Atlétika
Jankovics Dániel
Klubunk ifjú balszélsőjével, Sallai Nikivel értékeltünk a szezont.
– Hogyan telnek a napjaid?
– Nehezen bírom a bezártságot, nagyon hiányoznak az edzések. Eleinte Siófokon voltunk, ahol tudtunk a kertben labdázni, tollasozni. Aztán amikor Balázsék (Bese Balázs, labdarúgócsapatunk kapusa, Niki párja – a szerk.) újrakezdték az edzéseket, visszajöttünk Budapestre. Sokat sütök, főzök, ebéddel várom haza Balázst az edzés után. Délután én is edzek, kis pihenő, estéként pedig társasozunk, filmezünk, mindig kitalálunk valamit.
– Milyen volt a második szezonod az MTK Budapest színeiben?
– Csapatszinten mindenképpen jól sikerült az év, ha jól tudom, a szakosztály történetének legjobb szereplését produkáltuk. Az első egy-két meccsen még döcögött a szekér, aztán nagyon összeálltunk: a pályán kívül is összejártunk, nem volt klikkesedés, egy irányba húztunk.
– És egyénileg?
– Idén többször éreztem a bizalmat, olykor éles helyzetekben is. Októberben megsérült Bozsi (Fekete Bozsana – a szerk.), így a DVSC elleni meccset gyakorlatilag végigjátszhattam – úgy érzem, ez volt a fordulópont. Úgy ismertem meg Vovát, hogy előszeretettel támaszkodik az idősebb, rutinosabb játékosokra, ezért is esett különösen jól, hogy a folytatásban is sokszor bizalmat szavazott nekem.
– Van hiányérzeted bármi miatt?
– Elsőre a Békéscsaba elleni vereség jutott eszembe, a mai napig sem tudom megmondani, mi történt. De hiányérzetem inkább amiatt van, hogy nem folytathattuk a bajnokságot és a Magyar Kupát: bebizonyíthattuk volna, hogy még ennél is több van bennünk.
– Melyik volt a legjobb meccsed a szezonban?
– Nehéz választani, szerencsére sok jó meccsünk volt: a Debrecen legyőzése, a Kisvárda elleni második félidő, vagy említhetném akár a Fradi elleni döntetlent, igaz, ott nem játszottam betegség miatt. Ha egyet kellene választanom, akkor az egészen addig veretlen DVSC elleni győzelmet említeném, az a csapat számára is fordulópont volt.
– Mit kívánnál magadnak a következő szezonra?
– Remélem jövőre is ilyen közel jutunk a Final Fourhoz a kupában, szuper lenne esetleg dobogóra állni. A bajnokságban is szeretnék legalább ilyen jól szerepelni, hogy bebizonyítsuk mindenkinek, ez nem csak a véletlen műve volt. Magamnak pedig azt kívánnám, hogy legalább annyi bizalmat kapjak, mint az idén – igyekszem majd továbbra is élni vele.