődése annyira ment, hogy még a „Kisfaludy” födélzetére is feljöttek, miszerint színről-színre láthassak a távúszót. Időközben kibéreltem a legnagyobb siófoki bárkát, oly nagy és biztos vizijármű az, hogy a római puni tengeri csaták idejében okvetlenül hadihajónak használták volna azt.
Hat edzett, gyakorlott, markos halászból álló legénysége, Pázmándy Béla és Labrés Armand dragonyos főhadnagy, mint „bírák” voltak abban helyet foglalandók, míg a harmadik bíró Bisell Gyula kis ladikomon volt, engem követendő. Elvégezvén a hosszú út számára szükségelt frissítők bevásárlását, a háborgó tó felől indultunk. Elől lapátolt a „Kisfaludy”, mely kiérkezvén a keskeny csatornából a széles tóba, keresztbe feküdt a torkolat előtt és labodázni kezdett. Keöd kapitány ekkép szerzé meg nagyszámú utasainak a mulatságot engem a vízbe mászni láthatni.
A lassan haladó gőzöst a „hadihajóm” követte, utána hét siófoki bárka és ladik evedzett, valami 80 hölgy és úr által elfoglalva; majd egy igen csinos angol csónak is csatlakozott telve szép nőkkel.
Kis ladikommal zártam be az eleven képet nyújtó menetet. Bisell Gyula és matrózom szabályos, erős evedzése mellett gyorsan röpült az a csöndes, kékszínű csatornavíz tükrén; a somogyi móló vége felé kormányoztam. A keskeny csatorna partján százak és százak foglaltak helyet; a vállalkozó fiatalság még a fürdőházak tetőzetét is ellepte, csakhogy kényelmesebben láthasson bennünket; szívélyes éljenek hangzanak felénk; a nők kendőkkel integetnek.
